Kanizsai II. János

Z Felczak story
Przejdź do nawigacji Przejdź do wyszukiwania
Strona Autorzy Nota
[1] [2] Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku węgierskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku węgierskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach.


Kanizsai II. János
Arcybiskup Ostrzyhomia
Plik:Bakocz Tamas archbishop 2.jpg
Kraj działania Królestwo Węgier
w unii personalnej
z Królestwem Chorwacji
Urodziny ok. 1350
Śmierć 30 maja 1418
Biskup Egeru
Okres sprawowania 1384–1387
Arcybiskup Ostrzyhomia
Okres sprawowania 1387–1418
{{{4. funkcja}}}
Okres sprawowania {{{4. funkcja - okres}}}
Wyznanie katolickie
Kościół rzymskokatolicki

ojciec Kanizsai I. János

matka Gilétfi de Pozsega Nn

rodzeństwo

Kanizsai I. Miklós, Lőrinc, Kanizsai II. István

János II. Kanizsai (* 1350, † 30 maja 1418), wegierski szlachcic, duchowny katolicki. Biskup Egeru, a następnie arcybiskup Ostrzyhomia w latach 1387-1418. Brał udział w kilku wyprawach wojennych z królem Zygmuntem. Był dwukrotnie zamieszany w jego nieudane obalenie, ale król ułaskawił go. Pod koniec życia stał sie ponownie osobą zaufaną Zygmunta.

Pochodzenie rodziny

Rodzina Kanizsai pochodzi z klanu z Osl. Jego ojcem był Janusz I, który wraz z bratem [[Kanizsai István|Stefanem, późniejszym biskupem Zagrzebia, wziął udział w wyprawie do Neapolu pod przewodnictwem króla Ludwika Wielkiego (1347–1350) i odniósł znaczące zasługi w toczących się tam bitwach.

Życiorys

Nazwy rodziny Kanizsai zostały nazwane na cześć Janosa Kanizsai (II.) W tabelach genealogicznych [mj 1]. Jest wymieniony w źródłach historycznych od 1367 roku. Jego ojcem był János Kanizsai, ispán komitatów Vas i Zala (1330–1369), a jego matka była córką Miklósa Gilétfiego, Pozsegai. Arcybiskup miał dwóch braci: Stefana, [Odźwierny|odźwiernego królewskiego]] i Mikołaja, mistrza skarbu.[1]

W latach 1374–78 studiował na uniwersytecie w Padwie i przez ostatnie dwa lata był rektorem uniwersytetu. Po powrocie został biskupem Egeru przy wsparciu królowej (od 1384 r.). Został arcybiskupem Ostrzyhomia w 1387 r. i utrzymywał tę największą godność kościelną aż do śmierci. Był pierwszym arcybiskupem Esztergom, którego papież Bonifacy IX uhonorował „godnością urodzonego ambasadora Apostolskiej Stolicy Apostolskiej” w 1394 r. I był pierwszym arcybiskupem Esztergom.[2]

John Kanizsa i Ilosvay Leustak, palatyn kraju wraz ze swoimi żołnierzami w 1395 roku, zapobiegli buntowi przeciwko polskim góralom Jadwigi.[3] Jako bliski wierzący, było. Pozostał z Zygmuntem w ucieczce po bitwie po Nikopolem. 

Kanizsai János és Ilosvay Leusták az ország nádora 1395-ben csapataikkal megakadályozták, hogy Hedvig lengyel királynő mellett kiálló felvidéki nemesség nyílt lázadást robbantson ki.

Szoros híveként Zsigmond király oldalán harcolt 1396-ban a nikápolyi vesztes csatában, amely Zsigmond első politikai kudarca volt. A csatavesztés után, a menekülésben is Zsigmond mellett maradt.

Egyik értelmi szerzője volt Lackfi (II.) István erdélyi vajda és unokaöccse Lackfi (III.) István főlovászmester meggyilkolásának 1397-ben.[mj 1] Zsigmond király a család vagyonát elkobozta és nagy részét Kanizsai János kapta meg. Az 1400-as évek elején a Zsigmond ellen szövetkező ellenzéki mozgalmak egyik szervezője volt.[mj 2]

1401. áprilisában a király elleni lázadás vezetője volt, amely során a királyt fogságba ejtették Budán és a Szent Korona nevében[4] kancellári címmel az országtanács vezetőjeként kormányoztak.[mj 3] II. Jagelló Ulászló lengyel királynak ajánlották fel a magyar koronát, de az nem fogadta el. Garai Miklós nádor kiszabadította a királyt a fogságból, aki megkegyelmezett Kanizsai püspöknek. A Garay vezette Siklósi-liga, mint főúri szövetség Luxembourgi Zsigmond királyságát megmentette. Kanizsai tovább szervezkedett a király ellen és csatlakozott a Nápolyi Lászlót királlyá[mj 4] választó főúr újabb ellenzéki szervezkedéshez, akit 1403. augusztus 5-én Zárában királlyá koronáztak. Elbukott ez az ellenzéki szervezkedés is, de Zsigmond újra amnesztiát adott Kanizsai Jánosnak. De ennek már ára volt, le kellett mondani főkancellári címéről, az esztergomi várát is át kellett adni, valamint az érsekség jövedelmét is 1407-ig más kezelte.[5]

Az 1410-es évek elején újra Zsigmond bizalmas emberei közé került. Visszahelyezték érseki jogaiba, majd német-római főkancellárrá nevezték ki. Érdemi hatalommal járó beosztást azonban már nem kapott. Amikor Zsigmond hosszabb ideig távol volt az országtól – mint német–római császár – Garai nádorral együtt töltötték be a magyarországi helytartóságot. 1417-ben részt vett a nagy jelentőségű konstanzi zsinaton is.[mj 5]

Pamięć o nim

Mária założyła kaplicę w Ostrzyhomiu.

Megjegyzések

  1. ↑ Ezzel a kettős gyilkossággal elveszítették korábbi hatalmukat és a család is hamarosan kihalt.
  2. ↑ A mozgalom másik vezetője Bebek Detre nádor volt.
  3. ↑ Egyik fő céljuk az volt, hogy a király híveit megfosztják vagyonuktól és száműzik az országból.
  4. ↑ Az Anjou-ház utolsó nagyreményű személye
  5. ↑ A zsinatra érkezéskor Zsigmond fogadta fényes kísérettel.

Hivatkozások

  1. ↑ http://genealogy.euweb.cz/hung/kaniszai.html
  2. ↑ A magyar prímás ma is gyakorol követi jogokat.
  3. ↑ Nagy Lajos király leánya Mária királynő egy tragikus lovasbalesetben meghalt és húga Hedvig Lengyelország királynője volt nem hagyott fel magyarországi trónigényével. De miután magyarországi párthívei nem értek el eredményt, ezért Hedvig végleg felhagyott trónkövetelési terveivel.
  4. ↑ Legimitációs problémák merültek fel, ezért az ellenzéki bárok ligája az ország koronájára hivatkozva próbált uralkodni
  5. ↑ Birtokait és az érsekség jövedelmét Stiborici Stibor kezelte.

Források

Szablon:Uralkodó

Źródło: „http://natusiewicz.pl/felczak/index.php?title=Kanizsai_II._János&oldid=47634”