Királyföld

Z Felczak story
Przejdź do nawigacji Przejdź do wyszukiwania


Plik:Județe Transilvania sec17.PNG
Împărțirea administrativă a Transilvaniei medievale: în verde Ținuturile sașilor, printre care Ținutul crăiesc.
Pe aceste hărți figurează regiunile Althland, Burzenland, Weinland, Nösnerland, Land vor dem Wald și Ciculia[1]

Gebiete der drei privilegierten siebenbürgischen Stände Blau: Szekler, Grau: Siebenbürger Sachsen – Königsboden nach dem Recht des Goldenen Freibriefs, Gelb: adeliger Komitatsboden

Királyföld a középkori Erdély térképén. (A déli részen, itt szürke színnel van jelölve.)

Królestwo (po łacinie Fundus Regius, po niemiecku Königsboden, po rumuńsku Pământul Crăiesc) to nazwa historycznego regionu między Nagy-Küküllő i Olt. Czasami nazywany jest także Saksonią lub Ziemią Sasów. Kiedyś nazywał się Property and Fiscal Land [1].

Királyföld (latinul Fundus Regius, németül Königsboden, románul Pământul Crăiesc) a Nagy-Küküllő és az Olt közötti történelmi tájegység neve. Néha Szászföld vagy Szászok földje néven is említik. Régebben hívták Tulajdonnak és Fiskális földnek is.[2]

Lokalizacja

Obszar saksońskich krzeseł był pierwotnie wąskim pasem ziemi w południowej Transylwanii o długości 190 km, rozciągającym się od Szászváros do wybrzeża Homoród. Później ten obszar rozrastał się w kierunku północ-południe. Obszary przylegające do Királyföld: okręg Küküllő, okręg Fehér i Udvarhelyszék na północy, Udvarhelyszék, Miklósvárszék, Sepsiszék i Felső-Fehér na wschodzie, góry oddzielające Havasalföld na południu, Hunyad, 2 hrabstwa Fehkér. ]

A szász székek területe eredetileg 190 km hosszú, keskeny földsáv volt Dél-Erdélyben, mely Szászvárostól a Homoród-mentéig nyúlt el. E területsáv a későbbiekben észak-déli irányban gyarapodott. A Királyfölddel szomszédos területek: északon Küküllő vármegye, Fehér vármegye és Udvarhelyszék, keleten Udvarhelyszék, Miklósvárszék, Sepsiszék és Felső-Fehér vármegye, délen a Havasalföldtől elválasztó hegységek, nyugaton Hunyad, Fehér és Küküllő vármegye.[3]

Historia

Po osiedleniu się Sasów w Siedmiogrodzie w XII wieku, Andreanum w 1224 roku ustabilizował swoją pozycję prawną i określił swoją autonomię, co zostało potwierdzone w 1486 roku przez króla Macieja. Ich nadrzędne ciało stało się ispánem Sybina. Otrzymał prawo do organizowania targów i ulg podatkowych, a nawet prawo do zatrzymania towarów w Sibiu od Lajosa Nagya. W 1437 roku unia trzech narodów Siedmiogrodu (Węgrów, Szeklerów, Sasów) została również skodyfikowana, a związek ten był wielokrotnie potwierdzany (Unio Trium Nationum). Od XV wieku saksoński uniwersytet osiągnął nowe wyniki w zakresie samostanowienia, a więc własnego sądu (król-sędzia), względnie. mianowanie wójta saksońskiej gminy (czyli Saxonum), który był jednocześnie burmistrzem Sibiu, stolicy siedziby. Prawnie odrębne katedry (które tworzyły ze sobą uniwersytet) przetrwały do ​​zasiedlenia hrabstwa w 1876 r., Następnie hrabstwa Brasov, powiatu Sibiu, hrabstwa Nagy-Küküllő i Byli częścią hrabstwa Bistrița-Năsăud. Asymilacja rozpoczęła się już na początku XX wieku, na przykład w okresie Cesarstwa Rumuńskiego ludność Braszowa zmieniła się z większości niemieckiej na węgierską (obecnie większość rumuńska). Dziś, ze względu na przymusową emigrację w latach 70., ludność niemiecka na tym obszarze jest minimalna.

Az erdélyi szászok 12. századi betelepülését követően az 1224-es Andreanum rendezte jogi helyzetüket és szabta meg autonómiájukat, amelyet 1486-ban Mátyás király megerősített. Felettes szervük a szebeni ispán lett. Vásártartási jogot és adókedvezményt, sőt Nagyszeben árumegállító jogot is kapott Nagy Lajostól. 1437-ben az erdélyi  három nemzet (magyarok, székelyek, szászok) uniója is kodifikálást nyert, ezt az uniót többször megerősítették (Unio Trium Nationum). A 15. századtól a szász universitas újabb önrendelkezési eredményeket ért el, így a saját bíráskodás (királybíró), ill. a szász önkormányzat vezetőjének kijelölése (comes Saxonum), aki egyben a főszék fővárosa, Nagyszeben polgármestere is volt. A jogilag különálló székek (melyek egymással universitast alkottak) az 1876-os vármegyerendezésig maradtak fenn, ezután Brassó vármegye, Szeben vármegye, Nagy-Küküllő vármegye ill. Beszterce-Naszód vármegye részét képezték. Az asszimiláció már a 20. század elején beindult, például Brassó lakossága a román impérium alatt vált német többségűből magyar többségűvé (ma román többségű). Ma, az 1970-es évek erőltetett kivándorlása folytán, a terület német lakossága minimális.

Jednostki administracyjne

Plik:Județe Transilvania sec17.PNG
Podział administracyjny średniowiecznej Transylwanii: w zielonych ziemiach saksońskich, w tym Christian Land .
Te mapy pokazują regiony Althland, Burzenland, Weinland, Nösnerland, Land vor dem Wald i Ciculia [4]

Unități administrative

Szablon:Acuratețe thumb|250px|

[[Fișier:Județe Transilvania sec17.PNG|thumb|250px|
Împărțirea administrativă a Transilvaniei medievale: în verde Ținuturile sașilor, printre care Ținutul crăiesc.
Pe aceste hărți figurează regiunile Althland, Burzenland, Weinland, Nösnerland, Land vor dem Wald și Ciculia[5]]]

Aceste unități administrative speciale, numite Szék în maghiară și Boden în germană, erau la început în număr de patru:[6]:

Ținutul crăiesc (Fundus regius) a fost divizat ulterior în mai multe scaune:[7]

  • De jos:
  • De sus:
  • Din zona Târnavelor – formate în secolul al XVI‑lea:

Ținutul crăiesc (Fundus regius) dispare în 1784 odată cu împărțirea în Bezirke decisă de împăratul habsburgic Iosif al II-lea[8], și nu este restabilit prin reforma administrativă legată de constituirea Imperiului Austro-Ungariei în 1876, care desființează Marele-Principat al Transilvaniei.


Te specjalne jednostki administracyjne, zwane po węgiersku „Szék” i po niemiecku „Boden”, liczyły początkowo cztery: [9]:

Ziemia chrześcijańska (Fundus regius) została później podzielona na kilka miejsc: [10]

  • Z dołu:
* Siedziba miasta (w Szablon:De) - "Siedziba dodatkowa" (w Szablon:Of) z siedzibą w Miasto.
* Sebeș Chair (w Szablon:De) - "Secondary chair" z siedzibą w Sebeș.
* Miercurea Chair (w Szablon:De) - "Secondary chair" z siedzibą w Miercurea Sibiului.
  • Z góry:
* Siedziba Sibiu (w Szablon:De) - "Siedziba główna" (w Szablon:Of) z siedzibą administracyjną w Sibiu.
* Sighișoara Chair (w Szablon:De) - "Secondary chair" z siedzibą w Sighișoara.
* Nocrich Chair (w Szablon:De) - "Secondary Chair" z siedzibą w Nocrich.
* Chair of Five (in Szablon:De) - "Secondary chair" z siedzibą w Cincu.
* Rupea Chair (w Szablon:De) - "Drugorzędne krzesło" z siedzibą w Rupea.
  • Z obszaru Târnavelor - powstałego w XVI wieku:
* Mediascher Stuhl's Chair (w Szablon:De) - "Secondary Chair" z siedzibą w Mediaș.
* Sheikh Chair - (in Szablon:De) - "Secondary chair" z siedzibą w Sheikh Mare.
  • Okręgi o specjalnym statusie, członkowie Saxon University (którzy korzystali z tych samych praw co siedziby):
* Okręg Braov (w Szablon:De) - „Dystrykt” z siedzibą w Brașov.
* Bistrita District (w Szablon:De) - "Dystrykt" z siedzibą w Bistrita.

Ziemia chrześcijańska (Fundus regius) zniknęła w 1784 r. Wraz z podziałem na Bezirke podjętym przez cesarza Habsburgów Józef II [11] i nie jest odrestaurowana poprzez reformę administracyjną związaną z utworzeniem Cesarstwa Austro-Węgierskiego w 1876 r., która zniosła Wielkie Księstwo Siedmiogrodu.

A székek

Szék neve Székváros Megjegyzés
Kőhalomszék Kőhalom (németül: Reps, erdélyi szászul: Kozd, románul: Rupea)
Nagysinkszék Nagysink (n: Großschenk, erdélyi szászul: Schoink, r: Cincu)
Segesvárszék Segesvár (latinul: Saxoburgum, n: Schäßburg, r: Sighișoara)
Szászsebesszék Szászsebes (n: Mühlbach, r: Șebeș)
Szászvárosszék Szászváros (n: Broos, erdélyi szászul: Waras, r: Oraștie)
Szebenszék Nagyszeben (lat: Cybinium, n: Hermannstadt, r: Sibiu) főszék
Szerdahelyszék Szerdahely (n: Reußmarkt, erdélyi szászul: Ruzmargt, r: Miercurea Sibilului)
Újegyházszék Újegyház (n: Leschkirch, erdélyi szászul: Leuskyrch, r: Nocrich)

Későbbi alapítású:

Szék neve Székváros Megjegyzés
Medgyesszék Medgyes (n: Mediasch, r: Mediaș)
Selykszék Nagyselyk (n: Marktschelken, r: Șeica Mare)

Számos település pedig bár megindult az önállósodás útján, végül nem lett teljes jogú székváros, pl. Nagyekemező (n: Großprobstdorf, r: Târnava) stb.

Kultúra

Jellegzetes építészeti emlékük az erődtemplom. Egyedi tájnyelvük a luxemburgihoz áll közel. Nagyszeben város 2007-ben (két társrendező településsel) Európa kulturális fővárosa.

Jegyzetek

  1. Popescu-Spineni, Marin; România în izvoare geografice și cartografice; Editura Științifică și Enciclopedică; București; 1978; p. 124; accesat la 8 ianuarie 2017
  2. Szablon:TrSpec
  3. Benkő József. i.m.. str. 321-322. 
  4. Popescu-Spineni, Marin; Rumunia w źródłach geograficznych i kartograficznych ; Wydawnictwo Naukowe i Encyklopedyczne; Bukareszt; 1978; s. 124; dostęp 8 stycznia 2017 r.
  5. Popescu-Spineni, Marin; România în izvoare geografice și cartografice; Editura Științifică și Enciclopedică; București; 1978; p. 124; accesat la 8 ianuarie 2017
  6. Szablon:Citat carte
  7. Magina, Livia;Instituția judelui sătesc în Principatul Transilvaniei; Ed. Mega; Cluj-Napoca; 2014; p. 63-64; accesat la 7 ianuarie 2017
  8. Lucas Joseph Marienburg: Zeitschrift für Siebenbürgische Landeskunde, Band 19, Neudruck 1986 aus 1813, editura Böhlau 1996, Ignaz de Luca, articol: Das Großfürstenthum Siebenbürgen în: Geographisches Handbuch von dem Oestreichischen Staate Vand 4 Ungarn, Illyrien und Siebenbürgen, editura J. V. Degen, Viena 1791, paginile 491–549, și harta acestor „Bezirke Siebenburgens” în A. Petermanns Geographische Mittheilungen, editura Justhus Perthes, Gotha 1857.
  9. Szablon:Quoted book
  10. Magina, Livia; 20Institutia % 20judelui% 20satesc% 20in% 20Principatul% 20Transilvaniei.pdf Instytucja hrabstwa wiejskiego Księstwa Siedmiogrodu ; Ed. Mega; Cluj-Napoca; 2014; s. 63–64; dostęp 7 stycznia 2017
  11. Lucas Joseph Marienburg: Zeitschrift für Siebenbürgische Landeskunde , Band 19, Neudruck 1986 aus 1813, editura Böhlau 1996, Ignaz de Luca, artykuł: Das Großfürstenthum Siebenbürgen w: Geographisches Handbuch von dem Oestreichischen Staate Vand 4 Ungarn, Illyrien und Siebenbürgen , Wydawnictwo JV Degen, Wiedeń 1791, strony 491–549 oraz mapa tych „Bezirke Siebenburgens” w „Geographische Mittheilungen” A. Petermannsa, Wydawnictwo Justhus Perthes, Gotha 1857.

További információk

Kapcsolódó szócikkek

Királyföld
'

Mapa Transylwanii, Johannes Honterus, 1532.
Mapa Transylwanii, Johannes Honterus, 1532.
[[Plik:{{|{{{opis flagi}}}|1|mainsnak|datavalue|value}}|100x130px|border| alt=Flaga|center]]
Herb Flaga
Państwo 22x20px Węgry
Siedziba Nagyszeben/Hermannstadt/Sibiu

Położenie na mapie {{{nazwa mapy}}}

[[Plik:{{{mapa}}}|240x240px]]