Mistrz skarbu: Różnice pomiędzy wersjami
m (Zastępowanie tekstu - "skarbnik królewski" na "mistrz skarbu") |
|||
| Linia 1: | Linia 1: | ||
| − | + | [[Kategoria:2]] | |
| + | [[Kategoria:Strony przetłumaczone z angielskiej Wikipedii]] | ||
| + | [[Kategoria:Strony przetłumaczone z węgierskiej Wikipedii]] | ||
| + | {{Uwaga| | ||
| + | |strona = https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A1rnokmester | ||
| + | |autorzy = https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=T%C3%A1rnokmester&action=history | ||
| + | |nota = węgierski | ||
| + | }} | ||
| + | {| | ||
| + | | | ||
| + | |} | ||
| + | |||
| + | {| | ||
| + | |-style="vertical-align:top;" | ||
| + | | | ||
A '''tárnokmester''' (''magister tavernicorum regalium''<ref>[http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/80-02/ch19.html Országzászlósok az újkorban. Az országbíró, a horvát bán és a tárnokmester], tankonyvtar.hu</ref>) vagy '''főtárnok''' ''(camerarius)'' a [[A régi Magyarország főméltóságai|bárói méltóságok]] egyike, kezdetben a királyi [[udvarház]]ak tárnokainak felügyelője, pénzügyeinek intézője, kincseinek őrzője. A középkor végére fokozatosan bírói tisztséggé is alakult, a [[20. század]]ra funkció nélküli címmé vált. | A '''tárnokmester''' (''magister tavernicorum regalium''<ref>[http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/80-02/ch19.html Országzászlósok az újkorban. Az országbíró, a horvát bán és a tárnokmester], tankonyvtar.hu</ref>) vagy '''főtárnok''' ''(camerarius)'' a [[A régi Magyarország főméltóságai|bárói méltóságok]] egyike, kezdetben a királyi [[udvarház]]ak tárnokainak felügyelője, pénzügyeinek intézője, kincseinek őrzője. A középkor végére fokozatosan bírói tisztséggé is alakult, a [[20. század]]ra funkció nélküli címmé vált. | ||
Wersja z 16:19, 19 wrz 2020
| Strona | Autorzy | Nota |
| [1] | [2] | Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku węgierskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku węgierskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach. |
|
A tárnokmester (magister tavernicorum regalium[1]) vagy főtárnok (camerarius) a bárói méltóságok egyike, kezdetben a királyi udvarházak tárnokainak felügyelője, pénzügyeinek intézője, kincseinek őrzője. A középkor végére fokozatosan bírói tisztséggé is alakult, a 20. századra funkció nélküli címmé vált. A tisztség maga a frank államszervezet mintájára született az államalapításkor, a környező országokban, Kelet-Közép-Európában camerarius volt a neve.[2] Spis treściGazdasági szerepeSajnos István király oklevelei alig egy-két méltóságviselőt említenek, a tihanyi alapítólevélből tudunk csak valamit az udvari méltóságokról. A királyi jövedelmek kezelője a főtárnok (camerarius) volt, aki az udvari szervezet tárnokainak vezetője - Tárnok nevű helyiségeink államalapításkori foglalkozásokat űző személyek királyi udvarház körüli falvaira utalnak -, de ezentúl nyilván a révészek, vámosok, sószállítók és pénzverők is alája tartoztak. Ő kezelte a király "kamaráját", ezért később főkamarás néven is illették.[3] Legkorábban 1148-ban a királyi kamara elnökeként (presidens camere regie) emlitik, majd 1198-ban és többször később kamarások mestere (magister cubiculariorum) címet viseli. 1214-ben jelenik meg először, mint tárnokmester (magister tavarnicorum. Ez utóbbi a magyarországi latinság terméke volt, és külföldön nem értették, ezért az 1271-es békekötésben mint kamarás (camerarius) szerepel. Az elnevezés változékonysága mögött a kialakulás kezdeti nehézségei állhatnak, ahogy a kezdetben az udvarért felelős nádor már nem tudta ellátni minden feladatát és szükség lett új főméltóságokra akik egyes feladatokra specializálódtak.[4] 1200 tájától a királyi birtokok jövedelmei veszíteni kezdtek jelentőségükből. Ekkortól a tárnokmester kezelte a többi kincstári bevételt (regálék, királyi városok adói, stb.).[5] A 13. század eleje egyik tárnokmesterének, A(m)pod fia Dénesnek nagy szerepe volt a pénzjövedelmekre épülő új gazdaságpolitika kialakításában.[6] Károly Róbert reformjai a 14. század első felében nagyon megnövelték szerepét,[7] ekkor már az államháztartás feje, a pénzügyi és gazdaságpolitika tényleges irányítója, az ezekhez kapcsolódó szervezetek legfőbb igazgatási és bírói hatósága. Alá tartoztak még a koronajavak és a megmaradt várgazdaságok is. Gazdasági tevékenységét az altárnokmester és az altárnoknagy segítette. A 14. század második felében gazdasági feladatait fokozatosan, végül teljesen átvette helyettese, a kincstartó (thesaurarius).[5][6] Bírói szerepeW grupie wolnych miast królewskich, tzw. W miastach dworu królewskiego mistrz królewski osądzał Budę jeszcze przed 1376 r., Ale w tym czasie nawet palatyn i sędzia kraju byli w stanie rozpatrywać ich sprawy. W wyniku reform Lajosa Nagya w latach 1376–1378 oddzielny sędzia sądu miejskiego, zachowując swój urząd sędziego, działał po 1378 r., Gdy funkcję sędziego wspierał sędzia i notariusz [6]. W sprawach cywilnych miast miast królewskich odwołanie musiało zostać złożone na dworze królewskim u prezydentów cywilnych. W XV wieku Buda, Bratysława, Trnawa, Sopron, Koszyce, Preszów i Bardiów składały się z miast pogańskich. Jeszcze zanim Mohács dołączył do nich Pest, a ich liczba stale rosła, szczególnie w XVI-XVII wieku. wieku. W 1848 r. Było ich 28. Podczas okupacji tureckiej królewskie krzesło znajdowało się w Bratysławie[5]. A szabad királyi városok egy csoportjában, az ún. tárnoki városokban a tárnokmester bíráskodott Budán már 1376 előtt is, de ekkor még a nádor és az országbíró is eljárhatott ügyeikben. Nagy Lajos reformjai következtében 1376 és 1378 között külön, a városi ügyekben illetékes bíró intézkedett – országbírói tisztének megtartása mellett –, majd 1378 után kialakult a tárnoki szék, ahol a tárnokmester bírói tevékenységét a tárnoki ítélőmester és a tárnoki jegyzők segítették.[6] A tárnoki városok polgári pereiben a fellebbezést a polgári ülnökökkel működő tárnoki székhez kellett benyújtani. A 15. században a tárnoki városok körét Buda, Pozsony, Nagyszombat, Sopron, Kassa, Eperjes és Bártfa alkotta. Még Mohács előtt csatlakozott hozzájuk Pest, majd számuk tovább nőtt különösen a 16-17. században. 1848-ban 28-an voltak. A török hódoltság idején a tárnoki szék Pozsonyban ülésezett.[5] Od początku XVI wieku Mistrz Mistrz był czwartą świecką godnością. Palatyn lub. w przypadku przeszkody dla sędziego kraju przewodniczył on również posiedzeniom izby wyższej, a następnie Rady Siedmiu Siedzib. Po 1867 roku nadal istniał jako niewyłączny tytuł batalionu. [5] A 16. század elejétől a tárnokmester a negyedik világi főméltóság volt. A nádor ill. az országbíró akadályoztatása esetén ő elnökölt a felsőtábla, később a Hétszemélyes Tábla ülésein is. 1867 után minden hatáskör nélküli zászlósúri címként létezett tovább.[5] Árpád-korOsl Beled pohárnokmester, tárnokmester (1216–1236) Meggyesi Móricz, Tárnokmester (magister tavernicorum), (fl 1241-69 Ákos I. Mojs 1291 D1. Hahót Jakab, Királynéi tárnokmester, (fl 1267-1301, +before 1309; m.Anna (fl 1296-1309), dau.of László N E1. II. Egyed / Egidije II. Moslavački († 1313) (ft 1265–1313; d. 1313), mistrz skarbu (1270–1272; 1274–1275), Anjou-korB1 I. István de Pelsőc († przed 23.6.1369), Országbíró (1360-69), Tárnokmester (1359-60), főispán Heves i Liptó, (fl 1330-69 B2. Domoszlói Péter, Tárnokmester, +1320; m.N, dau.of Sándor Kárászi B3 Bebek György de Vámos, Tárnokmester, (fl 1330-90, +before 5.5.1390 B1 Bebek II. István de Pelsőc, Országbíró (1360-69), Tárnokmester (1359-60) C1 Bebek László, Királynéi tárnokmester, (fl 1370-1403, +before 22.1.1404 D1. Kanizsai I. Miklós (bd-1404), skarbnik, Tárnokmester (1367–1404), (fl 1367-1404, †III.1404; m.Margit N (fl 1404-17), zalai, mosoni, vasi és soproni ispán, C1 Bebek I. Imre Országbíró (1386-92), Ban Chorwacji i Dalmacji Bán of Croatia and Dalmatia (1380-83), Vajda of Halicz (1383-85), Ban Slawonii Bán of Slavonia (1386), Tárnokmester, Főispán of Torna, Sáros, Szepes, Bereg, Liptó, Turóc and Borsod, (fl 1370-95 ->
Vegyesházi királyok koraFifteenth century
Plik:Nagylucsei Orbán címere.jpg Coat-of-arms of Urban Nagylucsei Plik:Ernuszt Zsigmond címere.jpg Coat-of-arms of Sigismund Ernuszt
A2. Serkei Dezső († 1415), Tárnokmester; żona: N Margit (fl 1412-13); jego następcy używali nazwiska Dezsőfi de Serke C1 Bebek László († przed 22.1.1404), Királynéi tárnokmester, (fl 1370-1403; żona: Rupolújvári Nn, teść: Rupolújvári Tamás (Vásári and N) -> Bebek László (ispán) († 1403/1404), Bebek István országbíró fia[3] Karlo Kurjaković Master of the treasury (1408), D6 Bebek III. Miklós, Királynéi tárnokmester, (fl 1404-30 Kórógyi Fülpös, Tárnokmester, +1432/33; m.Ilona Josvay (fl 1433-36) Rozgonyi I. János, Tárnokmester (magister tavernicorum), +ca 1438; m.Apollónia (fl 1406-1425), dau.of Demeter Domoszlói and Ilona Debreceni B1. Guthi Országh János, Tárnokmester, +1457; 1m: N, dau.of Tamás Kolozsvári; 2m: Erzsébet Pósa de Szer G4. Rozgonyi Rénold, Tárnokmester, +1472; 1m: Dorottya Garai (fl 1434-43); 2m: Elizabeth von Maynberg
ÚjkorTavernicorum regalium magistri, Königliche Ober–Schatzmeister[10]
Királynéi tárnokmesterekAnjou-kor (királynéi)
Kapcsolódó szócikkekA magyar uralkodó osztály
Jegyzetek
További információk
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||