Radoslav I. Babonić
| Strona | Autorzy | Nota |
| [1] | [2] | Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku chorwackim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku chorwackim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach. |
Babonić I. Radoszló (Babonić Radiszló, horvátul: Radoslav I. Babonić) horvát főúr a 13. század végén. Életében Vodicsai Radoszlónak hívták; a történészek azonban a Babonjeg fivérének fiai által felvett Babonić családnevet kiterjesztették az előző nemzedékre is. Apja Vodicsai II. István (fl. 1243–1256), ispán (comes) és tengermelléki bán (banus maritimus, 1243–1249) volt; két fivére: 1278-tól ispán (comes). Három ízben:
szlavón bánként említik. Már 1290-ben az Anjou-ház magyarországi trónigényét támogatta, de elfogadta III. András királlyá választását. Szimpátiájának jelzésére 1291-ben Frangepán Duim társaságában a nápolyi udvarba utazott.[1] Az elhunyt Kun László nővére, Árpád-házi Mária nápolyi királyné 1292-ben nekiadta Gorica, Podgorja, Szana és Orbász nemzetségi vármegyéit.[2] 1293-ban kiszabadította a vegliai gróf fogságából Csák Ugrint, akit III. András édesanyjának fogadására küldött Szlavóniába. Ezután ő maga kísérte az országba Tomasina anyakirálynőt. Ezekért az érdemeiért nyolc Száván túli uradalmat kapott a királytól. Miután viszont András Szlavónia hercegnőjévé nevezte ki anyját, Radoszló 1295-ben fellázadt ellene, de vereséget szenvedett. Hátralévő éveiről nem tudni, 1299-ben két forrás is néhaiként említi. Birtokait unokaöccsei, Babonić II. Babonjeg fiai örökölték. JegyzetekForrások
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||