Šubić (ród)

Z Felczak story
Przejdź do nawigacji Przejdź do wyszukiwania

Źródła: Šubić nemzetség , Šubić family

Šubić

Kraj Królestwo Węgier
— Ban Chorwacji —
Pierwszy Budec
Ostatni Grgur X.
Początek 1066
Koniec 1446
Pochodzenie chorwackie
Gałęzie Banić[4]
Zrinski[5][6]
Ugrinić[7][8]
Peranski[9][10]
Obradić][11]
Marković[11]
Błąd przy generowaniu miniatury:
Kiskirályok területei a 14. század elején

Rodzaj Šubić był jednym z najbardziej wpływowych rodzajów średniowiecznej Chorwacji; jest jednym z sześciu chorwackich plemion, z których wybrano chorwackie zakazy i królów. Ich drzewo genealogiczne pochodzi z 1066 roku. Członkowie rodziny z 1069 roku pojawiają się w królewskich kartach jako zupa. W szczytowym momencie swej władzy zaczęli czerpać z rzymskiej szlachty (rodzina Sulpitius) zgodnie z ówczesną modą, ale nie było na to prawdziwej podstawy. 

A Šubić nemzetség a középkori Horvátország egyik legbefolyásosabb nemzetsége volt; egyike annak a hat horvát nemzetségnek, amelyekből a horvát bánokat és királyokat választották. Családfájukat az 1066. évig vezetik vissza. A család tagjai 1069-től mint zsupánok szerepelnek a királyi oklevelekben. Hatalmuk csúcsán a kor divatjának megfelelően elkezdték magukat római előkelőktől (a Sulpitius családtól) származtatni, ennek azonban semmiféle valós alapja nem volt.

Drzewo genealogiczne

  • A1 Budec
    • B1 Strezinja
      • C1 Vukilo
        • D1 Marmonja
          • E1 Bogdan
            • F1 Miroslav I.
              • G1 Grgur I, książę Bribiru (1184)
                • H1 Grgur II, biskup Knina (1229)
                • H2 Vulčin, książę Zvonigradu (1220) i Splitu (1224)
                • H3 Pribina, książę Bribiru (1197)
                  • I1 Juraj I. (węg. I. György), książę Bribir (1197-bd)
                  • I2 Grgul III, książę Bribiru (*1197, † 1199), Splitu i Šybeniku (1217-1235)
                    • J1 Miroslav II. (1308)
                      • K1 Stjepan III., książę Bribiru (1324)
                      • K2 Ilija, książę Bribiru (*1324)
                      • K3 Slavogost, książę Bribiru (*1309, † 1324)
                        • L1 Mihajlo Slavogostić (1324)
                        • L2 Pavao Slavogostić (1324)
                        • L3 Grgur Slavogostić (1324)
                      • K4 Grgur IV., książę Bribiru (*1324)
                    • J2 Marko II. (węg. II. Márk), książę Splitu (*1284, † 1300)
                    • J3 Martin (1274)
                  • I3 Stjepan I., książę Bribiru i Trogiru (*1217, † 1238)
                    • J1 Stjepko II. Šubić|Stjepan (Stjepko) II. (węg. II. István) († 1274), książę Trogiru (1239-1240)
                      • K1 Pavao I. Šubić (węg. I. Pál) (*1245, † 1312), Ban Dalmacji i Chorwacji (1274-1312), władca Bośni; żona: Urša († 1303)
                        • L1 Mladen II. Šubić (*1270, † 1343), Ban Dalmacji i Chorwacji (1312-1322), ban Bośni (1324-1322)
                        • L2 Juraj III. Šubić (węg. III. György) (1275-1330), książę Splitu 1306-tól 1308-ig a tengermelléki városok grófja, 1308-tól Trogir várkapitánya, 1312–24 között Omiš és Klissza grófja. Felesége (Ilona) Róbert Károly rokona volt. 1324-ben a Nelepić család elfogta és Knin várába záratta, ahol 1326-ig volt fogságban. Klisszában halt meg 1330 dec. 18-án
                          • M1 Katarina, mąż: Ivan Jurišić Bribirski
                          • M2 Jelena Šubić (węg. Ilona) (*1306-†1378); mąż: Vladislav Kotromanić, matka króla Bośni Tvrtko I 1338. aug. 17-én férjhez ment Kotromanić Ulászló boszniai régenshez és ő lett I. Tvrtko István, Bosznia első királya és István Vuk bosnyák bán anyja. / 17 sierpnia 1338 roku wyszła za mąż za z Ulaszló Kotromanić z bośniackim regentem i został matka Istvánem I. Tvrtko, pierwszym królem Bośni i Istvánem Vukiem, bośniacką matką bośniacką
                          • M3 Pavao III. Šubić (węg. III. Pál) († 1356), książę Klisu (1348-1356) klisszai gróf († 1356); żona: Katalin Giovanni Dandolo, córka weneckiego doża Dandolo
                            • N1 Katarina (1356)
                            • N2 Marko III. (węg. III. Márk), książę Bribiru (1385)
                              • O1 Mikula (Nikola), książę Bribiru
                                • P1 Pavao IV. Nikolić (*1387, † 1413)
                                  • R1 Jakov II. († 1456), vice-ban Chorwacji (1411), ostatni książę Bribiru
                                  • R2 Mikac Krivčić (*1413, † 1445)
                                    • S1 Grgur X. (1446)
                                  • R3 Grgur IX. (*1413, † 1445)
                          • M4 Mladen III. Šubić (*1315, † 1348), książę Klisu (1330-1348) hrabstwa Klissa i Skradin (1330–1348), hrabstwa Omishi (1343), Trogiru (1347) i hrabstwa Sebenico (1347–1348); żona: Lelka (siostra cara Dusana)
                            • N1 Mladen IV., hrabia Klis i Skradina
                            • N2 Katarina († 1358); mąż: Bolesław III, polski książę
                          • M5 Božidar (węg. I. Boldizsár), książę Bribiru (1345-1348)
                        • L3 Pavao II. (węg. II. Pál) († 1346), książę Trogiru i Ostrovicy (1305-1346); żona: Elizabeta Frankapan († po 1320), księżna Krk „Pál Banics”, azaz bán fia néven is ismert. 1305-től 1322-ig Trogir grófja, 1333-tól 1346-ig Ostrovica grófja és várkapitánya. Sokat harcolt a magyarokkal, a Nelepić családdal és Šubić Ugrin Budiszlávval. A Nelepićek elvették tőle Ostrovica várát, de 1337-ben visszaadták. 1346-ban halt meg
                          • M1 Juraj IV. Šubić (węg. IV. György) († 1361), książę Zrinu (1347-1361), znany jako Juraj I. Zrinski, jego potomkowie używali nazwiska Zrinski
                          • M2 Pribko (*1346, † 1361)
                          • M3 Katarin, niemowlę
                        • L4 Grgur V. (węg. V. Gergely), książę Šybeniku (1320) 1320-tól 1322-ig Sebenico grófja, 1346-47 között Ostrovica várura. Leánya,
                          • M1 Katarina/Katalina, mąż: Bośniaka a boszniai királyi udvarban nevelkedett nagynénjénél, Ilonánál. I. Tvrtko István szerette volna összeházasítani Vukasin szerb király fiával, de a pápa ezt a valláskülönbség miatt nem engedte meg, és azt kívánta, hogy a leánykát a magyar királyi udvarba vigyék. / wychowała się na dworze królewskim w Bośni z ciotką Iloną. István Tvrtko Chciałem poślubić syna serbskiego króla Vukasina, ale papież odmówił na to ze względu na różnice religijne i chciał, aby dziewczyna została zabrana na węgierski dwór królewski
                        • L5 Marko II. (węg. II. Márk), hrabia (od 1319), później książę Bribiru (1322-1345)
                          • M1 Vulcseta és
                          • M2 Šubić Butkat — egyikük 1328-ban megölte Draskovics Pál szkutari püspököt.
                      • K2 Juraj II. (węg. II. György), książę Šybeniku i Trogiru (1274-1302) W latach 1274–1287 był hrabią Sebenico, 1283–1294 hrabia Omiš, 1293–1306, a jego bracia ze wszystkich miast Dalmacji.
                      • K3 Mladen I. Šubić († 1302), książę Splitu (1283-1298), ban Bośni (1299-1304)
                      • K4 Stanislava, niemowlę
                      • K5 córka, mąż: Tiepolo Jacopo (*1274, † 1330)
                      • K6 Ivan I., książę Bribiru (1348)
                    • J2 Jakov I. († 1270), książę Bribiru (1251) i Nina (1267)
                      • K1 Daniel, książę Šybeniku (*1246, † 1269)
                      • K2 Radoslav († 1275), książę Bribiru (1274)
                  • I4 Vulčina (Vucina) († 1226), książę Trogiru (ok.1220)
                • H4 Marko († 1200)
                  • I1 Budislav, książę Bribiru (*1227)
                    • J1 Vukeša, książę Bribiru (1284, † 1290)
                    • J2 Ugrin, książę Bribiru (*1300), protoplasta rodu Ugrinić
                      • K1 Budislav I. Ugrinić (*1345, † 1375)
                        • L1 Jure Ugrinić (*1356, † 1397)
                          • M1 Budislav II. Ugrinić (1385)
                            • N1 Ivan Ugrinić
                              • O1 Stjepan Ugrinić (1498),
                          • M2 Grgur VII. Ugrinić (1390)
                        • L2 Nikola Ugrinić († 1388)
                          • M1. Ugrin Ugrinić († 1454)
                            • N1. NN
                              • O1. Paul Tomin Ugrinić († 1529)
                              • O2. Simon Ugrinić († 1527)
                              • O3. Vid Ugrinić († 1551)
                              • O4. Iwan Ugrinić († 1569)
                        • L3 Vid Ugrinić (*1356, † 1388)
                        • L4 Grgur VI. Ugrinić († 1388)
                  • I2 Obrad

Ich wczesna historia

Ich starożytną siedzibą w Dalmacji był Bribir, niedaleko Zadaru; ich pierwsze posiadłości leżały w pobliżu. Nazwa wsi jest wymieniona przez węgierskie źródła w innej pisowni; termin „Brebir” jest często używany do określenia pozycji zupy. 

Ősi székhelyük Dalmáciában, a Zárától (Zadar) nem messze épült Bribir volt; első birtokaik ennek közelében feküdtek. A falu nevét a magyar források eltérő írásmódokkal említik; a zsupán tisztségének megnevezésekor többnyire a „Brebir” alak használatos.

Najstarszym znanym przodkiem rodziny jest zupa Budre (Budisław) Brebri, nadworny partner chorwackiego króla Piotra Kresimira (postelnik, 1066-70). Słupek do zupy Brebiri został odziedziczony po potomstwie, ale początkowo były one znane tylko w lukach: 

A család legrégibb ismert ősének Budec (Budiszláv) brebiri zsupánt, Kresimir Péter horvát király udvarmesterét (postelnik, 1066-70) tartják. A brebiri zsupán tisztsége utódai közt öröklődött, ők azonban eleinte csak hézagosan ismertek:

Stresin miał dwóch synów: 

Sztresinjának két fia volt:
  • Duim (Dujmo, illetve Filippus Stresinna) spalatói perjel (1080) és
  • Vukilo (Vlcsina de Stresazza, illetve Vlachizo) brebiri zsupán.

Syn Vukilo, Šubić Marmonja, był jednym z 12 chorwackich plemion, którzy poddali się Kálmánowi Könyvesowi w 1102 r., Zawierając sojusz między Chorwacją a Węgrami. 

Vukilo fia, Šubić Marmonja brebiri zsupán egyike volt ama 12 horvát nemzetségfőnek, akik 1102-ben behódoltak Könyves Kálmánnak, és megkötötték vele Horvátország és Magyarország szövetségét.

Więcej potomków: 

További leszármazottak:

Pod koniec XII wieku Šubić poparł III. Walka Béli z Republiką Wenecką, w wyniku czego odziedziczyła ziemię Bribir (w niektórych źródłach: Brebir). Potem głowa rodziny nie była już tytułem zupy (iupanus), ale hrabia (po łacinie: przychodzi, po chorwacku: knez) - w ten sposób stara chorwacka zupa - powierzona jego rodzinie - została wasalem króla węgierskiego. To wtedy rozwinął się system feudalny w Chorwacji. 

A 12. század végén a Šubićok támogatták III. Béla harcát a Velencei Köztársaság ellen, és ezért örökös földbirtokként megkapták Bribir (egyes forrásokban: Brebir) megyét. Ezután a családfő már nem a zsupán (iupanus), hanem gróf (latinul: comes, horvátul: knez) címet viselte — így a régi horvát zsupánból — aki nemzetségének megbízottja volt — a magyar király vazallusa lett. Ekkor alakult ki Horvátországban a feudális rendszer.

Synowie Šubića I. Gergely: 

Šubić I. Gergely fiai:

Synowie Šubića Pribinji: 

Šubić Pribinja fiai:

Wyróżniono dwóch synów Istvána I. Šubicia: 

Šubić I. István fiai közül ketten tűntek ki:

II. Hrabia Stephen Brebiri i hrabia Trogir byli przez pewien czas zakazem przybrzeżnym. Brał udział w walce z Tatarami, bronił zamku w Trogirze i uciekając IV. Węgierski król Bela. Były Tatar Khan zmusił swoich żołnierzy do opuszczenia zamku. W 1251 roku wdzięczny król potwierdził dawne datki rodziny. 

II. István brebiri és trogiri gróf egy ideig tengermelléki bán is volt. Részt vett a tatárok elleni harcban, megvédelmezte Trogir várát és az oda menekült IV. Béla magyar királyt. Kajdan tatár kán kénytelen volt hadaival a vár alól elvonulni. A hálás király 1251-ben a család régi donációit megerősítette.

Members of the House of Šubić

Hatalmuk csúcsán

A tatártok ellen jeleskedő Šubić II. István négy fia:

A fiak a család hatalmát és tekintélyét nagyon emelték. Atyja halála után Šubić Pál lett a tengermelléki bán és Spalato grófja, 1285-ben boszniai bán, 1293-ban örökösödési joggal tengermelléki bán, 1295-ben élethosszig egész Horvátország bánja, 1298-ban örökösödési joggal Horvátország bánja. A nemzetség vele Šubić Pállallal) érkezett el befolyásának csúcsára: ő fektette le a nemzetség tartományúri hatalmát alapvetően Dalmáciában és Horvátország déli részén. Saját adminisztrációt épített ki, önállóan bíráskodott, saját pénzt veretett és számos egyéb királyi jogot bitorolt el. Majdnem korlátlan hatalommal uralkodott Horvátországban. Több tengermelléki várost és várat elvett Velencétől, és felvette ezen városok grófi címeit. Művét fia, Šubić Mladen folytatta, aki megörökölte apja méltóságait is.

Šubić II. György 1274-1287 között Sebenico grófja, 1283-1294 között Omiš grófja, 1293-1306 között fivéreivel az összes dalmáciai város grófja.

Šubić I. Mladen 1276-ban lett Trogir kapitánya, 1281-1296 között spalatói gróf. A bogumil eretnekek ölték meg.

Egyik nővérük Lőrinc velencei dózse fiához, az ifjabb Tiepolo Jakabhoz (Jacopo Tiepolo, Iacopo Tiepolo) ment feleségül.

Másik nővérük Orsolya-rendi apáca volt. Fivéreivel ő alapította a szkutari zárdát, amelynek apátnője lett. IX. Gergely pápa szentté avatta.

Šubić Pál pénzérméi

Šubić Pál (Šubić I. Pál)

Šubić Mladen (Šubić III. Mladen) sírköve a trogiri Szent Lőrinc-székesegyházban

Szlavón bánok és vicebánok a Šubić nemzetségből

  • Šubić Pál 1278-tól 1309-ig volt tengermelléki bán,[2] 1290-1300 között horvát bán (mindkettő a szlavón bán helyettese);
  • Pál fia, Šubić Mladen 1310–1322 között horvát–dalmát bán,[3] illetve 1309–1322 között tengermelléki bán[2] (a források ellentmondásosak).

Az Anjou-korban

A Šubićok az Anjou-ház magyarországi trónigényének legelső támogatói közé tartoztak. Amikor Károly Róbert hajója 1300 augusztusában kikötött Spalatóban, a Šubićok voltak a legbefolyásosabb segítői.

I. Pálnak öt fia:

Šubić I. Pál fivérének Šubić II. Györgynek a fia, Šubić Iván Klissza grófja volt (1337-56). Az egyházi törvények ellenére és egyházi engedély nélkül feleségül vette negyedízbeli rokonát, Katalint, Šubić IV. Mladen leányát.

Szablon:Fő

Károly Róbert 1311 első felében Velencével került konfliktusba. Elfoglalta Zárát, és Šubić Mladent tette meg a várgrófnak. Katonákat azonban a Csákokkal kirobbant ellenségeskedés miatt nem tudott küldeni neki. Ezért (1313-ban?) kompromisszumot kötött Velencével: Zára grófja velencei lesz, de megmaradt a magyar király névleges fennhatósága. Mladen ezután garázdálkodni kezdett a térségben.[4]

Ahogy Károly hatalma erősbödött, egyre inkább szükségét érezte, hogy felszámolja ezt a kiskirályságot is, és megszerezze a teljes szuverenitást. Kiváló ürügy volt erre, hogy 1322-ben két dalmát város, Sebenico és Trau szövetséget kötött az őket sújtó Šubić Mladen bán (Šubić Pál fia[5]) és testvérei ellen. Mladen eredménytelenül ostromolta a két várat, aminek hatására addig megfélemlítéssel egybeterelt hűbéresei sorra elpártoltak tőle. Melléjük állt Kotromanić István bosnyák bán, valamint a Babonićok is, és ez a szövetség legyőzték a Šubićok seregét. A két város velencei gályákat és zsoldosokat bérelt fel, azok pedig felégették a Šubićok két fontos központját. Mladen előbb testvérét küldte Károly Róberthez, majd személyesen járult elébe, hogy segítségét kérje. A király azonban elfogatta, és fogolyként Magyarországra vitette.[4]

Az Una folyó mellett (in terra Schlavoniae) épített Zrin várát amit I. Lajos magyar király 1347-ben több közeli birtokkal együtt Šubić Gergelynek és unokaöccsének, Šubić Györgynek adományozta, hogy kárpótolja őket Dalmáciában elvesztett birtokaikért. A várról nyerték nevüket leszármazottaik, a Zrínyi család.

Hanyatlásuk, utódaik

Az 1320-as évek közepétől a dalmát váro­sok egymás után behódoltak Velencének, és Károly Róbert semmit sem tett visszaszerzésük érdekében. A tengermelléki Ostrovica vára és egyéb dalmáciai birtokai fejében I. Lajos magyar király 1347-ben Šubić Gergelynek és unokaöccsének, Šubić Györgynek adományozta az Una folyó mellett (in terra Schlavoniae) épített Zrin várát, az ahhoz közel fekvő Stupnica falut és Pedalj várát. Ettől kezdve György és utódai a Subics név mellőzésével Zrinski (Zrínyi) változatban írták nevüket, és immár nem a dalmát, hanem a horvát és a magyar történelem alakításából vették ki részüket.[6]

Subics György a család megalapítója, mint ilyen Zrínyi I. György (II.A1.), nagybátyjának a Frangepán-családból származott Blagai Dujmo vegliai grófnak házában nevelkedett; mint serdülő ifjú I. Lajos király apródja volt, 1347-ben még a nápolyi hadjáratba is követte, ahol kitűnt vitézségével. 1361-ben halt meg. Egyetlen fia Zrínyi I. Pál (II.B2.) apja halálakor még kiskorú volt.

Drzewo genealogiczne

This is the family tree of the House of Šubić (princes of Bribir), a Croatian noble family, from 1066 to 1456.


 
 
 
 
Budec,
Župan
(zhupan, iupanus, count)
of Bribir
(1066-1070)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Strezinja,
Župan
of Bribir
(1075-1089)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Vukilo,
Župan
of Bribir
(about
1090/1100)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Mrmonja
(Marmonja),
Župan of
Bribir, signatory
of the "Pacta conventa" agreement
(1102)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Bogdan
(Bogdanac),
župan of
Bribir (1164)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Miroslav I.
župan of Bribir
(1180-1184)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Grgur I.
prince
(princeps)
of Bribir
(1184)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Grgur II.
bishop of Knin
(1229)
 
Vuičin
prince of Zvonigrad
(1220) and prince
of Split
(1224)
 
Pribina,
prince of Bribir
(1197)
 
Marko I.
(died 1200)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Juraj,
prince of Bribir
(1197 ?)
 
Grgur III.
prince of Bribir
(1197-1199),
and prince of
Split and Šibenik
(1217-1235)
 
Stjepan I.
prince of Bribir
and Trogir
(1217-1238)
 
Vulčina
(Vučina),
prince of Trogir
(about 1220),
died 1226
 
Budislav,
prince of Bribir
(1227 ?)
 
Obrad
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Miroslav II.
(1308)
 
Marko II.
prince of Split
(1284-1300)
 
Martin
(1274)
 
Stjepan
(Stjepko) II.
prince of Trogir
(1239-1240),
died 1274
 
Jakov I.
prince of Bribir
(1251) and Nin (1267),
died 1270
 
Vukeša,
prince of Bribir
(1284-1290)
 
Ugrin,
prince of Bribir
(1300)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Stjepan III.
prince of Bribir
(1324)
 
Ilija,
prince of Bribir
(1324 ?)
 
Slavogost,
prince of Bribir
(1309-1324)
 
Grgur IV.
prince of Bribir
(1324 ?)
 
Urša
(died 1303)
 
Pavao I.
(*1245-†1312)
Ban (viceroy)
of Croatia
(1274-1312),
Lord of Bosnia
 
Juraj I.
prince of Šibenik
and Trogir
(1274-1302)
 
Mladen I.
prince of Split
(1283-1298),
ban of Bosnia
(1299-1304)
 
Stanislava,
a nun
 
a daughter,
wife of
Jacopo Tiepolo
(1274-1330)
 
Ivan I.
prince of Bribir
(1348)
 
Daniel,
prince of Šibenik
(1246-1269)
 
Radoslav,
prince of Bribir
(1274),
died 1275
 
Budislav I.
Ugrinić
(1345-1375)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Mihajlo
Slavogostić
(1324)
 
Pavao
Slavogostić
(1324)
 
Grgur
Slavogostić
(1324)
 
Mladen II.
(*1270-†1343)
Ban of Croatia
(1312-1322),
Ban of Bosnia
(1304-1322)
 
Juraj II.
(*1275-†1330)
prince of Split
 
Pavao II.
(died 1346)
prince of Trogir
and Ostrovica
(1305-1346)
 
Elizabeta
Frankopan,
princess of Krk
(† after 1347)
 
Grgur V.
prince of Šibenik
(1320)
 
Marko III.
prince of Bribir
(1322-1345)
 
Jure
Ugrinić,
(1356-1397)
 
Nikola
Ugrinić,
(died 1388)
 
Vid Ugrinić,
(1356-1388)
 
Grgur VI.
Ugrinić,
(1388)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Katarina,
wife of Ivan
Jurišić of Bribir
 
Jelena
(*1306-†1378)
wife of Vladislav
Kotromanić,
mother of
Bosnian king
Tvrtko
 
Pavao III.
(died 1356)
prince of Klis
(1348-1356)
 
Mladen III.
(*1315-†1348)
prince of Klis
(1330-1348)
 
Božidar,
prince of Bribir
(1345-1348)
 
Juraj III.
(died 1361)
prince of Zrin
(1347-1361),
became Juraj I
Zrinski Continued in Zrinski family tree
 
Pribko
(1346-1361)
 
Katarina,
a nun
 
Katarina,
married in Bosnia
 
Budislav II.
Ugrinić,
(1385)
 
Grgur VIII.
Ugrinić
(1390)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Katarina
(1356)
 
Marko V.
prince of Bribir
(1385)
 
Mladen IV.
 
Katarina,
(died 1358)
wife of
Boleslaw III,
polish duke
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ivan
Ugrinić
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Mikula
(Nikola),
prince of Bribir
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Stjepan
Ugrinić
(1498)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Pavao IV.
Nikolić
(1387-1413)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Jakov II.
(died 1456)
Vice-Ban of
Croatia (1411),
last prince
of Bribir
 
Mikac
Krivčić
(1413-1445)
 
Grgur IX.
(1413-1445)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Grgur X.
(1446)
 
 

További információk

Jegyzetek

Források

Szablon:Forrásjelzés-Pallas

See also

External links


Uwaga: Domyślnym kluczem sortowania będzie „Subić” i zastąpi on wcześniej wykorzystywany klucz „Subic Family Tree”.

Źródło: „http://natusiewicz.pl/felczak/index.php?title=Šubić_(ród)&oldid=23685”