Belső-Szolnok: Różnice pomiędzy wersjami

Z Felczak story
Przejdź do nawigacji Przejdź do wyszukiwania
Linia 1: Linia 1:
−
[[Kategoria:3w]]
+
[[Kategoria:1w]]
 
[[Kategoria:Strony przetłumaczone z węgierskiej Wikipedii]]
 
[[Kategoria:Strony przetłumaczone z węgierskiej Wikipedii]]
 
{{Uwaga|
 
{{Uwaga|
−
|strona  = https://en.wikipedia.org/wiki/Brocca
+
|strona  = https://hu.wikipedia.org/wiki/Bels%C5%91-Szolnok_v%C3%A1rmegye
−
|autorzy = https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Brocca&action=history
+
|autorzy = https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bels%C5%91-Szolnok_v%C3%A1rmegye&action=history
 
|nota    = węgierski
 
|nota    = węgierski
 
}}
 
}}
Linia 23: Linia 23:
 
nemzetiségek=[[románok]], [[magyarok]], [[szászok]]|
 
nemzetiségek=[[románok]], [[magyarok]], [[szászok]]|
 
}}
 
}}
−
'''Belső-Szolnok vármegye''' (latinul ''Comitatus Szolnok Interior,'' németül ''Innere Szolnoker Gespanschaft,'' [[román nyelv|románul]]: ''Comitatul Solnocul Interior'') [[Magyarország]] egyik történelmi vármegyéje volt [[Erdély]]ben. Létrehozásának időpontját [[1320]] előttre teszik, megszűntének időpontja 1876, amikor Belső-Szolnok majdnem egésze [[Doboka vármegye]] legnagyobb részével - kiegészülve a [[Kővárvidék]] egy részével - [[Szolnok-Doboka vármegye]] néven egyesült. Székhelye [[Dés]] volt.<ref name="katolikus">{{CitWeb |url=http://lexikon.katolikus.hu/B/Bels%C5%91-Szolnok%20v%C3%A1rmegye.html |szerző= |cím=Belső-Szolnok vármegye |dátum= |oldal= |elér=2019-07-16 |weblap=Magyar Katolikus Lexikon }}</ref>
 
  
−
[[Fájl:Hungary 1490.jpg|bélyegkép|jobbra|260px|[[Csánki Dezső]]–[[Kogutowicz Manó]]: Magyarország [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] halálakor]]
+
{{Infobox Komitat
−
[[Fájl:GrandDuchyOfTransylvania_Josephinische_Landaufnahme.jpg|jobbra|260px|thumb|Belső-Szolnok vármegye [[Magyarország első katonai felmérése|az első katonai felmérés]] térképének részletén, 1782-85]]
+
|Nazwa        = Belső-Szolnok
−
[[Fájl:Hungary,_Galicia_and_Transylvania.jpg|jobbra|260px|thumb|Közigazgatási egységek egy [[1862]]-es térképen]]
+
<small>''Komitat Heiduck oder  (niem.)''<br>
 +
''Heiduckenkomitat  (niem.) </small>
 +
|Rok          = 1910
 +
|Herb        = Coa_Hungary_County_Moson_(history).svg
 +
|Siedziba    = Magyaróvár
 +
|Powierzchnia = 3 343
 +
|Ludność      = 253 900
 +
|Narodowości  = 94,8 % Węgrzy<br>1,61 % Niemcy<br>0,27 % Słowacy<br>0,03 % Rumuni<br>0,02 % Rusini<br>0,01 % Serbowie i Chorwaci<br>0,08 % pozostali
 +
|Utworzony    = 1876
 +
|Zlikwidowany = 16 March 1950<br>Włączony do [[Hajdú-Bihar]]
 +
|Mapa        = Kingdom_of_Hungary_counties_(sk-Hajducká).svg
 +
}}
 +
|}
 +
 
 +
Wewnętrzny okręg Szolnok (łac. Comitatus Szolnok Interior, niem. Innere Szolnoker Gespanschaft, rum. Comitatul Solnocul Interior) był jednym z historycznych hrabstw Węgier w Siedmiogrodzie. Data jego powstania przypada na rok przed 1320 r., A zaprzestano w 1876 r., Kiedy to prawie cały Szolnok Wewnętrzny został zjednoczony z największą częścią powiatu dobokańskiego - uzupełnionego o część regionu kamiennego - jako powiat szolnok-doboka. Miała siedzibę w Des. [3]
 +
 
 +
'''Belső-Szolnok vármegye''' (latinul ''Comitatus Szolnok Interior,'' németül ''Innere Szolnoker Gespanschaft,'' [[román nyelv|románul]]: ''Comitatul Solnocul Interior'') [[Magyarország]] egyik történelmi vármegyéje volt [[Erdély]]ben. Létrehozásának időpontját [[1320]] előttre teszik, megszűntének időpontja 1876, amikor Belső-Szolnok majdnem egésze [[Doboka vármegye]] legnagyobb részével - kiegészülve a [[Kővárvidék]] egy részével - [[Szolnok-Doboka vármegye]] néven egyesült. Székhelye [[Dés]] volt.<ref name="katolikus">{{CitWeb |url=http://lexikon.katolikus.hu/B/Bels%C5%91-Szolnok%20v%C3%A1rmegye.html |szerző= |cím=Belső-Szolnok vármegye |dátum= |oldal= |elér=2019-07-16 |weblap=Magyar Katolikus Lexikon }}</ref>
 +
 
 +
[[Plik:Hungary 1490.jpg|thumb|left|260px|[[Csánki Dezső]]–[[Kogutowicz Manó]]: Magyarország [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] halálakor]]
 +
[[Plik:GrandDuchyOfTransylvania_Josephinische_Landaufnahme.jpg|thumb|260px|left|Belső-Szolnok vármegye [[Magyarország első katonai felmérése|az első katonai felmérés]] térképének részletén, 1782-85]]
 +
[[Plik:Hungary,_Galicia_and_Transylvania.jpg|thumb|260px|left|Közigazgatási egységek egy [[1862]]-es térképen]]
 +
 
 +
== Nazwa ==
 +
 
 +
Podobnie jak powiat środkowego Szolnok, swoją nazwę zawdzięcza nie od miasta Szolnok, ale jako ważny region solny królestwa, prawdopodobnie od określenia „solniczka”, która narodziła się na ustach ludów słowiańskich żyjących tu później. podbój. [4] W języku serbskim sól nadal nazywa się sol, czyli sol.
 +
 
 +
Nevét - akárcsak [[Közép-Szolnok vármegye]] - nem [[Szolnok]] városról kapta, hanem mint a királyság fontos sótermelő vidéke, feltehetően a honfoglalást követően itt élő [[szláv népek]] ajkán született "''sótermelő''" kifejezésből származik.<ref> {{CitLib|szerző=Gyalay Mihály |cím=Magyar igazgatástörténeti helységnévlexikon |kötet=1 |kiadás=2 |hely=Budapest |kiadó=Egeler Kft. |év=1991 |oldal=140 }}</ref> [[szerb nyelv|Szerbül]] a sót ma is сол-nak, vagyis ''szol''-nak mondják.
 +
 
 +
Starsze źródła wywodzą nazwę od imienia Ispána Zonuka, który żył w okresie drugiego panowania króla Piotra Węgierskiego. [5]
 +
 
 +
Régebbi források az elnevezést a [[Péter magyar király]] második uralkodása idején élt Zonuk ispán nevéből származtatják.{{refhely|Benkő 2014|: 483. o.|azonos="B483"}}
  
−
==Elnevezése==
+
== Lokalizacja ==
−
Nevét - akárcsak [[Közép-Szolnok vármegye]] - nem [[Szolnok]] városról kapta, hanem mint a királyság fontos sótermelő vidéke, feltehetően a honfoglalást követően itt élő [[szláv népek]] ajkán született "''sótermelő''" kifejezésből származik.<ref> {{CitLib|szerző=Gyalay Mihály |cím=Magyar igazgatástörténeti helységnévlexikon |kötet=1 |kiadás=2 |hely=Budapest |kiadó=Egeler Kft. |év=1991 |oldal=140 }}</ref> [[szerb nyelv|Szerbül]] a sót ma is сол-nak, vagyis ''szol''-nak mondják.
 
  
−
Régebbi források az elnevezést a [[Péter magyar király]] második uralkodása idején élt Zonuk ispán nevéből származtatják.{{refhely|Benkő 2014|: 483. o.|azonos="B483"}}
+
Graniczy z Mołdawią i okręgiem Marmarosz na północy, saksońskimi powiatami Bistrița i Doboka na wschodzie, Doboką na południu oraz Doboką i Kővárvidék na zachodzie.
  
−
== Fekvése ==
+
Északon [[Moldva|Moldvával]] és [[Máramaros vármegye|Máramaros vármegyével]], keleten a [[erdélyi szászok|szász]] [[Besztercevidék]]kel és [[Doboka vármegye|Doboka vármegyével]], délen szintén Dobokával, nyugaton Dobokával és [[Kővárvidék]]kel határos.{{refhely|azonos="B483"}}
−
Északon [[Moldva|Moldvával]] és [[Máramaros vármegye|Máramaros vármegyével]], keleten a [[erdélyi szászok|szász]] [[Besztercevidék]]kel és [[Doboka vármegye|Doboka vármegyével]], délen szintén Dobokával, nyugaton Dobokával és [[Kővárvidék]]kel határos.{{refhely|azonos="B483"}}
 
  
−
==Története==
+
== Historia ==
  
−
Az egykor egységes - és hatalmas - Szolnok királyi vármegye a [[13. század]]ban kettévált: Belső- (erdélyi) és Külső-Szolnok (tiszai) vármegyékre. Az is oka lehetett a szétválasztásnak, hogy a terület nyugati része az [[Egri főegyházmegye|egri]], míg keleti az [[Erdélyi egyházmegye|erdélyi egyházmegyéhez]] tartozott. Első írásos emlék a vármegye létéről 1320-ból származik. A szétválást követően Belső-Szolnok az [[erdélyi vajda]] hatáskörébe került, míg Külső-Szolnokot továbbra is a király által kinevezett [[ispán]] irányította.<ref name="makkai">{{CitLib |szerző=[[Makkai László (történész)|Makkai László]] |cím=Belső-Szolnok és Doboka megye a középkorban |alcím= |hely=Kolozsvár |kiadó=[[Erdélyi Múzeum-Egyesület]] |év=1943 |oldal=54 |url=http://adatbank.ro/html/alcim_pdf12882.pdf |accd=2019-07-17 |aurl=https://web.archive.org/web/20190717055321/http://adatbank.ro/html/alcim_pdf12882.pdf |archd=2019-07-17 }}</ref>
+
Niegdyś zjednoczone - i ogromne - królewskie hrabstwo Szolnok zostało w XIII wieku podzielone na hrabstwa Wewnętrzny (Siedmiogród) i Outer-Szolnok (Tisza). Mogło to być również powodem wydzielenia, że ​​zachodnia część obszaru należała do diecezji egerskiej, a wschodnia do diecezji siedmiogrodzkiej. Pierwsza pisemna wzmianka o istnieniu powiatu pochodzi z 1320 roku. Po separacji Belső-Szolnok przeszedł pod kontrolę wojewody siedmiogrodzkiego, podczas gdy Külső-Szolnok był nadal rządzony przez ispána wyznaczonego przez króla. [6]
  
−
1848 után a császári közigazgatás a megyéket lényegében megszüntette, és csak 1861-ben állították vissza a korábbi közigazgatási rendszert. 1876-ban pedig [[Csépán (település)|Csépán]], [[Entrádám]], [[Magyarnemegye]], [[Oláhnemegye]], [[Oláhnémeti]], [[Priszlop]], [[Szamospart]] és [[Tóhát]] településeket [[Beszterce-Naszód vármegye|Beszterce-Naszód vármegyéhez]] csatolták, a többi részt pedig az akkor létrehozott [[Szolnok-Doboka vármegye|Szolnok-Doboka vármegyéhez]]
+
Az egykor egységes - és hatalmas - Szolnok királyi vármegye a [[13. század]]ban kettévált: Belső- (erdélyi) és Külső-Szolnok (tiszai) vármegyékre. Az is oka lehetett a szétválasztásnak, hogy a terület nyugati része az [[Egri főegyházmegye|egri]], míg keleti az [[Erdélyi egyházmegye|erdélyi egyházmegyéhez]] tartozott. Első írásos emlék a vármegye létéről 1320-ból származik. A szétválást követően Belső-Szolnok az [[erdélyi vajda]] hatáskörébe került, míg Külső-Szolnokot továbbra is a király által kinevezett [[ispán]] irányította.<ref name="makkai">{{CitLib |szerző=[[Makkai László (történész)|Makkai László]] |cím=Belső-Szolnok és Doboka megye a középkorban |alcím= |hely=Kolozsvár |kiadó=[[Erdélyi Múzeum-Egyesület]] |év=1943 |oldal=54 |url=http://adatbank.ro/html/alcim_pdf12882.pdf |accd=2019-07-17 |aurl=https://web.archive.org/web/20190717055321/http://adatbank.ro/html/alcim_pdf12882.pdf |archd=2019-07-17 }}</ref>
 +
 
 +
Po 1848 r. Powiaty zostały zasadniczo zniesione przez administrację cesarską i dopiero w 1861 r. Przywrócono dawny system administracji. W 1876 r. Osady Csépán, Entrádám, Magyarnemegye, Oláhnemegye, Oláhnémeti, Priszlop, Szamospart i Tóhát zostały przyłączone do powiatu Bistrița-Năsăud, a pozostałe części do powiatu Szolnok-Doboka, który powstał w tym czasie.
 +
 
 +
1848 után a császári közigazgatás a megyéket lényegében megszüntette, és csak 1861-ben állították vissza a korábbi közigazgatási rendszert. 1876-ban pedig [[Csépán (település)|Csépán]], [[Entrádám]], [[Magyarnemegye]], [[Oláhnemegye]], [[Oláhnémeti]], [[Priszlop]], [[Szamospart]] és [[Tóhát]] településeket [[Beszterce-Naszód vármegye|Beszterce-Naszód vármegyéhez]] csatolták, a többi részt pedig az akkor létrehozott [[Szolnok-Doboka vármegye|Szolnok-Doboka vármegyéhez]]
  
 
== Közigazgatása ==
 
== Közigazgatása ==
Linia 48: Linia 79:
 
1869-ben [[Dés]] királyi mezőváros és [[Szamosújvár]] szabad királyi város mellett kilenc járás alkotta: az [[alparéti járás|alparéti]], [[bálványosváraljai járás|bálványosváraljai]], [[bethleni járás|bethleni]], [[dési járás|dési]], [[kackói járás|kackói]], [[kőfarki járás|kőfarki]], [[magyarláposi járás|magyarláposi]], [[rettegi járás|rettegi]] és a [[szurduki járás|szurduki]].<ref name="katolikus" />
 
1869-ben [[Dés]] királyi mezőváros és [[Szamosújvár]] szabad királyi város mellett kilenc járás alkotta: az [[alparéti járás|alparéti]], [[bálványosváraljai járás|bálványosváraljai]], [[bethleni járás|bethleni]], [[dési járás|dési]], [[kackói járás|kackói]], [[kőfarki járás|kőfarki]], [[magyarláposi járás|magyarláposi]], [[rettegi járás|rettegi]] és a [[szurduki járás|szurduki]].<ref name="katolikus" />
  
−
==Népessége==
+
== Administracja ==
−
A 18. század végén a lakosság túlnyomó része román volt, továbbá magyarok, cigányok valamint kisebb számban örmények, szászok, zsidók.{{refhely|Benkő 2014|: 484. o.}} A románok a [[görögkeleti]] felekezethez tartoztak (182 templom), a magyarok kisebb részben római katolikusok (4 plébánia), nagyobb számban reformátusok (36 egyházközség) voltak. Emellett egy-egy unitárius (magyar) és lutheránus (szász) egyházközség is volt a megyében. Az örmények szintén római katolikusok voltak.{{refhely|Benkő 2014|: 495. o.}} Az 1787-es népszámláláskor {{szám|20944|házat}}, {{szám|24702|családot}} illetve {{szám|134008|lakost}} jegyeztek fel.<ref>{{CitLib|tit=Az első magyarországi népszámlálás 1784–1787|ass=Szerk. Danyi Dezső és Dávid Zoltán|loc=Budapest|red=|ann=1960|url=https://library.hungaricana.hu/hu/view/NEDA_1784_elso_magyar/?query=Bels%C5%91-Szolnok&pg=51&layout=s}}</ref>
 
  
−
Nem sokkal a megye megszűnése előtt, 1869-ben [[Keleti Károly]] a tanköteles gyermekek anyanyelvi megoszlását véve alapul az alábbi nemzetiségi megoszlást számolta ki: a 138 ezres lakosság 78 százaléka [[románok|román]], 18 magyar, 3 [[németek|német]] anyanyelvű volt, és 1 százalékot nem érte el a [[Ruszinok|rutének]] aránya.<ref>{{SzDob|1|45|16}}</ref>
+
Pod koniec XVIII wieku posiadał cztery miasta targowe i 192 wsie [7], z których trzy miasta targowe w dolnym okręgu (Dés, Désakna, Szamosújvár) i 102 wsie w sześciu dzielnicach [8], jedno miasto targowe. (Retteg) w górnej dzielnicy i 85 wsi w czterech okręgach. [9] Okręgi dolnego okręgu: Dési, Bálványosváralja, Bethlehem, Alparéti, Vádi, Szurdok. [10] Dzielnice powiatu górnego: Rettegi, Kőfarki, Kackói, Láposi. [9]
  
−
1870-ben 138.307 lakosa volt, melyből 82.527 (59,7%) görög katolikus, 23.846 (17,2%) ortodox, 17.075 (12,3%) református, 6.604 (4,8%) római katolikus, 5.591 (4%) izraelita és 2.664 egyéb (főleg örmény katolikus és evangélikus) vallású volt. 77% román, 17% magyar, 4% zsidó nemzetiségű.<ref>{{CitLib|szerző= |cím=Az 1870. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei a hasznos házi állatok kimutatásával együtt |url=https://library.hungaricana.hu/hu/view/NEDA_1870/?pg=141 |hely=[[Pest (történelmi település)|Pest]] |kiadó=[[Központi Statisztikai Hivatal|Országos Magyar kir. Statistikai Hivatal]] |év=1871 |oldal=62 }}</ref>
+
A 18. század végén a lakosság túlnyomó része román volt, továbbá magyarok, cigányok valamint kisebb számban örmények, szászok, zsidók.{{refhely|Benkő 2014|: 484. o.}} A románok a [[görögkeleti]] felekezethez tartoztak (182 templom), a magyarok kisebb részben római katolikusok (4 plébánia), nagyobb számban reformátusok (36 egyházközség) voltak. Emellett egy-egy unitárius (magyar) és lutheránus (szász) egyházközség is volt a megyében. Az örmények szintén római katolikusok voltak.{{refhely|Benkő 2014|: 495. o.}} Az 1787-es népszámláláskor {{szám|20944|házat}}, {{szám|24702|családot}} illetve {{szám|134008|lakost}} jegyeztek fel.<ref>{{CitLib|tit=Az első magyarországi népszámlálás 1784–1787|ass=Szerk. Danyi Dezső és Dávid Zoltán|loc=Budapest|red=|ann=1960|url=https://library.hungaricana.hu/hu/view/NEDA_1784_elso_magyar/?query=Bels%C5%91-Szolnok&pg=51&layout=s}}</ref>
  
−
== Főispánjai ==
+
W 1869 roku, oprócz królewskiego miasta targowego Dés i wolnego miasta królewskiego Szamosújvár, składał się z dziewięciu dzielnic: Alparéti, Bálványosváralja, Bethlehem, Dés, Kackó, Kőfark, Magyarlápos, Rettegi i Szurduki. [3]
−
[[Apor Péter (történetíró)|Apor Péter]] szerint a vármegyének egyidejűleg két főispánja volt; a kettős tisztség a [[Rákóczi-szabadságharc]] idején szűnt meg.{{refhely|Lázár 1889: 176. o.|azonos="L176"}}
+
 
−
{|{{széptáblázat}}
+
  Nem sokkal a megye megszűnése előtt, 1869-ben [[Keleti Károly]] a tanköteles gyermekek anyanyelvi megoszlását véve alapul az alábbi nemzetiségi megoszlást számolta ki: a 138 ezres lakosság 78 százaléka [[románok|román]], 18 magyar, 3 [[németek|német]] anyanyelvű volt, és 1 százalékot nem érte el a [[Ruszinok|rutének]] aránya.<ref>{{SzDob|1|45|16}}</ref>
−
! Név
+
 
−
! Tisztségviselés ideje
+
W 1870 r. Liczyło 138307 mieszkańców, z czego 82 527 (59,7%) było grekokatolikami, 23846 (17,2%) prawosławnymi, 17 075 (12,3%) było reformowanych, 6604 (4,8%) było rzymskokatolikami, 5 591 (4%) ) był Izraelitą i 2664 innymi religiami (głównie ormiańskimi katolikami i luteranami). 77% to Rumuni, 17% Węgrzy, 4% Żydzi. [15]
−
! Megjegyzés
+
 
−
|-
+
  1870-ben 138.307 lakosa volt, melyből 82.527 (59,7%) görög katolikus, 23.846 (17,2%) ortodox, 17.075 (12,3%) református, 6.604 (4,8%) római katolikus, 5.591 (4%) izraelita és 2.664 egyéb (főleg örmény katolikus és evangélikus) vallású volt. 77% román, 17% magyar, 4% zsidó nemzetiségű.<ref>{{CitLib|szerző= |cím=Az 1870. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei a hasznos házi állatok kimutatásával együtt |url=https://library.hungaricana.hu/hu/view/NEDA_1870/?pg=141 |hely=[[Pest (történelmi település)|Pest]] |kiadó=[[Központi Statisztikai Hivatal|Országos Magyar kir. Statistikai Hivatal]] |év=1871 |oldal=62 }}</ref>
−
| Köblösi Theke Lukács{{refhely|Lázár 1889: 156. o.|azonos="L156"}}
 
−
| 1547–?
 
−
|
 
−
|-
 
−
| Gyerömonostori Kabos Gábor{{refhely|azonos="L156"}}
 
−
|
 
−
| 1570-ben említik főispánként
 
−
|-
 
−
| Apanagyfalvi Apaffy István{{refhely|Lázár 1889: 157. o.|azonos="L157"}}
 
−
|
 
−
| 1573-ban említik főispánként
 
−
|-
 
−
| Lónai Kendi Sándor{{refhely|azonos="L157"}}
 
−
|
 
−
| 1578-ban, 1585-ben és 1591-ben említik főispánként
 
−
|-
 
−
| Somkereki Erdélyi Gergely{{refhely|Lázár 1889: 158. o.|azonos="L158"}}
 
−
|
 
−
| 1581-ben és 1594-ben említik főispánként
 
−
|-
 
−
| Kismarjai Bocskay István{{refhely|azonos="L158"}}
 
−
| 1595–1599
 
−
|
 
−
|-
 
−
| Köblösi Theke Ferenc{{refhely|Lázár 1889: 159. o.|azonos="L159"}}
 
−
|
 
−
| 1594-ben és 1599-ben említik főispánként
 
−
|-
 
−
| Bogáti Bogáthi András{{refhely|azonos="L159"}}
 
−
|
 
−
| 1600-ban, 1607-ben és 1609-ben említik főispánként
 
−
|-
 
−
| Ruszkai [[Kornis Boldizsár]]{{refhely|Lázár 1889: 160. o.}}
 
−
| 1604–
 
−
|
 
−
|-
 
−
| Monostorszegi Kun Gáspár{{refhely|Lázár 1889: 161. o.}}
 
−
|
 
−
| 1600-ban, 1607-ben és 1608-ban említik főispánként
 
−
|-
 
−
| [[Némethy Gergely]]{{refhely|Lázár 1889: 162. o.; |MÉL | [http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC10888/11222.htm II.]}}
 
−
| 1611–1612
 
−
|
 
−
|-
 
−
| Alsó-balásfalvi [[Cserényi Farkas]]{{refhely|Lázár 1889: 162–163. o.}}
 
−
|
 
−
| 1610-ben említik főispánként; [[Bethlen Gábor]], [[Brandenburgi Katalin]] és [[Bethlen István erdélyi fejedelem|Bethlen István]] fejedelemsége alatt is hivatalban van
 
−
|-
 
−
| Monostorszegi Kun István{{refhely|Lázár 1889: 163–164. o.}}
 
−
|
 
−
| 1613-ban és 1615-ben említik főispánként
 
−
|-
 
−
| Hallerkői [[Haller Zsigmond]]{{refhely|Lázár 1889: 164–165. o.}}
 
−
|
 
−
| 1617-ben és 1624-ben említik főispánként, tisztségét haláláig viselte, ami 1627. november előtt következett be
 
−
|-
 
−
| Noszalyi [[Cseffey László]]{{refhely|Lázár 1889: 165–167. o.; |Benkő 2014|: 485. o.}}
 
−
|
 
−
  | 1627-ben, 1640-ben és 1656-ban említik főispánként
 
−
|-
 
−
| Kékedi [[Kékedy Zsigmond]]{{refhely|Lázár 1889: 167–168. o.}}
 
−
|
 
−
| 1632-ben említik főispánként
 
−
|-
 
−
| Losonczi [[Bánffy Zsigmond]]{{refhely|Lázár 1889: 168–169. o.; |Benkő 2014|: 485. o.}}
 
−
| 1638–1646
 
−
|
 
−
|-
 
−
| Csicsókeresztúri Torma György{{refhely|Lázár 1889: 170. o.; |Benkő 2014|: 485. o.}}
 
−
| 1660–
 
−
| valószínűleg [[II. Rákóczi György]] idején
 
−
|-
 
−
| Uzoni [[Béldi Pál]]{{refhely|Lázár 1889: 170–171. o.; |Benkő 2014|: 485. o.}}
 
−
|
 
−
| [[Kemény János erdélyi fejedelem|Kemény János]] és [[I. Apafi Mihály]] idején
 
−
|-
 
−
| Csicsókeresztúri Torma István{{refhely|Lázár 1889: 171–172. o.; |Benkő 2014|: 485. o.}}
 
−
|
 
−
| feltehetőleg Cseffey László utódja, említik 1664 és 1665-ben
 
−
|-
 
−
| Bethleni [[Bethlen Elek (történetíró)|Bethlen Elek]]{{refhely|Lázár 1889: 172–173. o.; |Benkő 2014|: 485. o.}}
 
−
| 1678 vagy 1679–?
 
−
| 1687-ben és 1691-ben említik főispánként
 
−
|-
 
−
| Czegei [[Wass János (főispán)|Wass János]]{{refhely|Lázár 1889: 173. o.}}
 
−
| 1679–1680
 
−
|
 
−
|-
 
−
| Szentmártonmacskási [[Macskási Boldizsár]]{{refhely|Lázár 1889: 173–174. o.}}<ref>{{ÚMÉL|4|366}}</ref>
 
−
| 1680–1693, 1697–
 
−
|
 
−
|-
 
−
| Hallerkői báró [[Haller István (gubernátor)|Haller István]]{{refhely|Lázár 1889: 174. o.}}
 
−
| 1693–1697
 
−
|
 
−
|-
 
−
| Gróf [[Mikes Mihály (főispán)|Mikes Mihály]]{{refhely|Lázár 1889: 175–176. o.; |MÉL| [http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09006/09288.htm II.]}}
 
−
| 1700–?, 1704–?
 
−
|
 
−
  |-
 
−
| gróf bethleni [[Bethlen Ferenc (főispán 1666–1712)|Bethlen Ferenc]]{{Wd|Q89829257}}{{refhely|azonos="L176"}}
 
−
| 1702-1706
 
−
| Mikes Mihállyal együtt; a [[Rákóczi-szabadságharc]] után egyedül 1712-ben(?) bekövetkezett haláláig
 
−
|-
 
−
| Hallerkői báró [[Haller György]]{{refhely|Benkő 2014|: 485. o.}}
 
−
| 1711–?
 
−
|
 
−
|-
 
−
| Csicsószentkeresztúri [[Torma Miklós]]{{refhely|Benkő 2014|: 485. o.}}
 
−
| 1722–?
 
−
|
 
−
|-
 
−
| Gyalakúti gróf [[Lázár János (író)|Lázár János]]{{refhely|MÉL| [http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09732/10527.htm II.]}}
 
−
| 1742–?
 
−
|
 
−
|-
 
−
| Csicsókeresztúri [[Torma Károly]]{{refhely|MÉL| [http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC15363/15856.htm II.]}}
 
−
| 1867–1872
 
−
|
 
−
|-
 
−
| Losonczi báró [[Bánffy Dezső (miniszterelnök)|Bánffy Dezső]]{{refhely|MÉL| [http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/00886.htm I.]}}
 
−
| 1875–1876
 
−
|
 
−
|-
 
−
|}
 
  
−
== P rzypisy ==
+
== Przypisy ==
 
{{izvori}}
 
{{izvori}}
  
Linia 204: Linia 109:
 
[[Kategoria:Komitaty historyczne]]
 
[[Kategoria:Komitaty historyczne]]
 
[[Kategoria:Historia]]
 
[[Kategoria:Historia]]
−
[[Kategoria:Historia Węgier]]
 
 
[[Kategoria:Historia Królestwa Węgier]]
 
[[Kategoria:Historia Królestwa Węgier]]

Wersja z 18:35, 4 lut 2021

Strona Autorzy Nota
[1] [2] Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku węgierskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku węgierskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach.

Szablon:MagyarVármegye

Komitat Belső-Szolnok

Komitat Heiduck oder (niem.)
Heiduckenkomitat (niem.)
(1910)

Herb von Belső-Szolnok Komitat Heiduck oder (niem.) Heiduckenkomitat (niem.)
Siedziba: Magyaróvár
Powierzchnia: 3 343 km²
Ludność: 253 900[1]
Narodowości: 94,8 % Węgrzy
1,61 % Niemcy
0,27 % Słowacy
0,03 % Rumuni
0,02 % Rusini
0,01 % Serbowie i Chorwaci
0,08 % pozostali[2]
Utworzony: 1876
Zlikwidowany: 16 March 1950
Włączony do Hajdú-Bihar
Belső-Szolnok

Wewnętrzny okręg Szolnok (łac. Comitatus Szolnok Interior, niem. Innere Szolnoker Gespanschaft, rum. Comitatul Solnocul Interior) był jednym z historycznych hrabstw Węgier w Siedmiogrodzie. Data jego powstania przypada na rok przed 1320 r., A zaprzestano w 1876 r., Kiedy to prawie cały Szolnok Wewnętrzny został zjednoczony z największą częścią powiatu dobokańskiego - uzupełnionego o część regionu kamiennego - jako powiat szolnok-doboka. Miała siedzibę w Des. [3] 

Belső-Szolnok vármegye (latinul Comitatus Szolnok Interior, németül Innere Szolnoker Gespanschaft, románul: Comitatul Solnocul Interior) Magyarország egyik történelmi vármegyéje volt Erdélyben. Létrehozásának időpontját 1320 előttre teszik, megszűntének időpontja 1876, amikor Belső-Szolnok majdnem egésze Doboka vármegye legnagyobb részével - kiegészülve a Kővárvidék egy részével - Szolnok-Doboka vármegye néven egyesült. Székhelye Dés volt.[3]
Plik:Hungary 1490.jpg
Csánki Dezső–Kogutowicz Manó: Magyarország Mátyás király halálakor
Plik:GrandDuchyOfTransylvania Josephinische Landaufnahme.jpg
Belső-Szolnok vármegye az első katonai felmérés térképének részletén, 1782-85
Plik:Hungary, Galicia and Transylvania.jpg
Közigazgatási egységek egy 1862-es térképen

Nazwa

Podobnie jak powiat środkowego Szolnok, swoją nazwę zawdzięcza nie od miasta Szolnok, ale jako ważny region solny królestwa, prawdopodobnie od określenia „solniczka”, która narodziła się na ustach ludów słowiańskich żyjących tu później. podbój. [4] W języku serbskim sól nadal nazywa się sol, czyli sol. 

Nevét - akárcsak Közép-Szolnok vármegye - nem Szolnok városról kapta, hanem mint a királyság fontos sótermelő vidéke, feltehetően a honfoglalást követően itt élő szláv népek ajkán született "sótermelő" kifejezésből származik.[4] Szerbül a sót ma is сол-nak, vagyis szol-nak mondják.

Starsze źródła wywodzą nazwę od imienia Ispána Zonuka, który żył w okresie drugiego panowania króla Piotra Węgierskiego. [5] 

Régebbi források az elnevezést a Péter magyar király második uralkodása idején élt Zonuk ispán nevéből származtatják.[5]

Lokalizacja

Graniczy z Mołdawią i okręgiem Marmarosz na północy, saksońskimi powiatami Bistrița i Doboka na wschodzie, Doboką na południu oraz Doboką i Kővárvidék na zachodzie. 

Északon Moldvával és Máramaros vármegyével, keleten a szász Besztercevidékkel és Doboka vármegyével, délen szintén Dobokával, nyugaton Dobokával és Kővárvidékkel határos.[5]

Historia

Niegdyś zjednoczone - i ogromne - królewskie hrabstwo Szolnok zostało w XIII wieku podzielone na hrabstwa Wewnętrzny (Siedmiogród) i Outer-Szolnok (Tisza). Mogło to być również powodem wydzielenia, że ​​zachodnia część obszaru należała do diecezji egerskiej, a wschodnia do diecezji siedmiogrodzkiej. Pierwsza pisemna wzmianka o istnieniu powiatu pochodzi z 1320 roku. Po separacji Belső-Szolnok przeszedł pod kontrolę wojewody siedmiogrodzkiego, podczas gdy Külső-Szolnok był nadal rządzony przez ispána wyznaczonego przez króla. [6] 

Az egykor egységes - és hatalmas - Szolnok királyi vármegye a 13. században kettévált: Belső- (erdélyi) és Külső-Szolnok (tiszai) vármegyékre. Az is oka lehetett a szétválasztásnak, hogy a terület nyugati része az egri, míg keleti az erdélyi egyházmegyéhez tartozott. Első írásos emlék a vármegye létéről 1320-ból származik. A szétválást követően Belső-Szolnok az erdélyi vajda hatáskörébe került, míg Külső-Szolnokot továbbra is a király által kinevezett ispán irányította.[6]

Po 1848 r. Powiaty zostały zasadniczo zniesione przez administrację cesarską i dopiero w 1861 r. Przywrócono dawny system administracji. W 1876 r. Osady Csépán, Entrádám, Magyarnemegye, Oláhnemegye, Oláhnémeti, Priszlop, Szamospart i Tóhát zostały przyłączone do powiatu Bistrița-Năsăud, a pozostałe części do powiatu Szolnok-Doboka, który powstał w tym czasie. 

1848 után a császári közigazgatás a megyéket lényegében megszüntette, és csak 1861-ben állították vissza a korábbi közigazgatási rendszert. 1876-ban pedig Csépán, Entrádám, Magyarnemegye, Oláhnemegye, Oláhnémeti, Priszlop, Szamospart és Tóhát településeket Beszterce-Naszód vármegyéhez csatolták, a többi részt pedig az akkor létrehozott Szolnok-Doboka vármegyéhez

Közigazgatása

A 18. század végén négy mezővárossal és 192 faluval rendelkezett,[7] ebből az alsó kerületben három mezőváros (Dés, Désakna, Szamosújvár) és hat járásban 102 falu,[8] a felső kerületben egyetlen mezőváros (Retteg) és négy járásban 85 falu.[9] Az alsó kerület járásai: dési, bálványosváraljai, bethleni, alparéti, vádi, szurdoki.[10] A felső kerület járásai: rettegi, kőfarki, kackói, láposi.[9]

1869-ben Dés királyi mezőváros és Szamosújvár szabad királyi város mellett kilenc járás alkotta: az alparéti, bálványosváraljai, bethleni, dési, kackói, kőfarki, magyarláposi, rettegi és a szurduki.[3]

Administracja

Pod koniec XVIII wieku posiadał cztery miasta targowe i 192 wsie [7], z których trzy miasta targowe w dolnym okręgu (Dés, Désakna, Szamosújvár) i 102 wsie w sześciu dzielnicach [8], jedno miasto targowe. (Retteg) w górnej dzielnicy i 85 wsi w czterech okręgach. [9] Okręgi dolnego okręgu: Dési, Bálványosváralja, Bethlehem, Alparéti, Vádi, Szurdok. [10] Dzielnice powiatu górnego: Rettegi, Kőfarki, Kackói, Láposi. [9] 

A 18. század végén a lakosság túlnyomó része román volt, továbbá magyarok, cigányok valamint kisebb számban örmények, szászok, zsidók.[11] A románok a görögkeleti felekezethez tartoztak (182 templom), a magyarok kisebb részben római katolikusok (4 plébánia), nagyobb számban reformátusok (36 egyházközség) voltak. Emellett egy-egy unitárius (magyar) és lutheránus (szász) egyházközség is volt a megyében. Az örmények szintén római katolikusok voltak.[12] Az 1787-es népszámláláskor 20 944 házat, 24 702 családot illetve 134 008 lakost jegyeztek fel.[13]

W 1869 roku, oprócz królewskiego miasta targowego Dés i wolnego miasta królewskiego Szamosújvár, składał się z dziewięciu dzielnic: Alparéti, Bálványosváralja, Bethlehem, Dés, Kackó, Kőfark, Magyarlápos, Rettegi i Szurduki. [3] 

Nem sokkal a megye megszűnése előtt, 1869-ben Keleti Károly a tanköteles gyermekek anyanyelvi megoszlását véve alapul az alábbi nemzetiségi megoszlást számolta ki: a 138 ezres lakosság 78 százaléka román, 18 magyar, 3 német anyanyelvű volt, és 1 százalékot nem érte el a rutének aránya.[14]

W 1870 r. Liczyło 138307 mieszkańców, z czego 82 527 (59,7%) było grekokatolikami, 23846 (17,2%) prawosławnymi, 17 075 (12,3%) było reformowanych, 6604 (4,8%) było rzymskokatolikami, 5 591 (4%) ) był Izraelitą i 2664 innymi religiami (głównie ormiańskimi katolikami i luteranami). 77% to Rumuni, 17% Węgrzy, 4% Żydzi. [15] 

1870-ben 138.307 lakosa volt, melyből 82.527 (59,7%) görög katolikus, 23.846 (17,2%) ortodox, 17.075 (12,3%) református, 6.604 (4,8%) római katolikus, 5.591 (4%) izraelita és 2.664 egyéb (főleg örmény katolikus és evangélikus) vallású volt. 77% román, 17% magyar, 4% zsidó nemzetiségű.[15]

Przypisy

  1. ↑ A magyar szent korona országainak 1910. évi népszámlálása. Budapest 1912, S. 12 ff.
  2. ↑ A magyar szent korona országainak 1910. évi népszámlálása. Budapest 1912, S. 22 ff. (Spis ludności z 1910)
  3. ↑ 3,0 3,1 Szablon:CitWeb
  4. ↑ Szablon:CitLib
  5. ↑ 5,0 5,1 Szablon:Lefele link : 483. o.
  6. ↑ Szablon:CitLib
  7. ↑ Szablon:Lefele link : 179. o.
  8. ↑ Szablon:Lefele link : 485. és 491. o.
  9. ↑ 9,0 9,1 Szablon:Lefele link : 493. o.
  10. ↑ Szablon:Lefele link : 491. o.
  11. ↑ Szablon:Lefele link : 484. o.
  12. ↑ Szablon:Lefele link : 495. o.
  13. ↑ Szablon:CitLib
  14. ↑ Szablon:SzDob
  15. ↑ Szablon:CitLib

Źródła

  • Benkő József: Erdély. Sepsziszentgyörgy: Székely Nemzeti Múzeum; Barót: Tortoma. 2014. ISBN 978-973-8995-25-3
  • Lázár Miklós: Erdély főispánjai (1540–1711). (PDF) Budapest: Athenaeum. 1889.
  • Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.

Więcej informacji

Źródło: „http://natusiewicz.pl/felczak/index.php?title=Belső-Szolnok&oldid=48957”