Węgierscy oligarchowie: Różnice pomiędzy wersjami

Z Felczak story
Przejdź do nawigacji Przejdź do wyszukiwania
Linia 44: Linia 44:
 
* [[Vejtehi Tivadar]] ([[Banat Severin]])
 
* [[Vejtehi Tivadar]] ([[Banat Severin]])
  
−
== ''Lojalni oligarchowie'' według Attili Zsoldosi ==
+
== ''Lojalni oligarchowie'' według Attili Zsoldosa ==
  
 
[...]
 
[...]
Linia 51: Linia 51:
  
 
  <small><small>Zsoldos Attila ''Hűséges oligarchák'' c. 2012-es tanulmányában első ízben tett különbséget "oligarcha" és "tartományúr" között. Szerinte Csák Ugrin azért tartozik a tartományúr kategóriába, mert az általa uralt, [[Temesvár]]tól [[Pozsega|Pozsegáig]] terjedő tartományában teret engedett a király hatalmi jogainak (pl. királyi igazságszolgáltatás; birtokok, vámok, adómentességek adományozása, és olyan esetek is ismertek, amikor az Ugrin tartományában örökös nélkül elhunyt birtokos földjei a koronára háramlottak). Megállapításait elsődleges forrásokkal (oklevelekkel) igazolta. De Zsoldos ezen állításában a „tartományúr” már nem az eddig használt oligarcha szinonimája, hanem új fogalom. Az új értelemben a '''tartományúr''': „a középkori Magyar Királyságban olyan intézményesült hatalom, mely többmegyényi területen a királyi akarat egyetlen képviselője”, az ezzel szembeállított '''oligarcha''' viszont „az a tartományúr, aki a királyi hatalmat kizárja a tartományából és funkcióit önkényesen gyakorolja”.<ref name="Zsoldos">{{cite book |last=Zsoldos |first=Attila |editor1-last=Baráth |editor1-first=Magdolna |editor2-last=Molnár |editor2-first=Antal |title=A történettudomány szolgálatában: Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére |publisher=[[Magyar Országos Levéltár]] |year=2012 |pages=347–354 |chapter=Hűséges oligarchák|isbn=978-963-7228-34-6|ref=harv|language=}}</ref> Zsoldos szerint a tartományuraság harmonikusan illeszkedett az ország kormányzásának hagyományos rendjébe. Diszharmonikus és ezért kiiktatandó elemmé akkor vált, amikor a tartományúrból oligarcha lett. Szerinte ezt támasztja alá az is, hogy Ugrin 1311. évi halála után fia, Miklós – más oligarchák fiaitól eltérően – nem lázadt fel Károly Róbert ellen. Csák Ugrin tartománya 1311 után akadálytalanul került új királyi ispánok irányítása alá.<ref name="Zsoldos"/> </small></small>
 
  <small><small>Zsoldos Attila ''Hűséges oligarchák'' c. 2012-es tanulmányában első ízben tett különbséget "oligarcha" és "tartományúr" között. Szerinte Csák Ugrin azért tartozik a tartományúr kategóriába, mert az általa uralt, [[Temesvár]]tól [[Pozsega|Pozsegáig]] terjedő tartományában teret engedett a király hatalmi jogainak (pl. királyi igazságszolgáltatás; birtokok, vámok, adómentességek adományozása, és olyan esetek is ismertek, amikor az Ugrin tartományában örökös nélkül elhunyt birtokos földjei a koronára háramlottak). Megállapításait elsődleges forrásokkal (oklevelekkel) igazolta. De Zsoldos ezen állításában a „tartományúr” már nem az eddig használt oligarcha szinonimája, hanem új fogalom. Az új értelemben a '''tartományúr''': „a középkori Magyar Királyságban olyan intézményesült hatalom, mely többmegyényi területen a királyi akarat egyetlen képviselője”, az ezzel szembeállított '''oligarcha''' viszont „az a tartományúr, aki a királyi hatalmat kizárja a tartományából és funkcióit önkényesen gyakorolja”.<ref name="Zsoldos">{{cite book |last=Zsoldos |first=Attila |editor1-last=Baráth |editor1-first=Magdolna |editor2-last=Molnár |editor2-first=Antal |title=A történettudomány szolgálatában: Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére |publisher=[[Magyar Országos Levéltár]] |year=2012 |pages=347–354 |chapter=Hűséges oligarchák|isbn=978-963-7228-34-6|ref=harv|language=}}</ref> Zsoldos szerint a tartományuraság harmonikusan illeszkedett az ország kormányzásának hagyományos rendjébe. Diszharmonikus és ezért kiiktatandó elemmé akkor vált, amikor a tartományúrból oligarcha lett. Szerinte ezt támasztja alá az is, hogy Ugrin 1311. évi halála után fia, Miklós – más oligarchák fiaitól eltérően – nem lázadt fel Károly Róbert ellen. Csák Ugrin tartománya 1311 után akadálytalanul került új királyi ispánok irányítása alá.<ref name="Zsoldos"/> </small></small>
−
 
−
W swojej pracy w 2012 r. [[Csukovits Enikő|Enikő Csukovits]] wspomina także o prowincji Ugrina z siedzibą w Újlaku. [7]
 
−
 
−
<small><small>2012. évi munkájában [[Csukovits Enikő]] is megemlíti Csák Ugrin tartományát, Újlak központtal.<ref name="Csukovits"/> </small></small>
 
  
 
== Przypisy ==
 
== Przypisy ==

Wersja z 19:48, 21 kwi 2020

Strona Autorzy Nota
[1] [2] Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku węgierskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku węgierskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach.
Strona Autorzy Nota
[3] [4] Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku angielskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku angielskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach.

Słowo pan prowincjonalny (lub oligarcha) oznacza szlachcica, małego króla, który rządził autonomicznie nad większą częścią kraju. Zwykle korzystał także z przywilejów królewskich, niezależnie od aprobaty króla. Okres świetności oligarchów na Węgrzech przypadał na okres między najazdem Tatarów a śmiercią Máté Csáka. Ta epoka jest czasami określana jako „anarchia feudalna”, nawiązująca do osłabienia władzy centralnej (królewskiej). 

A tartományúr (vagy oligarcha) szó egy nagyobb országrészen önhatalmúlag uralkodó főnemest, kiskirályt jelent. Rendszerint királyi privilégiumokat is használt, függetlenül a király jóváhagyásától. Magyarországon az oligarchák fénykora a tatárjárás és Csák Máté halála közötti időszakban volt. Ezt a korszakot néha "feudális anarchiának" is nevezik, utalva a központi (királyi) hatalom meggyengülésére.

Średniowieczni oligarchowie węgierscy

Suwerenne terytoria królewiąt na Węgrzech na początku XIV wieku

Lojalni oligarchowie według Attili Zsoldosa

[...]

Attila Zsoldos w Hűséges oligarchák po raz pierwszy w badaniu z 2012 r. rozróżnił „oligarchę” od „prowincjała” działającego w imieniu króla. Według niego Ugrin Csáka należały do kategorii prowincjałów, ponieważ w swojej prowincji od Temesváru do Pozsegę zezwolił na funkcjonowanie władzy króla (np. sprawiedliwość królewską; darowizny majątku, cła, zwolnienia podatkowe i przypadki, w których jeśli ktoś zmarł bez spadkobiercy to jego ziemie przypadały koronie). Zsoldos oparł swoje ustalenia na źródłach pierwotnych. W te myśli Zsoldosa „władca prowincji” nie jest już synonimem dotychczas używanego oligarchy, ale nową koncepcją. W tym nowym sensie władca prowincji: „w średniowiecznym królestwie węgierskim jest to zinstytucjonalizowana władza, która jest jedynym przedstawicielem woli królewskiej na terytoriach wielu komitatów”, podczas gdy skonfrontowany z nią oligarcha jest „władcą prowincji, który wyłącza władzę królewską ze swojej prowincji”. Według Zsoldosa rządy prowincji harmonijnie wpisują się w tradycyjny porządek państwowy w tym kraju. Stało się dysharmonią, a zatem elementem, który należy wyeliminować, gdy władca prowincji zostanie oligarchą. Według niego potwierdza to również fakt, że po śmierci Ugrina w 1311 r. jego syn Mikołaj, w przeciwieństwie do synów innych oligarchów, nie zbuntował się przeciwko Karolowi Robertowi. Po 1311 r. w prowincji Ugrina nie przeszkadzano nowym królewskim ispánom [19]. 

Zsoldos Attila Hűséges oligarchák c. 2012-es tanulmányában első ízben tett különbséget "oligarcha" és "tartományúr" között. Szerinte Csák Ugrin azért tartozik a tartományúr kategóriába, mert az általa uralt, Temesvártól Pozsegáig terjedő tartományában teret engedett a király hatalmi jogainak (pl. királyi igazságszolgáltatás; birtokok, vámok, adómentességek adományozása, és olyan esetek is ismertek, amikor az Ugrin tartományában örökös nélkül elhunyt birtokos földjei a koronára háramlottak). Megállapításait elsődleges forrásokkal (oklevelekkel) igazolta. De Zsoldos ezen állításában a „tartományúr” már nem az eddig használt oligarcha szinonimája, hanem új fogalom. Az új értelemben a tartományúr: „a középkori Magyar Királyságban olyan intézményesült hatalom, mely többmegyényi területen a királyi akarat egyetlen képviselője”, az ezzel szembeállított oligarcha viszont „az a tartományúr, aki a királyi hatalmat kizárja a tartományából és funkcióit önkényesen gyakorolja”.[2] Zsoldos szerint a tartományuraság harmonikusan illeszkedett az ország kormányzásának hagyományos rendjébe. Diszharmonikus és ezért kiiktatandó elemmé akkor vált, amikor a tartományúrból oligarcha lett. Szerinte ezt támasztja alá az is, hogy Ugrin 1311. évi halála után fia, Miklós – más oligarchák fiaitól eltérően – nem lázadt fel Károly Róbert ellen. Csák Ugrin tartománya 1311 után akadálytalanul került új királyi ispánok irányítása alá.[2]

Przypisy

  1. ↑ Szablon:CitLib
  2. ↑ 2,0 2,1 Zsoldos, Attila (2012). "Hűséges oligarchák". u: Baráth, Magdolna; Molnár, Antal. A történettudomány szolgálatában: Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére. Magyar Országos Levéltár. str. 347–354. ISBN 978-963-7228-34-6. 

Megjegyzések

Szablon:Megjegyzések

Jegyzetek
Źródło: „http://natusiewicz.pl/felczak/index.php?title=Węgierscy_oligarchowie&oldid=27083”