Zala

Strona	Autorzy	Nota
[1]	[2]	Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku węgierskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku węgierskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach.

18px Komitaty króla Stefana I ♦ Abaúj ♦ Bács ♦ Baranya ♦ Békés ♦ Bihar ♦ Bodrog ♦ Borsod ♦ Csanád ♦ Csongrád ♦ Doboka ♦ Esztergom ♦ Fehér ♦ Fejér ♦ Gömör ♦ Győr ♦ Háromszék ♦ Heves ♦ Hunyad ♦ (Karakó) ♦ Keve ♦ Kolozs ♦ Komárom ♦ Kovinska ♦ Krassó ♦ Küküllő ♦ Moson ♦ Nógrád ♦ Nyitra ♦ Pest ♦ Pilis ♦ Pozsony ♦ Somogy ♦ Sopron ♦ Szabolcs ♦ Szatmár ♦ Szepes ♦ Szerém ♦ Szolnok ♦ Temes ♦ Tolna ♦ Torda ♦ Újvár ♦ Ung ♦ Valkó ♦ Varasd ♦ Vas ♦ Verőce ♦ Veszprém ♦ Visegrád ♦ Zala ♦ Zaránd ♦ Zemplén ♦ Zólyom Plik:Zala county map.jpg Mapa terenu komitatu Zala Zala vármegye (łac. Comitatus Zaladiensis, niem. Komitat Zala) był jednostką administracyjną w zachodniej części Królestwa Węgier. Dzisiejszy komitat obejmuje mniej niż ⅔ terytorium byłego komitatu i należy do komitatu Veszprém oraz Chorwacji i Słowenii. Geografia Teren komitatu był mieszany, wzgórza są zaklinowane na równinach, a południowa strona lasu Bakony objęła terytorium komitatu na wschodzie. Najważniejsze rzeki to Zala i Mura. Komitat graniczył: z Vas i Veszprém na północy, z Veszprém i Somogy na wschodzie, z Chorwacją (Slawonią) na południu i z Austrią na zachodzie. Historia Powstanie i średniowieczny rozwój powiatu Powiat został założony przez króla Stefana w momencie powstania państwa i organizacji królewskiego systemu powiatu z centrum Kolon między Balatonmagyaród a Kiskomárom, obecnie zachowanym tylko pod nazwą winnicy, tj. Okręg Kolon, prawdopodobnie oparty na majątki klanu Vérbulcsú. [1] Stąd pan zamku przeniósł swoją siedzibę do Zalavár pod koniec XI wieku, prawdopodobnie za czasów św. Władysława, gdzie Stefan I założył wcześniej opactwo benedyktynów i mógł to być również dwór królewski. 2] W tym czasie hrabstwo otrzymało nową nazwę od Zalavár i stało się okręgiem Zala. [3] A vármegyét Szent István király hozta létre az államalapítás és a királyi vármegyerendszer megszervezése idején a Balatonmagyaród és Kiskomárom között elterülő, ma már csak dűlőnévben megőrzött Kolon központtal, azaz Kolon vármegye néven, valószínűleg a Vérbulcsú nemzetség birtokaira alapozva. Innen a várispán a 11. század végén, valószínűleg Szent László korában áthelyezte székhelyét Zalavárra, ahol I. István már korábban bencés apátságot alapított, és királyi udvarház is lehetett. Ekkor a megye Zalavárról kapta az új nevét, Zala vármegye lett. Hrabstwo Zala było wtedy znacznie większe niż obecnie. Obejmował większość Wyżyny Balatonu, aż do Felsőörs, Lendavy i jej okolic na zachodzie, Muraköz na południu, a nawet hrabstwo za Drawą. Zalavár był prawie w równej odległości od północno-wschodniej i południowo-zachodniej części hrabstwa. [2] Zala vármegye akkor a mai megyénél jóval nagyobb volt. Hozzá tartozott a Balaton-felvidék legnagyobb része, egészen Felsőörsig, nyugaton Lendva és környéke, délen a Muraköz, sőt a megyének a Dráván túl is voltak területei. Zalavár a megyének az északkeleti és délnyugati sarkától csaknem egyenlő távolságra volt. Utrzymaniu organizacji powiatowej służyły tzw. Półwolne ludy zamkowe, wśród których oprócz chłopów były też wspólnoty wiejskie, świadczące inne usługi. Niektóre nazwy miejscowości nadal zachowują swoje nazwy i zawody: Lövő, Szántó, Tárnok, Zalaudvarnok, Esztergály, Igrice, (zachowane tylko jako nazwa winnicy) Csöszi (wykrzyknik), Kürtös (puszta), Csatár (producent tarcz), Vörrű (wazwer) [2] A megyei szervezet eltartását úgynevezett fél-szabad helyzetű várnépek szolgálták, akik között, a parasztok mellett más szolgálatokat nyújtó faluközösségek is voltak. Nevüket, foglalkozásukat ma is őrzi a helynevek egy része: Lövő, Szántó, Tárnok, Zalaudvarnok, Esztergály, Igrice, (a csak dűlőnévként fennmaradt) Csöszi (kikiáltó), Kürtös (puszta), Csatár (pajzsgyártó), Vörrű (vasverő, kovács). A megye nyugati része századokon át határvidék volt. A szomszédos államoktól széles, túlnyomórészt lakatlan, nehezen járható sáv, a gyepűelve választotta el az ország területét. Ezen belül húzódott maga a gyepű, melyet őrtelepek őriztek, s a különösen veszélyes pontok, átjárók mellett erődítések, kapuk is voltak. A határ védelmét megkönnyítette a korabeli terepviszonyok, az erdőségek, mocsarak. A gyepű azonban fokozatosan nyugatra tolódott, így a megye határvédelmi szerepe fokozatosan megszűnt. I. László hódításai nyomán az országhatár a Muraköz nyugati részéhez került. Az őrök közösségei, falvai, azonban megmaradtak ezen a területen is. Kiváltságaik egy részét is megtartották. Egy 1334-ben kelt oklevél is említi a Kerka vidéki, hétkutasi, csesztregi őröket. Egyházi szempontból a megye az 1002-ben alapított veszprémi püspökséghez tartozott, majd déli részét az 1092-ben létrehozott zágrábihoz csatolták. Az első zalai templomok fából készülhettek, de a 12. században már téglából is épült körtemplom. 1019-ben Zalaváron, 1055-ben Tihanyban alapított a király templomot, monostort. 1138 körül a Gutkeled nemzetség Csatáron, 1150–1160 körül a Kadar nemzetség Nagykapornakon alapított bencés apátságot. IV. Béla magyar király gyermekkori játszótársa, a Türje nembeli Dénes Türjén premontrei prépostságot létesített. A 13. századra az egyházi és a világi nagybirtokok egyre inkább a királyi nagybirtokok rovására fejlődtek, és ez általában a szolgálók helyzetének romlásával járt. Ebben a korban indult meg a köznemesség harca is jogaiért, ami az Aranybulla elfogadását eredményezte. A zalai nemesek nagy szerepet játszottak ebben a küzdelemben. 1232-ben a Zala folyó vidékén élő nemesek kérték a királytól, hogy maguk bíráskodhassanak. A király engedélye után össze is gyűltek Kehidán egy peres ügy eldöntésére. Kehida és a közeli Mándhida a század későbbi éveiben is többször volt a zalai nemesség gyűléshelye. A 13. század második felében egy sor késő román kori stílusú kegyúri alapítású falusi plébániatemplom épült a megyében a nemesi réteg erősödését jelezve. Ilyenek voltak a zalaszentmihályfai (bödei) pakodi, becsehely-polai, andráshidai, bagodi, boncodföldi, szompács-pusztai, zalaháshágyi, zalaszentgyörgyi, dobronhegyi, zalamindszenti, kehidai templomok és kápolnák. A kallósdi, búcsúszentlászlói és egregyi templomok őrizték meg legjobban korabeli küllemüket. A zalai főnemesség is jelentős szerepet játszott az ország életében. Nagybirtokközpontok, várak épültek, nemzetségi monostorokat alapítottak. A 15. század volt a megye virágkora, ekkor épült a keszthelyi templom is. Az önellátó falvak köréből felemelkedtek a mezővárosok, ahol jómódú telkes és bérlőparasztok, kézművesek, is éltek. A 14–15. századokban 34 mezőváros volt a megye területén, köztük Muraszemenye (első említése 1367-ben), Lenti (1381), Zalaszentgrót (1396), Bak (1400), Páka (1405), Kanizsa (1409), Keszthely, Zalaegerszeg (1421), Szepetnek (1435), Salomvár (1445), Nova (1446), Csapi (1459), Csesztreg (1469). A Hunyadi Mátyás uralkodása alatt tapasztalható általános fellendülés lehetővé tette a művészetpártolást, a nagyobb építkezéseket is. Csácsbozsokon, Egerváron valószínűleg Sziléziában tanult mesterek csúcsíves téglatemplomokat építettek. A korszak fontos művészeti központja volt Egervár, melynek ura Egervári László horvát bán, Mátyás király testőrkapitánya, Szilézia kormányzója volt. A Bonfini által „derék és páratlan eszű férfiúnak” nevezett főúr rövid időn belül hatalmas földbirtokokat szerzett és nagyszabású építkezéseket rendelt meg.

Komitat Zala Comitatus Zaladiensis (Latin) Komitat Zala (German) Zalska županija (Croatian) (1910) Herb von Zala Comitatus Zaladiensis (Latin) Komitat Zala (German) Zalska županija (Croatian) Siedziba: Zalaegerszeg Powierzchnia: 5 995 km² Ludność: 466 333 Narodowości: 74 % Węgrzy 20 % Chorwaci 5 % Słoweńcy 1 % Niemcy Utworzony: XII wiek Zlikwidowany: 4.06.1920 (Traktat z Trianon) Zala