Kanizsai (ród)
| Strona | Autorzy | Nota |
| [1] | [2] | Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku niemieckim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku niemieckim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach. |
| Strona | Autorzy | Nota |
| [3] | [4] | Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku węgierskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku węgierskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach. |
| Strona | Autorzy | Nota |
| [5] | [6] | Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku węgierskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku węgierskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach. |
|
Rodzina Kaniški z rodu Osl to wybitna średniowieczna węgierska rodzina szlachecka. Spis treściIch historiaPrzodkiem rodziny jest Lőrinc z Osl, który w 1318 jako członek rodziny Kőszegi zarządzał twierdzą Kanizsa. Gdy Kőszegowie zbuntowali się przeciwko Karolowi Robertowi, król dał mu Kanizsę, od której to nazwy rodzina wzięła nazwisko. Wraz ze śmiercią Ferenca Kanizsai[1] rodzina w linii męskiej wymarła w 1532 r. Ziemie rodowe przeszły w ręce rodziny Nádasdy jako wiano Orsolyi. Drzewo genealogiczne Kanizsai család (ág)Tamás Csornai, fl 1228-48, had issue:
BirtokaikPlik:Kanizsai László címere II. Lajos armálisában.jpg Kanizsai László (1497-1525) címere II. Lajos armálisában bélyegkép|130px|jobbra|Kanizsai Dorottya kibővített címere II Lajos armálisában A 14. század elejéig azonosítható birtokok:[2] A Kanizsaiak Zala megyében terjeszkedtek, ahol már 1264-ben birtokolták Iszabort. A 14. század elején kapták meg Kanizsaszeg várát, annak mezővárosával a mostani Nagykanizsával. Zala megyei falvaik voltak: Lasnok, Pamlén, Csákány, Kerektó, Baksafalva, Szakafölde, Molnári, Szentmárton, Vente, Libolca, Dobolnok, Igrici, Récse-Keresztúr, Béllege, Leánd, Pallin és Kedhida. Az ág nevezetesebb leszármazottai
Lőrinc unokái közül János fiai, Miklós, János és István voltak azok, akikkel a kanizsai ág felfelé ívelő pályája a legfelső szakaszára ért. Mindhárman a királyi udvarban nevelkedtek és kora ifjúságuktól fogva hűségesen szolgálták I. Lajos királyt, özvegyét Erzsébet királynét és leányát Mária királynőt, majd több-kevesebb hűséggel Mária férjét, Zsigmondot is. Miklós 1374-től 1375-ig zalai, 1383-tól 1385-ig mosoni, 1387-től 1401-ig pedig vasi, soproni és zalai ispán volt. A tárnokmesteri tisztséget 1388-tól tíz évig töltötte be, mellette még a kunok bírája, majd később 1403 előtt komáromi ispán is volt. Öccse János papi pályát választott, 1367-ben mint a királyné káplánja kezdte meg az udvari életet. 1376-tól egri, 1377. végétől pedig esztergomi prépost. Ezekben az években végezte egyetemi tanulmányait Páduában, ahol egy évig a külföldi diákok rektora is volt. 1384-ben VI. Orbán pápa egri püspöknek nevezte ki. Demeter esztergomi érsek 1387. évi halálát követően, a főkancellári méltóságot és az esztergomi érseki széket kapta. A zavaros időkben, Kis-Károly királlyá választása után is hűségesen szolgálta a királynőket. A harmadik testvér, István 1386 júliusában a királynék kíséretében Diakovár mellett fogságba esett és sanyarú fogságából csak a következő évben szabadult. 1391-től 1395-ig székely ispán, majd ezt követően 1401-ig ajtónállómester. 1398-tól az ajtónállómesteri megbízatása végéig egyben komáromi ispán is, 1411-től 1427-ig pedig soproni ispán.[3][4] Mária királynő fogsága alatt a két idősebb testvér Zsigmond királlyá koronázását támogatta. Zsigmond délvidéki hadjárataiban már mindhárman részt vettek. A moldvai hadjárat előkészítésében István mint székely ispán jeleskedett, de a hadjáratban a király oldalán már János érsek is ott volt. A havasalföldi hadjáratban csak István vett részt, aki bátyjának Miklósnak a zászlóalját is vezette, része volt Kis-Nikápoly bevételében is. Mária királyné 1395-ös tavaszi halálát követően Zsigmond – délvidéki elfoglaltsága miatt – a királynő váradi temetését és a lengyel betörés elhárítását János érsekre bízta. A következő évben a törökök és bolgárok elleni hadjáratban is felvonultak zászlóaljaikkal, a király azonban Miklóst az ország őrzésére visszaküldte. 1396 őszén Nikápolyál a Kanizsaiak három zászlóalja szinte teljesen megsemmisült. A hajón Konstantinápoly felé menekülő király mellett János érsek és öccse István is ott volt. János esztergomi érseket IX. Bonifác pápa – Zsigmond király kérésére – a Szentszék született követének és 1395 tavaszán Magyarország prímásának is kinevezte. A testvérek jelentős tisztségeikkel és birtokadományaikkal az ország leghatalmasabb bárói közé emelkedtek. 1397-ben dicstelen szerepet töltöttek be a Lackfiak félreállításában. 1401-ben János szembefordult Zsigmonddal és az országos tanács élére állt. 1403-ban a nápolyi párthoz csatlakoztak, János érsek ez év őszén Zárában megkoronázta Nápolyi Lászlót, a felkelés leverését követően az elsők között kért kegyelmet. Kancellári tisztségéről le kellett mondania, de 1412-től birodalmi főkancellár lett. János 1314-től, Zsigmond távollétében Garai Miklós nádorral kormányzói megbízást teljesít, 1317-ben fényes kísérettel vett részt a konstanzi zsinaton. A három testvér közül Miklós halt meg először, 1405-ben már nem élt. Kanizsai János esztergomi érsek 1418. május 20-án, István pedig 1428-ban hunyt el.[3] Miklós tárnokmester fiai közül János (soproni ispán) tagja volt nagybátyja konstanzi kíséretének, 1424-ben testvérével Istvánnal, nagybátyjával Istvánnal (ajtónállómester) és annak fiával Lászlóval a simontornyai uradalmat Ozorai Pipó sárvári uradalmával cserélték el.[3] János fia Imre, vasi ispán és több megye kapitánya volt; unokája Miklós, pedig Zala megye főispáni hivatalát viselte. István (ajtónállómester) fia László (soproni ispán) tagja volt a királyi tanácsnak. Zsigmond, sienai tartózkodása idején száz lovast kért tőle, veszedelmes helyzetére hivatkozva. László azonos nevű fia (lovászmester, erdélyi vajda, valamint vasi, zalai és soproni ispán) testvérével Miklóssal (erdélyi vajda, valamint soproni, vasi és zalai ispán) a hunyadiak hívei voltak. Mátyás király, Kanizsai Lászlónak hű szolgálataiért – amelyeket atyjának a kormányzónak és neki tett – a Veszprém megyei Döbrente várát a hozzátartozó helységekkel, Pápát és több más Zala és Vas megyei helységet, valamint a Temes vármegyei Remetét adományozta.[3] Az Arany János által is megénekelt Kanizsai 1476 után halt meg. Fiai közül László több bánság élén is állt, István pedig a pohárnokmesteri hivatalt töltött be. Miklós (erdélyi vajda, valamint soproni, vasi és zalai ispán) leánya Dorottya, a magyar középkor végén – a mohácsi síkon fia holttestét keresve – közös sírokba temettetve adta meg a végtisztességet az ütközet halottainak. Miklós dédunokája Orsolya (György bán és pohárnokmester unokája és László vasi főispán leánya) a kanizsaiak utolsó képviselője, hatalmas vagyonával és házasságával a Nádasd nemzetség Peteneg ágából származó, Nádasdy de Nádasd család felemelkedésének alapjait biztosította. Kanizsai Orsolya 1571 évi halálával zárta le az Osl nemzetség kanizsai ágának családfáját. Przypisy
Zasoby
|
| ||||||||||||||||||||||||
