Ákos (klan)
| Strona | Autorzy | Nota |
| [1] | [2] | Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku węgierskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku węgierskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach. |
|
Plik:Ákos nemzetség címere.JPG Az Ákos nemzetség középkori címere Spis treściNevének eredete és ősi birtokaiNie znamy przodka rodziny Akos, jego nazwa Akos, starożytne imię węgierskie, oznacza białego sokoła. Nazwa pochodzi prawdopodobnie od pierwszej posiadłości, wioski Ákos, która niegdyś znajdowała się w okręgu Szilágy, a obecnie znajduje się w okręgu Satu Mare, w pobliżu szybko płynącej rzeki Krasnej. Był tam klasztor benedyktynów i romański kościół z czterema wieżami. Dawną własnością rodzina Ákos była również Tury, Bag, (Kis) Hartyán i Mácsa, a w Borsod, między innymi: Diósgyőr i Ecseg koło Sajó, Zsolca (w latach 1281-1316) i przez pewien czas Rinyaújlak w hrabstwie Somogy Az Ákos nemzetség ősét nem ismerjük, neve, az Ákos, ősi magyar személynév, jelentése fehér sólyom. Róla kapta nevét valószínűleg első birtoka, az egykor Szilágy megyében fekvő, ma Szatmár megye területére eső, a gyors áradású Kraszna folyó melletti Ákos falu. Itt állt a nemzetség bencés monostora és négytornyú román stílusban épült apátsági temploma. Az Ákos nemzetség régi birtoka volt ezen kívül Tura, Bag, (Kis) Hartyán és Mácsa, Borsodban többek között: Diósgyőr és a Sajó melletti Ecseg, 1281-1316 között Zsolca, az 1300-as évek közepe táján pedig egy ideig Somogy megyében Rinyaújlak is. TörténeteNajstarszy zapis tego rodzaju pochodzi z 1136 r., Zgodnie z którym zgromadzenie Arada II. Z powodu niewierności Béli wobec króla, również Majnot (Thuróczi) z plemienia Akos został zabity. A nemzetségről a legrégibb adat 1136-ból való, mely szerint az aradi gyűlésen II. Béla királyhoz való hűtlensége miatt az Ákos nemzetségből származó Majnótot is megölték (Thuróczi). W latach 1235–1240 na mapach pojawiał się mistrz Akos, 13-wieczny duchowny i historyk. Jego ojcem był niejaki Mateusz, wspomniany w karcie w 1243 r. Trzej synowie Mateusza to Mistrz Ákos, Ispán Detre i Philip. Mistrz Ákos z braćmi z dzieciństwa IV. Brat króla Bela, wychowany na dworze tytułowego króla Halici, księcia słowiańskiego, Kalman. 1235-1240-től tűnt fel az oklevelekben az e nemzetségből származó Ákos mester, 13. századi udvari klerikus, történetíró. Az ő apja egy bizonyos Máté volt, akit 1243-ban említett egy oklevél. Máté három fia Ákos mester, Detre ispán és Fülöp volt. Ákos mester testvéreivel gyermekkorától IV. Béla király öccse, Kálmán szlavóniai herceg, címzetes halicsi király udvarában nevelkedtek. Mistrz Ákos był prawdopodobnie proboszczem w latach 1235–1240. Według dyplomu z 1244 r. Nadal sprawował swój urząd, a ponadto IV. Był także kapelanem nadwornym króla Beli (zgodnie z dyplomem 1244 i 1268). Od 1248 do 1251 kanoników straży i skarbników Székesfehérvár; Do 1261 r. Był także kanclerzem królowej. Od 1253 do 1254 był przełożonym Budy (Óbuda), a jednocześnie kanclerzem królowej. Patron klasztoru Dominikanów na Wyspie Małgorzaty i IV. Córka króla Beli urodziła się Margaret w 1242 r. (Która w wieku 12 lat przybyła do nowego klasztoru na Wyspie Królika), której patronka i pielęgniarka pozostały do końca życia Margaret (1270 r.). Obszar działalności Mistrza Ákos obejmował głównie powiaty Pest, Fejér, Esztergom, Veszprém i Komárom. Ákos mester 1235-1240 között bizonnyal pesti plébános volt. Egy 1244-ben kelt oklevél szerint még ekkor is viselte tisztét, és emellett IV. Béla király udvari káplánja is volt (egy 1244-es és egy 1268-as oklevél szerint). 1248-tól 1251-ig székesfehérvári őrkanonok és kincstárnok; 1261-ig ezzel egyidőben királynéi kancellár is. 1253-1254-től haláláig budai (óbudai) prépost és ezzel egyidőben királynéi kancellár volt. Éveken át a margitszigeti domonkos kolostor patrónusa és IV. Béla király lányának az 1242-ben született Margitnak, (aki tizenkét évesen, 1254 körül jött az új nyúlszigeti kolostorba), aminek pártfogója, istápolója maradt egészen Margit élete végéig (1270). Ákos mester működési területe főleg Pest-, Fejér-, Esztergom- Veszprém- és Komárom megye területére terjedt ki. Plik:Acas.jpg Az Ákos nemzetség monostorának temploma, utóbb református templom[1] Z braci Ákosa, Ákos Detre (1243-1275) IV. Według dyplomu króla Beli walczył zaciekle z Tatarami w Muhin, a następnie pospieszył do Austrii. Podczas oblężenia Sopronu, okupowanego przez austriackiego księcia, pręt kuszy został poważnie ranny. W 1258 r. Biskup Hiob zajął własność wiejską w Rozłożnie i odmówił jej zwrotu królowi. Ákos testvérei közül Ákos Detre ispán (1243-1275) IV. Béla király egyik oklevele szerint vitézül küzdött a tatárokkal Muhinál, majd Ausztriába sietett. Az osztrák herceg által megszállt Sopron ostroma közben egy számszeríj vesszeje súlyosan megsebesítette. 1258-ban önhatalmúlag elfoglalta Jób püspök Rozlozsna vidéki birtokát, és azt a király utasítására sem volt hajlandó visszaadni. Jego brat Filip podczas najazdu Tatarów IV. Béla powierzyła ochronę swojego słowiańskiego zamku Kelm (?). Fülöp nevű testvérét a tatárjárás alatt IV. Béla a szlavóniai Kelmük(?) várának a védelmével bízta meg. Wśród członków plemienia jest Ernye, którego syn palatyn István uczestniczył w IV. Król IV. László walczył w zamkach w Gede i Perestyen. Ernye Ban III. Andras był wierzący. W 1298 roku Andras i jego żona Queen Agnes złożyli przysięgę, że będą bronić sędziego Stephena przed wszystkimi. A nemzetség tagjai közül 1271–1284 közt említik Ernye bánt, akinek fia, István részt vett IV. László király Gede és Perestyén várak alatt vívott küzdelmeiben. Ernye bán III. Andrásnak is híve volt. 1298-ban András feleségével, Ágnes királynéval közös esküvel fogadta, hogy István országbírót mindenki ellen megvédelmezi. Ban Ernye był także współczesny Ákos Mihály, o którym wspomina się od 1297 roku. Był biskupem Saros i kelnerką. W bitwie pod Rozgonami w 1312 r. Walczył u boku Roberta I. Károly, aw 1323 r. Był mistrzem królowej. Ernye bán kortársa volt Mihály is, akit 1297-től említenek. Ő sárosi ispán és várnagy volt. 1312-ben a rozgonyi csatában Károly Róbert mellett küzdött, és 1323-ban már a királyné tárnokmestere volt. Ostatnim godnym uwagi członkiem rodziny Ákos był John Vocsa, zastępca Jánosa mieszkającego w 1591 r., Który był także właścicielem majątku w hrabstwie Borsod, Sáros, Ugocsa, Zólyom i Zaránd. Az Ákos nemzetség utolsó nevezetesebb tagja az 1591-ben élt János ugocsai alispán volt, akinek Borsod, Sáros, Ugocsa, Zólyom és Zaránd vármegyében is voltak birtokai. Ágai és a belőle származó családokCselenfi János megmenti a királyi család életét (Orlai Petrics Soma festménye) Az Ákos nemzetség egykori palotájának köveit jelölő emléktábla Esztergomban E nemzetségből is több ág szakadt ki az idők folyamán: Bebek-Csetneki ágOddział Bebek-Chetnek [3] - podzielony na początku XV wieku: Rodzina Pelsőci Bebek
Rodzina Csetnek
A Bebek–Csetneki ág[2] - már a 15. század elején kettészakadt:
Cselenfi-ágOddział Chelenfi z plemienia Ákos był jeszcze małym właścicielem na początku XIV wieku. Az Ákos nemzetség Cselenfi ága a 14. század elején még a kisbirtokos volt.. Przodkiem oddziału był wicekról Cselen, który mieszkał w 1282 r .; jego syn jest sługą o imieniu Aleksander w 1328 r. Az ág őse az 1282-ben élt Cselen alispán volt; a ő fia az 1328-ban emltített Sándor szolgabíró.. Jego syn: János Cselenfi nabył dobra na terytorium hrabstwa Nógrád za panowania króla Karola Roberta: János E w 1330 r., Kiedy zamordowany został Felicián Záh, zastąpił nieobecnego mistrza konfiskaty Konyę Szécsényi i uratował życie rodziny królewskiej. Za swoje odważne postępowanie plemię Záh otrzymało hojne datki od skonfiskowanych dóbr Karola Wielkiego i otworzyło mu drogę do wysokiej godności. Fia: Cselenfi János Károly Róbert király uralkodása alatt Nógrád vármegye területén szerzett birtokokat: E János 1330-ban Záh Felicián merényletekor az éppen távollévő Szécsényi Konya étekfogómestert helyettesítette, és megmentette a királyi család életét. E bátor magatartásáért a Záh nemzetség elkobzott javaiból bőkezű adományokat nyert Károly Róberttől, és megnyílt előtte az út a magas méltóságokra is.. W 1340 r. Był marszałkiem zamku Rovistye w Körösmegy, następnie w 1346 r. Został naczelnym biskupem Gemer, a następnie Csongrad, aw 1354 r. Został naczelnikiem hrabstwa Nógrád. 1340-ben már a körösmegyei Rovistye várnagya volt, 1346-tól gömöri, majd csongrádi főispán, 1354-ben pedig Nógrád vármegye főispánja lett.. János Chselenfi to pochodzenie rodzin Karancs-Sághi Sághy i Méhy. E Cselenfi Jánostól származik a Karancs-Sághi Sághy- és a Méhy család.. Nie mamy danych na temat starożytnych posiadłości oddziału Chelenfi; wiemy tylko o jego nabytych majątkach: A Cselenfi ág ősi birtokaira vonatkozólag nincsenek adataink; csak szerzett birtokait ismerjük:. János otrzymał darowiznę od wsi Iliny od mistrza zakąsek Szécsényi Konya, który został zastąpiony w czasie zabójstwa wyszehradzkiego. János az Iliny nevű falut kapta adományul Szécsényi Konya étekfogó mestertől, akit a visegrádi merénylet elkövetésekor helyettesített.. W 1332 r. Záh otrzymał od swoich skonfiskowanych majątków Feliciána Záha następujące osady: Karancs-Ságh, Laplegő, Polychnó, Berzva, Tenkenteleke, Eleztyen, Mátyásteleke Bolyk. 1332-ben adományul nyerte Záh Felicián elkobzott birtokaiból a következő helységeket: Karancs-Ságh, Lapújtő, Policsnó, Berzva, Tenkenteleke, Eleztyen, Mátyásteleke Bolyk. W 1335 r. Otrzymał wraz ze swoim bratem Jakabem inne posiadłości plemienia Záh: Kotroczó (dziś dzicz), Ettes, Bénateleke (dawniej leżący niedaleko Kotroczó), Hartyan (dziś Kishartyan), Ság, Ságújfalu, Ludvég, dwa Dályó (dziś Kisdályó puszta) Kraina Berendefield, Sztylet, Litke, Helimbafalva (dziś Dzicz Galamba) i Kościół Gerege. Jednak w 1343 r. Dobra Jana i Jacoba Tőrincsa zostały zamienione na Jolsvatapolcsa. 1335-ben testvérével Jakabbal együtt kapta, a Záh nemzetség többi birtokait: Kotroczó (ma puszta), Ettes, Bénateleke (hajdan Kotroczó mellett feküdt), Hartyán (ma Kishartyán), Ság, Ságújfalu, Ludvég, Két Dályó (ma Kisdályó puszta), Berendefölde, Tőrincs, Litke, Helimbafalva (ma Galamba puszta) és Egyházas Gerege. 1343-ban azonban e birtokok közül János és Jakab Tőrincs helységet Jolsvatapolczáért elcserélték.
**Dormánházi Sághy család – mára már kihalt család. A Heves vármegyei Dormánházáról írta előnevét. A 18. század második felében emelkedett nagyra közülük Sághy Mihály, 1760-ban Heves vármegye alispánja volt, 1770-ben királyi tanácsos, 1787-ben a hétszemélyes tábla ülnöke, 1790-ben pedig már báróságra emelkedett. Nevezett Mihálynak ága Ignác fiában kihalt, Szatmár megyei ecsedi és bánházi birtokait leány ágon Keglevich örökölte.
Ernye ágAz ág alapítója Ernye bán volt. Az ő birtoka volt a 13. század közepén (1248–72 között bizonyosan) Erdőkövesd, amit fia, István örökölt. Ő a kisebb tartományurak egyikeként saját közigazgatást épített ki az általa birtokolt területen (nagyjából Borsod vármegyében). 1281–1314 között volt országbíró, majd — a többi tartományúrral közösen — nádor. 1318-ban fiainak hűtlensége miatt ősi birtokaikat elveszítették. Mikcs- vagy Micsk-ág
Pocsaji ág, Álmosdi ágPrzodek rodziny Csire). (Álmosdi) Rodzina Csire to stara, teraz wymarła rodzina. Według jego płatków, król Szczepan V z Cyrylicy, w 1261 r., Pochodził od syna Almusa, potomka rodziny Maroúth, posiadającej ziemię Álmosd w powiecie Bihor, ponieważ jego tatarskie liście zostały utracone w czasie zniszczenia. Z tego Cyryla pochodzi rodzina Cyre. A Csire család) őse.
Torockai ágJegyzetekForrások
További információk |
| |||||||||||||||||||||
