Odźwierny Króla Węgier: Różnice pomiędzy wersjami
| Linia 87: | Linia 87: | ||
|} | |} | ||
| − | == | + | == W czasach Andegawenów == |
| − | + | * '''[[Hédervári Miklós]]''', odźwierny królewski (magister ianitorum regalium) (fl. 1339-82) | |
| − | [[Kanizsai II. István]] (1368 – 1427/28) | + | * '''[[Kanizsai II. István]]''' (1368 – 1427/28) |
{| class="wikitable" style="text-align:left" width="80%" | {| class="wikitable" style="text-align:left" width="80%" | ||
| Linia 117: | Linia 117: | ||
| 1343–1353 | | 1343–1353 | ||
|rowspan="6"| [[I. Lajos magyar király|I. Lajos]] | |rowspan="6"| [[I. Lajos magyar király|I. Lajos]] | ||
| − | | 1342-ben a Léli család befogadja a Becse-Gergely nemzetségbe, előtte köznemes, királyi szerviens | + | | W 1342 roku rodzina Léli przyjęła go do klanu Becse-Gergely, przed nim był zwykłym, królewskim sługą.<br>1342-ben a Léli család befogadja a Becse-Gergely nemzetségbe, előtte köznemes, királyi szerviens |
|- | |- | ||
| [[Gönyüi Tamás]]<ref name="lexikon.katolikus.hu">http://lexikon.katolikus.hu/A/ajt%C3%B3n%C3%A1ll%C3%B3.html</ref> | | [[Gönyüi Tamás]]<ref name="lexikon.katolikus.hu">http://lexikon.katolikus.hu/A/ajt%C3%B3n%C3%A1ll%C3%B3.html</ref> | ||
Wersja z 11:47, 2 lut 2021
| Strona | Autorzy | Nota |
| [1] | [2] | Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku węgierskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku węgierskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach. |
|
Pan odźwierny (magister janitorum), czyli początkowo książę fajek (pochodzi z preconum), był nadzorcą dworów królewskich i fajek dworskich, pełniąc funkcję odźwiernych i posłańców. Wezwał do króla ze swoją pieczęcią rudy - to jest pieczęcią cytatu króla - oraz, z pomocą swojej krajowej sieci posłańców, tych, z którymi król chciał rozmawiać. Nosili także krwawy miecz, gdy zostali wezwani na wojnę. Zgodnie z legendą o Koronie i Mieczu, biskup fajek ostrzegł księcia Belę, aby wybrał miecz przed Endre I. Az ajtónállómester (magister janitorum), vagy eleinte csőszök ispánja (comes preconum) volt a királyi udvarházak és az udvar csőszeinek – akik ajtónálló és hírvivő feladatokat láttak el – felügyelője. Ő idézte a király elé ércpecsétjével – azaz a király idézőpecsétjével – és országos hírvivő hálózatának segítségével azokat, akikkel a király beszélni akart. Ők hordozták körbe a véres kardot is, amikor hadba hívtak. A Korona és kard legendája szerint a csőszök ispánja figyelmeztette Béla herceget, hogy a kardot válassza I. Endre színe előtt.[1]
A jelenet arra utal, hogy a csőszök ispánja egyben a palotaőrség parancsnoka is volt.
Nyugaton az udvarmester felelt meg ennek a tisztségnek. Ajtónállómesterként a források először 1261-ben említik. Az ajtónállók, vagyis a királyi testőrök elöljárója volt. Gondoskodnia kellett a királyi lakosztályok és a királyi család biztonságáról.[2]
Werbőczy István meghatározása szerint (Tripartitum I. R. 94. c.) az ország zászlósurainak és kisebb báróinak egyike.
Tagja volt a királyi tanácsnak. Tényleges feladatait az Anjou-kor óta helyettese, általában egyik köznemesi familiárisa látta el, a bárót főajtónállómesternek kezdték hívni, majd tisztsége összeolvadt az udvarmesterével. Tagja volt a Mohács utáni Habsburg udvartartásnak is. 1608-tól feladata volt a rendi országgyűlés rendjének felügyelete is.[3] 1848-ig az országgyűlés felsőtáblájának tagja, majd a második világháború végéig a felsőház tagja volt. Spis treściCsőszök ispánjai
W czasach Arpadów
W czasach Andegawenów
A vegyesházi királyok ajtónállómestereiF1. Cudar Simon, Ajtónállómester (magister ianitorum regalium), +1464/65
XV wiekHédervári II. Imre (* nieznana, † ok.1480)
Hédervári Miklós († 1412/13) odźwierny królewski (magister ianitorum regalium); 1.żona: Margit (fl. 1379-1422),
E1. Katalin, (fl. 1455-66); m. Georg Svampek von Lothemberg (fl. 1466) D4. Pálóci János, Ajtónállómester (magister ianitorum), (fl. 1436-61, +1461; m.Margit N D1. Pálóci László, Országbíró (1446-70), Lovászmester, Ajtónállómester, Főispán of Ung (Ungi főispán), (fl. 1411-1470, +20.10.1470
Királyi főajtónállók (1526-1848)Janitorum regalium magistri, Königliche Obersttürhüter[16]
További információkForrások
|