Zala: Różnice pomiędzy wersjami
| (Nie pokazano 12 pośrednich wersji utworzonych przez tego samego użytkownika) | |||
| Linia 1: | Linia 1: | ||
| + | [[Kategoria:0]] | ||
| + | [[Kategoria:Strony przetłumaczone z węgierskiej Wikipedii]] | ||
{{Uwaga| | {{Uwaga| | ||
|strona = https://hu.wikipedia.org/wiki/Zala_v%C3%A1rmegye | |strona = https://hu.wikipedia.org/wiki/Zala_v%C3%A1rmegye | ||
| Linia 12: | Linia 14: | ||
|-style="vertical-align:top;" | |-style="vertical-align:top;" | ||
| | | | ||
| + | {{Komitaty króla Stefana I}} | ||
| + | [[Plik:Zala_county_map.jpg|thumb|left|Mapa terenu komitatu Zala]] | ||
| + | |||
| + | '''Zala vármegye''' (łac. ''Comitatus Zaladiensis'', niem. ''Komitat Zala'') był jednostką administracyjną w zachodniej części [[Królestwo|Królestwa Węgier]]. | ||
| + | |||
| + | Dzisiejszy komitat obejmuje mniej niż ⅔ terytorium byłego komitatu i należy do komitatu [[Veszprém]] oraz Chorwacji i Słowenii. | ||
| + | |||
| + | ==Geografia == | ||
| − | [[ | + | Teren komitatu był mieszany, wzgórza są zaklinowane na równinach, a południowa strona [https://pl.wikipedia.org/wiki/Las_Bako%C5%84ski lasu Bakony] objęła terytorium komitatu na wschodzie. |
| + | |||
| + | Najważniejsze rzeki to Zala i Mura. Komitat graniczył: z [[Vas]] i [[Veszprém]] na północy, z [[Veszprém]] i [[Somogy]] na wschodzie, z Chorwacją (Slawonią) na południu i z [[Austria|Austrią]] na zachodzie. | ||
| + | |||
| + | == Historia == | ||
| + | === Powstanie i średniowieczny rozwój powiatu === | ||
| + | |||
| + | Powiat został założony przez króla [[I. István|Stefana]] w momencie powstania państwa i organizacji królewskiego systemu powiatu z centrum Kolon między Balatonmagyaród a Kiskomárom, obecnie zachowanym tylko pod nazwą winnicy, tj. Okręg Kolon, prawdopodobnie oparty na majątki klanu Vérbulcsú. [1] Stąd pan zamku przeniósł swoją siedzibę do Zalavár pod koniec XI wieku, prawdopodobnie za czasów św. Władysława, gdzie Stefan I założył wcześniej opactwo benedyktynów i mógł to być również dwór królewski. 2] W tym czasie hrabstwo otrzymało nową nazwę od Zalavár i stało się okręgiem Zala. [3] | ||
| + | |||
| + | A vármegyét [[I. István magyar király|Szent István király]] hozta létre az államalapítás és a [[vármegye|királyi vármegye]]rendszer megszervezése idején a [[Balatonmagyaród]] és [[Zalakomár|Kiskomárom]] között elterülő, ma már csak dűlőnévben megőrzött [[Kolonvár|Kolon]] központtal, azaz '''Kolon vármegye''' néven, valószínűleg a [[Bulcsú harka|Vérbulcsú nemzetség]] birtokaira alapozva.<ref>http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/historia/99-056/ch09.html</ref> Innen a várispán a [[11. század]] végén, valószínűleg [[I. László magyar király|Szent László]] korában áthelyezte székhelyét [[Zalavár]]ra, ahol I. István már korábban bencés apátságot alapított, és királyi [[udvarház]] is lehetett.{{refhely|Németh|24. o.|azonos=N24}} Ekkor a megye Zalavárról kapta az új nevét, '''Zala vármegye''' lett.<ref name="Györffy:István:23.fejezet">{{cite book |author= [[Györffy György]] |title= István király és műve |chapter= 23 / Új alapítások – az egyház és az állam fejlesztése. |publisher= Gondolat Budapest 1983 |isbn= 963-281-221-2}}</ref> | ||
| + | |||
| + | Hrabstwo Zala było wtedy znacznie większe niż obecnie. Obejmował większość Wyżyny Balatonu, aż do Felsőörs, Lendavy i jej okolic na zachodzie, Muraköz na południu, a nawet hrabstwo za Drawą. Zalavár był prawie w równej odległości od północno-wschodniej i południowo-zachodniej części hrabstwa. [2] | ||
| + | |||
| + | Zala vármegye akkor a mai megyénél jóval nagyobb volt. Hozzá tartozott a [[Balaton-felvidék]] legnagyobb része, egészen [[Felsőörs]]ig, nyugaton Lendva és környéke, délen a [[Muraköz]], sőt a megyének a Dráván túl is voltak területei. Zalavár a megyének az északkeleti és délnyugati sarkától csaknem egyenlő távolságra volt.{{refhely|azonos=N24}} | ||
| + | |||
| + | Utrzymaniu organizacji powiatowej służyły tzw. Półwolne ludy zamkowe, wśród których oprócz chłopów były też wspólnoty wiejskie, świadczące inne usługi. Niektóre nazwy miejscowości nadal zachowują swoje nazwy i zawody: Lövő, Szántó, Tárnok, Zalaudvarnok, Esztergály, Igrice, (zachowane tylko jako nazwa winnicy) Csöszi (wykrzyknik), Kürtös (puszta), Csatár (producent tarcz), Vörrű (wazwer) [2] | ||
| − | + | A megyei szervezet eltartását úgynevezett fél-szabad helyzetű várnépek szolgálták, akik között, a parasztok mellett más szolgálatokat nyújtó faluközösségek is voltak. Nevüket, foglalkozásukat ma is őrzi a helynevek egy része: [[Zalalövő|Lövő]], [[Zalaszántó|Szántó]], [[Zalatárnok|Tárnok]], [[Zalaszentgrót|Zalaudvarnok]], [[Esztergályhorváti|Esztergály]], [[Zalaigrice|Igrice]], (a csak dűlőnévként fennmaradt) Csöszi (kikiáltó), Kürtös (puszta), Csatár (pajzsgyártó), Vörrű (vasverő, kovács).{{refhely|azonos=N24}} | |
| − | + | A megye nyugati része századokon át határvidék volt. A szomszédos államoktól széles, túlnyomórészt lakatlan, nehezen járható sáv, a [[gyepűelve]] választotta el az ország területét. Ezen belül húzódott maga a gyepű, melyet őrtelepek őriztek, s a különösen veszélyes pontok, átjárók mellett erődítések, kapuk is voltak. A határ védelmét megkönnyítette a korabeli terepviszonyok, az erdőségek, mocsarak. A gyepű azonban fokozatosan nyugatra tolódott, így a megye határvédelmi szerepe fokozatosan megszűnt.{{refhely|azonos=N24}} I. László hódításai nyomán az országhatár a Muraköz nyugati részéhez került. Az őrök közösségei, falvai, azonban megmaradtak ezen a területen is. Kiváltságaik egy részét is megtartották. Egy 1334-ben kelt oklevél is említi a Kerka vidéki, hétkutasi, csesztregi őröket.{{refhely|Németh|25. o.|azonos=N25}} | |
| − | + | Egyházi szempontból a megye az 1002-ben alapított veszprémi püspökséghez tartozott, majd déli részét az 1092-ben létrehozott zágrábihoz csatolták. Az első zalai templomok fából készülhettek, de a 12. században már téglából is épült körtemplom. 1019-ben Zalaváron, 1055-ben [[Tihany]]ban alapított a király templomot, monostort. 1138 körül a [[Gutkeled nemzetség]] [[Csatár (település)|Csatáron]], 1150–1160 körül a Kadar nemzetség [[Nagykapornak]]on alapított bencés apátságot. [[IV. Béla magyar király]] gyermekkori játszótársa, a Türje nembeli Dénes [[Türje|Türjén]] premontrei prépostságot létesített.{{refhely|azonos=N25}} | |
| − | + | A 13. századra az egyházi és a világi nagybirtokok egyre inkább a királyi nagybirtokok rovására fejlődtek, és ez általában a szolgálók helyzetének romlásával járt.{{refhely|azonos=N25}} Ebben a korban indult meg a köznemesség harca is jogaiért, ami az [[Aranybulla]] elfogadását eredményezte. A zalai nemesek nagy szerepet játszottak ebben a küzdelemben. 1232-ben a Zala folyó vidékén élő nemesek kérték a királytól, hogy maguk bíráskodhassanak. A király engedélye után össze is gyűltek [[Kehidakustány|Kehidán]] egy peres ügy eldöntésére. Kehida és a közeli Mándhida a század későbbi éveiben is többször volt a zalai nemesség gyűléshelye.{{refhely|Németh|26. o.|azonos=N26}} | |
| − | = | + | A 13. század második felében egy sor késő román kori stílusú kegyúri alapítású falusi plébániatemplom épült a megyében a nemesi réteg erősödését jelezve. Ilyenek voltak a zalaszentmihályfai (bödei) pakodi, becsehely-polai, andráshidai, bagodi, boncodföldi, [[szompács]]-pusztai, zalaháshágyi, zalaszentgyörgyi, dobronhegyi, zalamindszenti, kehidai templomok és kápolnák. A kallósdi, búcsúszentlászlói és egregyi templomok őrizték meg legjobban korabeli küllemüket.{{refhely|azonos=N26}} |
| − | + | A zalai főnemesség is jelentős szerepet játszott az ország életében. Nagybirtokközpontok, várak épültek, nemzetségi monostorokat alapítottak. A 15. század volt a megye virágkora, ekkor épült a keszthelyi templom is.{{refhely|azonos=N26}} Az önellátó falvak köréből felemelkedtek a mezővárosok, ahol jómódú telkes és bérlőparasztok, kézművesek, is éltek. A 14–15. századokban 34 mezőváros volt a megye területén, köztük [[Muraszemenye]] (első említése 1367-ben), [[Lenti]] (1381), [[Zalaszentgrót]] (1396), [[Bak (település)|Bak]] (1400), [[Páka]] (1405), [[Nagykanizsa|Kanizsa]] (1409), [[Keszthely]], [[Zalaegerszeg]] (1421), [[Szepetnek]] (1435), [[Salomvár]] (1445), [[Nova (település)|Nova]] (1446), [[Csapi]] (1459), [[Csesztreg]] (1469).{{refhely|Németh|27. o.|azonos=N27}} | |
| − | |||
| − | + | A [[I. Mátyás magyar király|Hunyadi Mátyás]] uralkodása alatt tapasztalható általános fellendülés lehetővé tette a művészetpártolást, a nagyobb építkezéseket is. Csácsbozsokon, Egerváron valószínűleg [[Szilézia|Sziléziában]] tanult mesterek csúcsíves téglatemplomokat építettek. A korszak fontos művészeti központja volt Egervár, melynek ura Egervári László horvát bán, Mátyás király testőrkapitánya, Szilézia kormányzója volt. A Bonfini által „derék és páratlan eszű férfiúnak” nevezett főúr rövid időn belül hatalmas földbirtokokat szerzett és nagyszabású építkezéseket rendelt meg.{{refhely|azonos=N27}} | |
| − | <small>< | + | | |
| + | {{Historia komitatu | ||
| + | |tytuł = Komitat Pozsony | ||
| + | |grafika = | ||
| + | |opis grafiki = | ||
| + | |okres 0 = Okres | ||
| + | |forma 0 = Podmiot polityczny | ||
| + | |okres 1 = ok.1000-1526 | ||
| + | |forma 1 = [[Królestwo|Królestwo Węgier]] | ||
| + | |okres 2 = | ||
| + | |forma 2 = | ||
| + | |okres 3 = | ||
| + | |forma 3 = | ||
| + | |okres 4 = | ||
| + | |forma 4 = | ||
| + | |okres 5 = | ||
| + | |forma 5 = | ||
| + | |okres 6 = | ||
| + | |forma 6 = | ||
| + | |okres 7 = | ||
| + | |forma 7 = | ||
| + | |okres 8 = | ||
| + | |forma 8 = | ||
| + | |okres 9 = | ||
| + | |forma 9 = | ||
| + | |okres 10 = | ||
| + | |forma 10 = | ||
| + | }} | ||
| + | {| | ||
| + | | | ||
| + | |} | ||
| + | {{Infobox Komitat | ||
| + | |Nazwa = Zala | ||
| + | <small> | ||
| + | ''Comitatus Zaladiensis (Latin)<br> | ||
| + | Komitat Zala (German)<br> | ||
| + | Zalska županija (Croatian)'' | ||
| + | |Rok = 1910 | ||
| + | |Herb = Coa_Hungary_County_Zala_(1907).svg | ||
| + | |Siedziba = Zalaegerszeg | ||
| + | |Powierzchnia = 5 995 | ||
| + | |Ludność = 466 333 | ||
| + | |Narodowości = 74 % Węgrzy<br>20 % Chorwaci<br>5 % Słoweńcy<br>1 % Niemcy | ||
| + | |Utworzony = XII wiek | ||
| + | |Zlikwidowany = 4.06.1920<br>([[Traktat z Trianon]]) | ||
| + | |Mapa = Zala.png | ||
| + | }} | ||
| + | |} | ||
| + | {{SORTUJ:Komitaty, Zala}} | ||
[[Kategoria:Komitaty]] | [[Kategoria:Komitaty]] | ||
| + | [[Kategoria:Komitaty XII wiek]] | ||
| + | [[Kategoria:Komitaty zlikwidowane 1920]] | ||
| + | [[Kategoria:Historia]] | ||
| + | [[Kategoria:Historia Królestwa Węgier]] | ||
| + | [[Kategoria:Historia Królestwa Chorwacji]] | ||
| + | [[Kategoria:Historia Austrii]] | ||
| + | [[Kategoria:Historia Słowenii]] | ||
Aktualna wersja na dzień 08:36, 13 kwi 2021
| Strona | Autorzy | Nota |
| [1] | [2] | Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku węgierskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku węgierskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach. |
Plik:Zala county map.jpg Mapa terenu komitatu Zala Zala vármegye (łac. Comitatus Zaladiensis, niem. Komitat Zala) był jednostką administracyjną w zachodniej części Królestwa Węgier. Dzisiejszy komitat obejmuje mniej niż ⅔ terytorium byłego komitatu i należy do komitatu Veszprém oraz Chorwacji i Słowenii. GeografiaTeren komitatu był mieszany, wzgórza są zaklinowane na równinach, a południowa strona lasu Bakony objęła terytorium komitatu na wschodzie. Najważniejsze rzeki to Zala i Mura. Komitat graniczył: z Vas i Veszprém na północy, z Veszprém i Somogy na wschodzie, z Chorwacją (Slawonią) na południu i z Austrią na zachodzie. HistoriaPowstanie i średniowieczny rozwój powiatuPowiat został założony przez króla Stefana w momencie powstania państwa i organizacji królewskiego systemu powiatu z centrum Kolon między Balatonmagyaród a Kiskomárom, obecnie zachowanym tylko pod nazwą winnicy, tj. Okręg Kolon, prawdopodobnie oparty na majątki klanu Vérbulcsú. [1] Stąd pan zamku przeniósł swoją siedzibę do Zalavár pod koniec XI wieku, prawdopodobnie za czasów św. Władysława, gdzie Stefan I założył wcześniej opactwo benedyktynów i mógł to być również dwór królewski. 2] W tym czasie hrabstwo otrzymało nową nazwę od Zalavár i stało się okręgiem Zala. [3] A vármegyét Szent István király hozta létre az államalapítás és a királyi vármegyerendszer megszervezése idején a Balatonmagyaród és Kiskomárom között elterülő, ma már csak dűlőnévben megőrzött Kolon központtal, azaz Kolon vármegye néven, valószínűleg a Vérbulcsú nemzetség birtokaira alapozva.[1] Innen a várispán a 11. század végén, valószínűleg Szent László korában áthelyezte székhelyét Zalavárra, ahol I. István már korábban bencés apátságot alapított, és királyi udvarház is lehetett.[2] Ekkor a megye Zalavárról kapta az új nevét, Zala vármegye lett.[3] Hrabstwo Zala było wtedy znacznie większe niż obecnie. Obejmował większość Wyżyny Balatonu, aż do Felsőörs, Lendavy i jej okolic na zachodzie, Muraköz na południu, a nawet hrabstwo za Drawą. Zalavár był prawie w równej odległości od północno-wschodniej i południowo-zachodniej części hrabstwa. [2] Zala vármegye akkor a mai megyénél jóval nagyobb volt. Hozzá tartozott a Balaton-felvidék legnagyobb része, egészen Felsőörsig, nyugaton Lendva és környéke, délen a Muraköz, sőt a megyének a Dráván túl is voltak területei. Zalavár a megyének az északkeleti és délnyugati sarkától csaknem egyenlő távolságra volt.[2] Utrzymaniu organizacji powiatowej służyły tzw. Półwolne ludy zamkowe, wśród których oprócz chłopów były też wspólnoty wiejskie, świadczące inne usługi. Niektóre nazwy miejscowości nadal zachowują swoje nazwy i zawody: Lövő, Szántó, Tárnok, Zalaudvarnok, Esztergály, Igrice, (zachowane tylko jako nazwa winnicy) Csöszi (wykrzyknik), Kürtös (puszta), Csatár (producent tarcz), Vörrű (wazwer) [2] A megyei szervezet eltartását úgynevezett fél-szabad helyzetű várnépek szolgálták, akik között, a parasztok mellett más szolgálatokat nyújtó faluközösségek is voltak. Nevüket, foglalkozásukat ma is őrzi a helynevek egy része: Lövő, Szántó, Tárnok, Zalaudvarnok, Esztergály, Igrice, (a csak dűlőnévként fennmaradt) Csöszi (kikiáltó), Kürtös (puszta), Csatár (pajzsgyártó), Vörrű (vasverő, kovács).[2] A megye nyugati része századokon át határvidék volt. A szomszédos államoktól széles, túlnyomórészt lakatlan, nehezen járható sáv, a gyepűelve választotta el az ország területét. Ezen belül húzódott maga a gyepű, melyet őrtelepek őriztek, s a különösen veszélyes pontok, átjárók mellett erődítések, kapuk is voltak. A határ védelmét megkönnyítette a korabeli terepviszonyok, az erdőségek, mocsarak. A gyepű azonban fokozatosan nyugatra tolódott, így a megye határvédelmi szerepe fokozatosan megszűnt.[2] I. László hódításai nyomán az országhatár a Muraköz nyugati részéhez került. Az őrök közösségei, falvai, azonban megmaradtak ezen a területen is. Kiváltságaik egy részét is megtartották. Egy 1334-ben kelt oklevél is említi a Kerka vidéki, hétkutasi, csesztregi őröket.[4] Egyházi szempontból a megye az 1002-ben alapított veszprémi püspökséghez tartozott, majd déli részét az 1092-ben létrehozott zágrábihoz csatolták. Az első zalai templomok fából készülhettek, de a 12. században már téglából is épült körtemplom. 1019-ben Zalaváron, 1055-ben Tihanyban alapított a király templomot, monostort. 1138 körül a Gutkeled nemzetség Csatáron, 1150–1160 körül a Kadar nemzetség Nagykapornakon alapított bencés apátságot. IV. Béla magyar király gyermekkori játszótársa, a Türje nembeli Dénes Türjén premontrei prépostságot létesített.[4] A 13. századra az egyházi és a világi nagybirtokok egyre inkább a királyi nagybirtokok rovására fejlődtek, és ez általában a szolgálók helyzetének romlásával járt.[4] Ebben a korban indult meg a köznemesség harca is jogaiért, ami az Aranybulla elfogadását eredményezte. A zalai nemesek nagy szerepet játszottak ebben a küzdelemben. 1232-ben a Zala folyó vidékén élő nemesek kérték a királytól, hogy maguk bíráskodhassanak. A király engedélye után össze is gyűltek Kehidán egy peres ügy eldöntésére. Kehida és a közeli Mándhida a század későbbi éveiben is többször volt a zalai nemesség gyűléshelye.[5] A 13. század második felében egy sor késő román kori stílusú kegyúri alapítású falusi plébániatemplom épült a megyében a nemesi réteg erősödését jelezve. Ilyenek voltak a zalaszentmihályfai (bödei) pakodi, becsehely-polai, andráshidai, bagodi, boncodföldi, szompács-pusztai, zalaháshágyi, zalaszentgyörgyi, dobronhegyi, zalamindszenti, kehidai templomok és kápolnák. A kallósdi, búcsúszentlászlói és egregyi templomok őrizték meg legjobban korabeli küllemüket.[5] A zalai főnemesség is jelentős szerepet játszott az ország életében. Nagybirtokközpontok, várak épültek, nemzetségi monostorokat alapítottak. A 15. század volt a megye virágkora, ekkor épült a keszthelyi templom is.[5] Az önellátó falvak köréből felemelkedtek a mezővárosok, ahol jómódú telkes és bérlőparasztok, kézművesek, is éltek. A 14–15. századokban 34 mezőváros volt a megye területén, köztük Muraszemenye (első említése 1367-ben), Lenti (1381), Zalaszentgrót (1396), Bak (1400), Páka (1405), Kanizsa (1409), Keszthely, Zalaegerszeg (1421), Szepetnek (1435), Salomvár (1445), Nova (1446), Csapi (1459), Csesztreg (1469).[6] A Hunyadi Mátyás uralkodása alatt tapasztalható általános fellendülés lehetővé tette a művészetpártolást, a nagyobb építkezéseket is. Csácsbozsokon, Egerváron valószínűleg Sziléziában tanult mesterek csúcsíves téglatemplomokat építettek. A korszak fontos művészeti központja volt Egervár, melynek ura Egervári László horvát bán, Mátyás király testőrkapitánya, Szilézia kormányzója volt. A Bonfini által „derék és páratlan eszű férfiúnak” nevezett főúr rövid időn belül hatalmas földbirtokokat szerzett és nagyszabású építkezéseket rendelt meg.[6] |
| ||||||||||||||||||||||||||||
- ↑ http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/historia/99-056/ch09.html
- ↑ 2,0 2,1 2,2 2,3 Szablon:Lefele link 24. o.
- ↑ Györffy György. "23 / Új alapítások – az egyház és az állam fejlesztése.". István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2.
- ↑ 4,0 4,1 4,2 Szablon:Lefele link 25. o.
- ↑ 5,0 5,1 5,2 Szablon:Lefele link 26. o.
- ↑ 6,0 6,1 Szablon:Lefele link 27. o.
- ↑ A magyar szent korona országainak 1910. évi népszámlálása. Budapest 1912, S. 12 ff.
- ↑ A magyar szent korona országainak 1910. évi népszámlálása. Budapest 1912, S. 22 ff. (Spis ludności z 1910)
.svg){kind=link}
.svg){kind=link}
