Kanizsai (ród)

Za: [1]

Za: [2]

Kanizsai Kaniški Herb {{{dynastia}}} Kraj Królestwo Chorwacji w unii personalnej z Królestwem Węgier — {{{tytulatura}}} — Pierwszy {{{pierwszy}}} Ostatni {{{ostatni}}} Początek {{{początek}}} Koniec {{{koniec}}} Pochodzenie {{{pochodzenie}}} Ród Osl

Rodzina Kaniški z rodu Osl to wybitna średniowieczna węgierska rodzina szlachecka.

Ich historia

Przodkiem rodziny jest Lőrinc z Osl, który w 1318 jako członek rodziny Kőszegi zarządzał twierdzą Kanizsa. Gdy Kőszegowie zbuntowali się przeciwko Karolowi Robertowi, król dał mu Kanizsę, od której to nazwy rodzina wzięła nazwisko.

Wraz ze śmiercią Ferenca Kanizsai rodzina w linii męskiej wymarła w 1532 r. Ziemie rodowe przeszły w ręce rodziny Nádasdy jako wiano Orsolyi.

Kanizsai család (ág)

• csornai Tamás (1228–1248)
  • Imre (1262–1281)
    • Gergely (1283–1325)
    • kanizsai Lőrinc hegykövi ispán, zalai ispán (1308–1330)
      • János vasi és soproni ispán (1330–1369)
        • 
          
        • 
          
        • 
          
        • 
          
      • István bácsi olvasókanonok, óbudai prépost, zágrábi püspök és szlavóniai helytartó ( 1330–1375)
      • Miklós (–1330)
      • Levkó (Lőrinc) (–1330)
      • Benedek (1337–1363)
    • László (1308–1309)
    • Mihály (1308–1335)
      • László (1370–1376)
        • 
          
        • 
          
        • 
          
        • 
          
      • Kónya zágrábi prépost (1370–1376)
      • Mihály (1370–1376)
        • 
          
    • Dezső (1308–1325)
    • Imre (1308–1325)
      • Kun János (1349–1370)
      • Kun György (1349–1370)
        • 
          
        • 
          
        • 
          
  • Tamás (1262–1264)

[***]

Birtokaik

Plik:Kanizsai László címere II. Lajos armálisában.jpg

Kanizsai László (1497-1525) címere II. Lajos armálisában

bélyegkép|130px|jobbra|Kanizsai Dorottya kibővített címere II Lajos armálisában A 14. század elejéig azonosítható birtokok:

A Kanizsaiak Zala megyében terjeszkedtek, ahol már 1264-ben birtokolták Iszabort. A 14. század elején kapták meg Kanizsaszeg várát, annak mezővárosával a mostani Nagykanizsával.

Zala megyei falvaik voltak: Lasnok, Pamlén, Csákány, Kerektó, Baksafalva, Szakafölde, Molnári, Szentmárton, Vente, Libolca, Dobolnok, Igrici, Récse-Keresztúr, Béllege, Leánd, Pallin és Kedhida.

Az ág nevezetesebb leszármazottai

• Miklós zalai, mosoni, vasi és soproni ispán, tárnokmester (1367–1404)
• János egri és esztergomi prépost, egri püspök, esztergomi érsek (1367–1418)
• István székely ispán, ajtónállómester, somogyi, komáromi és soproni ispán (1369–1427)
• György pozsegai prépost (1394–1411)
• István esztergomi prépost (1394–1411)
• János soproni ispán (1405–1428)
• László soproni ispán (1411–1434)
• Imre vasi ispán, Vas, Veszprém, Sopron és Zala megye kapitánya (1428–1465)
• Miklós erdélyi vajda; soproni, vasi és zalai ispán (1431–1469)
• László lovászmester, erdélyi vajda; vasi, zalai és soproni ispán (1431–1477)
• István kapui várnagy (1438–1477)
• Miklós zalai főispán (1468–1492)
• László bécsújhelyi kapitány, horvát és szlavón bán, jajcai bán (1468–1500)
• István pohárnokmester (1471–1505)
• György pohárnokmester, horvát és szlavón bán, nándorfehérvári bán (1469–1509)
• László vasi főispán (1497–1525)
• Dorottya Geréb Péter és Perényi Imre felesége (1504–1531)
• Orsolya Nádasdy Tamás nádor felesége (1523–1571)

[***]

Zasoby

• Magyar nagylexikon. Budapest: Magyar Nagylexikon Kiadó. 2000.
• Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest: Ráth Mór. 1857–1868.