Abaúj: Różnice pomiędzy wersjami

Z Felczak story
Przejdź do nawigacji Przejdź do wyszukiwania
Linia 26: Linia 26:
 
Obszary te były posiadłościami [[Aba Samuel|Samuela Aby]] i zostały zorganizowane w komitat, gdy Samuel dołączył do Stefana.
 
Obszary te były posiadłościami [[Aba Samuel|Samuela Aby]] i zostały zorganizowane w komitat, gdy Samuel dołączył do Stefana.
  
−
Dwie części komitatu [Újvár]] znajdowały się na południowy zachód i północny wschód od [[Borsod]] do połowy XIII wieku jako odpowiednio komitaty [[Hevesújvár]] i [[Sárosújvár]]. Komitaty [[Heves]] i [[Sáros]] uzyskały niepodległość w XIII wieku, a pozostały obszar nazwano komitatem [[Abaújvár]]. Pod koniec epoki Arpadów można było doszukać się 257 osad w dokumentach.
+
Dwie części komitatu [[Újvár]] znajdowały się na południowy zachód i północny wschód od [[Borsod]] do połowy XIII wieku jako odpowiednio komitaty [[Hevesújvár]] i [[Sárosújvár]]. Komitaty [[Heves]] i [[Sáros]] uzyskały niepodległość w XIII wieku, a pozostały obszar nazwano komitatem [[Abaújvár]]. Pod koniec epoki Arpadów można było doszukać się 257 osad w dokumentach.
  
 
Siedzibą komitatu Abaúj był [[Abaújvár]] (do 1647) i od 1667 r. [[Kassa]] (Koszyce). Jego terytorium i granice prawie się nie zmieniły na przestrzeni wieków, ale za Józefa II, potem Franciszka I i wreszcie w okresie absolutystycznym w latach pięćdziesiątych XIX wieku, na krótkie okresy połączony był z komitatem [[Torna]].
 
Siedzibą komitatu Abaúj był [[Abaújvár]] (do 1647) i od 1667 r. [[Kassa]] (Koszyce). Jego terytorium i granice prawie się nie zmieniły na przestrzeni wieków, ale za Józefa II, potem Franciszka I i wreszcie w okresie absolutystycznym w latach pięćdziesiątych XIX wieku, na krótkie okresy połączony był z komitatem [[Torna]].

Wersja z 10:11, 14 kwi 2021

Strona Autorzy Nota
[1] [2] Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku węgierskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku węgierskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach.
18px Komitaty króla Stefana I

♦ Abaúj ♦ Bács ♦ Baranya ♦ Békés ♦ Bihar ♦ Bodrog ♦ Borsod ♦ Csanád ♦ Csongrád ♦ Doboka ♦ Esztergom ♦ Fehér ♦ Fejér ♦ Gömör ♦ Győr ♦ Háromszék ♦ Heves ♦ Hunyad ♦ (Karakó) ♦ Keve ♦ Kolozs ♦ Komárom ♦ Kovinska ♦ Krassó ♦ Küküllő ♦ Moson ♦ Nógrád ♦ Nyitra ♦ Pest ♦ Pilis ♦ Pozsony ♦ Somogy ♦ Sopron ♦ Szabolcs ♦ Szatmár ♦ Szepes ♦ Szerém ♦ Szolnok ♦ Temes ♦ Tolna ♦ Torda ♦ Újvár ♦ Ung ♦ Valkó ♦ Varasd ♦ Vas ♦ Verőce ♦ Veszprém ♦ Visegrád ♦ Zala ♦ Zaránd ♦ Zemplén ♦ Zólyom

Abaúj vármegye (pol. komitat Abaúj, słow. Abovská župa) − komitat na Węgrzech (XIII wiek − 1881 i 1945 − 1950). Obejmował obszar od Koszyc do Szikszó wzdłuż dolnego biegu rzeki Hernád.

Jego poprzednikiem był komitat Újvár, utworzony przez Stefana I w pierwszej tercji XI wieku. W okresie Arpadów,

  • obejmujący późniejsze tereny Heves i Sáros,
  • docierał do rzeki Cisy,
  • na południu prawie do Szolnok i
  • na północy do Borsod w dwóch częściach do granicy z Polską.

Obszary te były posiadłościami Samuela Aby i zostały zorganizowane w komitat, gdy Samuel dołączył do Stefana.

Dwie części komitatu Újvár znajdowały się na południowy zachód i północny wschód od Borsod do połowy XIII wieku jako odpowiednio komitaty Hevesújvár i Sárosújvár. Komitaty Heves i Sáros uzyskały niepodległość w XIII wieku, a pozostały obszar nazwano komitatem Abaújvár. Pod koniec epoki Arpadów można było doszukać się 257 osad w dokumentach.

Siedzibą komitatu Abaúj był Abaújvár (do 1647) i od 1667 r. Kassa (Koszyce). Jego terytorium i granice prawie się nie zmieniły na przestrzeni wieków, ale za Józefa II, potem Franciszka I i wreszcie w okresie absolutystycznym w latach pięćdziesiątych XIX wieku, na krótkie okresy połączony był z komitatem Torna.

W 1881 roku oba komitaty zostały po raz ostatni zjednoczone pod nazwą Abaúj-Torna. Jednak nazwa ta została uproszczona w czasie nowego podziału w 1945 r., więc na krótki okres 5 lat została ponownie umieszczona na mapie administracyjnej jako niezależny komitat Abaúj na Węgrzech. Część dawnego terytorium Abaúj, która pozostała jako część Węgier, od 1950 r. należy do komitatu Borsod-Abaúj-Zemplén, a pozostała należąca do Słowacji od 1996 r. do kraju koszyckiego.

Walki królów

W 1526 r. János Szapolyai poinformował przywódców komitatu, że ​​został wybrany królem kraju i zażądał od nich pobrania podatku w wysokości 1 forinta za "dym" na potrzeby kraju. Ferdynand stwierdzał w drukowanych apelach, że wybór Szapolyai był nielegalny i piętnował jego zwolenników jako buntownikóœ. Naczelnym főispánem komitatu Abaúj w tym czasie był Piotr Perényi, który stał po stronie Ferdynanda, wraz z zastępcą Miklósem Némethy. Perényi przez pewien czas trzymał powierzoną mu koronę w zamku Füzér, a następnie przekazał ją Habsburgom. Rozpoczęły się walki między dwoma królami i jego zwolennikami. Początkowo Szandrő w sąsiednim komitacie było oblegane przez wojska króla Jana, ale zostają one odparte przez Ferenca Bebka. Walki szybko rozprzestrzeniły się na komitat Abaúj. W 1527 roku Ferenc Bebek zajął Szádvár, a później zamek Torna. W 1528 roku Jan osobiście wziął udział w bitwie pod Szinai, ale wojska Ferdynanda zadały im decydującą klęskę. Ferdynand przejął później zamek Torna.

W 1529 roku Péter Perényi wraz z żoną i synem zostali pojmani przez Szapolyai i w zamian za wolność przeszedł na stonę Szapolyai. Król Jan i jego wojska zajęły zamek Boldogkő, Ferenc Bebek nie był w stanie go odzyskać po 6 tygodniach oblężenia. W 1553 roku Ferdynand mianował Feledy Eustacha głównym kapitanem Górnych Węgier. W 1538 r. obaj królowie zawarli pokój w Waradynie. Wkrótce potem większość komitatu znalazła się w rękach Jánosa, wspieranego przez Pétera Perényi i Ferenca Bebeka.

Wojska tureckie po raz pierwszy wtargnęły do komitatu w latach pięćdziesiątych XV wieku, kiedy zaatakowały Szikszó. Wycofujące się wojska zostały złapane w Sajókaza przez głównego kapitana Górnych Węgier Imre Thelekessy. W 1567 r. przebywał w sąsiedztwie tureckich Gagybátor i Felsővadász. W 1588 roku Zsigmond Rákóczi pokonał licznijsze wojska tureckie pod Szikszó. Za panowania króla Miksy zjazdy komitatowe odbywały się w Vámosnémeti, Gönc, Garadna i Nagynémeti. Za panowania Rudolfa arcyksiążę Miksa zebrał wojsko z komitatu na wyprawę do Polsce. Większość armii poległa w bitwie pod Pitchen. Kiedy Rudolf zakazał przesłuchań parlamentarnych w sprawach religijnych, komitat stanął po stronie Stefana Bocskaia i odegrał znaczącą rolę w walce o wolność wyznania i ideały narodowe. Károli został ukończony w 1590 roku wraz z węgierskim tłumaczeniem całej Biblii. István Bocskai został wybrany na księcia Węgier i Siedmiogrodu w 1605 roku w parlamencie Lucky. Po śmierci Bocskaya komitat poddało się Rudolfowi.

W 1619 roku Gábor Bethlen wypowiedział wojnę w parlamencie w Kassa przeciw królowi Ferdynandowi II. W pokoju, który zakończył wojnę, Abaúj przypadł Bethlenowi, a Torna królowi. Kiedy Bethlen zmarł w 1629 roku, Abaúj przeszedł w ręce króla.

Főispánok

Sorszám Név Szolgálati idő Megjegyzés
1. Fancisca 1068-1071
2. Máté/Mátyás 1138
3. Antal 1173 1173-ban találkozunk nevével. A király, III. Béla "egy vasárnap Szena ispán udvarán Dénes bácsi, Gál erdélyi fejérvári, Tamás kolosi, Szemere semptei, Pongrácz temesi, Antal újvári, Csoba esztergomi, Kornél győri ispánok és más urak társaságában egy tölgyfa alatt ülve, meghallgatta Kaba urat s rendelkezését, mellyel vagyonát a pannonhalmi apátságnak hagyta az urak beleegyezésével jóváhagyta.[1]
4. Dénes 1198-1199 1199-ben Bánk, a későbbi nádor és bán is említve ispánként[2]
5. Ech (Eth) 1201 Geregye nembéli Eth, Ech, vagy Écs. 1200-ban erdélyi vajda és gyulafehérvári ispán. Újvári ispánként két oklevél említi, nevét egyszer Eth, egyszer Ech alakban írva.[3][4]
6. Miklós 1203 és 1205 Miklós újvári ispán 1203-ban említve.[5] 1205-ben egyszerre nádorként és nyitrai, valamint abaúji ispánként is említve.[6] 1206-1207-ben nyitrai, 1207-ben szolnoki ispán.[7][8] 1208-1210 között udvarispáni tisztséget is viselt[9]
7. Bánk 1206 szlavón bán, majd nádor, több vármegye főispánja, végül országbíró.
8. Benedek és Márton 1209 Korláth vagy Konrád fia Benedek (Windelik), Erdélyi vajdaként is említve 1202-1203 között, 1206-ban, majd 1208-1209 között. 1209-ben kétszer szerepel az oklevelekben újvári ispánként.[10] 1202-ben III. Bélától kapja adományba Martonfalvát. Felesége egy Thota nevű asszony volt, aki Konstancia királynéval érkezett Magyarországra. Benedekre 1221-ben duxként hivatkoznak[11][12] Lehetséges, hogy azonos az 1205-ben bodrogi és 1206-1208-ban soproni ispáni tisztséget viselő Benedekkel[13]
Márton, 1209-ben kevei és újvári ispánként is említik.[14] 1214-ben udvarispán.[15] Elképzelhető, hogy azonos a Hont-Pázmány nembeli Woya fia Márton, későbbi bánnal.[16]
9. Miklós 1212 egy 1212-ben keletkezett oklevél "Miklós bán, akkori újvári ispán"ról tesz említést.[17]
10. Sándor 1214 1207-ben mosoni, 1209-ben és 1213-ban somogyi, valamint 1214-ben újvári ispán.[18][19] Zsoldos Attila 1215-ben is Újvári ispánként tünteti fel, illetve, Hontpázmány nembéli Tamás fia Sándorral azonosítja, aki 1217-ig,[20] majd 1234-1235-ben főpohárnokként, illetve 1235-ben lovászmesterként szerepel.[21]
11. Dénes 1216-1219 Ompud (Apod) fia Dénes, királyi tárnokmester, később (1227-1229, 1231 - 1234) nádor, akit Róbert esztergomi érsek kiátkozott, amire ez a pozsonyi prépost arculütésével, a szepesi préposton és plébánoson végbevitt hatalmaskodásaival és egyéb üzelmeivel szolgált rá.[22] II. Endre halála után megvakíttatott.[23][24]
12. Benedek 1220 Sámuel (Samud) fia, 1219-ben nyitrai főispán, később (1231-1232) országbíró.[25] (1221-ben Dénes tárnokmestert említik[24])
13. Márton és Bánk 1222 1222-ben két újvári ispánt is említenek, Bánkot[26] és Mártont, Mihály fiát, aki 1223-ban mosonyi ispánként szerepel[27][28]
14. Lőrinc 1222-1224 Ochuz fia, 1217-ben kapja meg a főpohárnoki címet, mikor a keresztes hadjáratban való részvételre készül. 1221-ben főpohárnokmester és Keve vármegye főispánja, 1222-1224 között abaúji ispán (az oklevelet, melyben utoljára említik 1223-ban keltnek tartja a legtöbb forrás, de Szentpétery Imre munkájában felhívja a figyelmet, hogy a Kállay család levéltárában található eredeti példányon egyértelműen 1224 a dátum.)[29]
15. Péter 1230-1232 Téténynembeli, Marcell testvére.[30] 1221-ben temesi ispán, 1229-1230-ban a királyné udvarispánja, 1230-1232 között újvári ispán (1230-ban újvári és királynői udvarispáni tisztséget egyszerre viselte). 1233-ban nyitrai ispán.[24][31]
16. Tivadar (Theodorus/Tódor) 1233 1224-ben bihari, 1225-ben mosoni, 1233-ban nyitrai főispán.[32][33]
17. Marchard (Markvart) 1246 Aba nembeli, 1257 táján részt vett a stíriai hadjáratban
18. Kinizsi Mihály 1246
19. Dávid, Lőrinc 1263-ban említik őket főispánként
20. Benedek 1266 Tombold fia Benedek 1262-ben István királynak lovászmestere; 1266-ban István országbírája és Abaúj vármegye főispánja; 1268-ban István nádora és Szeben vármegye főispánja, mely tisztségeit bizonyosan Béla haláláig megtartotta. 1268 körül Bács vármegye főispánja (Tunold fia Rajnald formában említik). Atyjának neve (Tombold) arra enged következtetni, hogy a Gömör vármegyei Balog nemzetség leszármazottja.[34]
21. Eth 1272
22. Péter 1288-1291
23. Péter 1298 Somosi György fia az Amadé nemzetségből. A Turul szerint 1284-1304 egy Péter volt a vármegye ispánja.[35]
24 Omode 1300 Aba nembéli Izsák (Itzák) fia.[36]
25. Salamon 1301 Jászói prépost
26 Mihály 1312-1314 Szikszói Marhard fia
27 János 1316 Talán Aba Amadé fia, vice iudex curiae regiae – alországbíróként is említik
28 Drugeth Fülöp 1313/1317-1327 Szepesi ispán (1317-1318), királybíró (1317), királynéi tárnokmester (1322-24), nádor (1322/23-27. augusztus). Károly Róbert bizalmas embere, hadvezére volt.[37]
29 Drugeth Vilmos 1327-1338 Drugeth János elsőszülött fia. 1327-től abaúji, 1327-től 1342-ig szepesi, 1329-től 1341-ig sárosi ispán, 1333–42 között (így a visegrádi királytalálkozó idején is) nádor és a kunok bírája. 1339-ben hevesi, 1342-ben borsodi ispán. Hatalmas vagyonáról már 1330-ban végrendelkezett, és végrehajtóul I. Károly királyt jelölte meg.[37]
30 Tamás 1343-1345 Szécsényi vagy Aladár Niphus Tamás. Tárnokmester (két ízben 1339 – 1342 és 1342–1343) valamint borsodi és szepesi ispán. Az újvári ispánságot 1343-ban megyésispánok között darabolták fel. Abaúj megye élén azóta állt külön ispán.
31 Koch Péter 1345-1348
32 Kapy Pohárnok Péter 1352-1357 Szaploncai Kapi Poháros Péter, Gyenge Miklós fia, felesége, Erzsébet, Kisasszonyfalvi Hektor leánya. Egyes felsorolások 1344 és 1360 közé teszik főispáni működését.[38] Udvari lovag, szalánci és boldogkői várnagy.[39]
33 Perényi Péter 1363
34 Olnódy Zudar Péter (István) 1364-1370 Pohárnokmester, szlavón bán (1373-81) és egy hónapig országbíró is volt 1373-ban. A Zudar (Cudar) család ónodi ágának megalapítója. Feleségei: Fonyi Anna (Anych), és ? Dorottya.
Cudar Istvánról az 1370-es években tesznek említést.
35 Bebek család 1390 1390-ben Bebek László (István fia) ugyanezen évben Pelsőczi Bebek László és Ferenc (Pelsőczi Bebek István, a királyné főpohárnokmesterének fiai)
36 Gersey Pethő János (Tamás) 1401/1406
37 Pálóczy Mátyus (Máté) 1412 Nádor (1435-36), országbíró (1425-35)[40] Pálóczy Mátét és Imrét említik diósgyőri és regéci várnagyokként, titkos kancellárokként (1419-23), borsodi, szabolcsi, hevesi (1409-) és beregi (1419-) ispánokként.
38 Perényi Péter 1412-14 (?-1423/24) 1415-1423 között országbíró, 1397-ben macsói bán, mint ilyen kapta Szikszót és Alsóvadászt Abaúj vármegyében. 1402–1414-ben Ugocsa, 1404-ben a székelyek, 1408-ban Marmaros, 1411–1414-ben Zemplén, 1414-ben Abaúj és Ung vármegyék főispánjaként említik. 1408-ban a Sárkányrend tagja lett, és 1411-ben Sztropkó várát és egyéb Abaúj megyei jószágokat a lázadó Debrő István leverésében szerzett érdemei miatt Zsigmond királytól kapta adományba. 1415-ben országbíró lett. Három fia született: Miklós, Simon és János.
39 Rozgonyi Osváth, Rozgonyi Rajnáld (1446-ban) Rajnáld Zemplén vármegye főispánja is volt
40 Ottopáni (Osztopányi) Zöld János 1484
41 Perényi Imre 1490-1519 A vármegye örökös főispánja, 1504-től az ország nádora
42 Perényi Péter 1519-1570 Több Péterről lehet szó. Egyikük Imre fia (1502. k. – 1548 január), koronaőr és erdélyi vajda. De 1528-ban Bebek Ferencet, 1540-ben Perényi Ferencet is említik főispánként

Lásd még

Przypisy

  1. ↑ Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. I. kötet 72. Iap
  2. ↑ Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 1. füzet. (Budapest, 1923.), 70. oldal
  3. ↑ Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.), 535. oldal
  4. ↑ Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 1. füzet. (Budapest, 1923.), 59. oldal
  5. ↑ Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 1. füzet. (Budapest, 1923.), 66. oldal
  6. ↑ Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 1. füzet. (Budapest, 1923.), 69. oldal
  7. ↑ Szentpétery, 1923, 70,72-73.oldal
  8. ↑ Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.), 553. oldal
  9. ↑ Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott, Magyar Könyvklub, Bp., 2003. 389. oldal
  10. ↑ Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 1. füzet. (Budapest, 1923.), 79. oldal
  11. ↑ Szentpétery, 1923, 60,66,70,74-78,81,120.oldal
  12. ↑ Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.), 525. oldal
  13. ↑ Szentpétery, 1923, 68,71-74.oldal
  14. ↑ Szentpétery, 1923, 78-81.oldal
  15. ↑ Szentpétery, 1923, 93,95,97.oldal
  16. ↑ Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.), 551. oldal
  17. ↑ Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 1. füzet. (Budapest, 1923.), 87. oldal
  18. ↑ Szentpétery, 1923, 72,80-81,90,92-93.oldal
  19. ↑ Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.), 563. oldal
  20. ↑ Szentpétery, 1923, 110-111.oldal
  21. ↑ Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - Eger, 2011, Bán Péter: Heves vármegye igazgatástörténete a középkorban és a török hódoltság idején 1000–1686, 18. oldal
  22. ↑ Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai (Abaúj-Torna vármegye és Kassa, 1896)
  23. ↑ Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott, Magyar Könyvklub, Bp., 2003. 344. oldal
  24. ↑ 24,0 24,1 24,2 III. évfolyam. 1912. szeptember. 2. szám. TÖRTÉNELMI KÖZLEMÉNYEK ABAUJ-TORNA VÁRMEGYE ÉS KASSA MULTJÁBÓL
  25. ↑ Szentpétery, 1923, 117, 119, 155.oldal
  26. ↑ Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 1. füzet. (Budapest, 1923.), 125. oldal
  27. ↑ Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.), 551. oldal
  28. ↑ Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 1. füzet. (Budapest, 1923.), 130. oldal
  29. ↑ Szentpétery, 1923, 110,121,127,130,132.oldal
  30. ↑ Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.), 559. oldal
  31. ↑ Szentpétery, 1923,121,147,149,159-163.oldal
  32. ↑ Szentpétery, 1923,134-135,160,176.oldal
  33. ↑ Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.), 570. oldal
  34. ↑ TURUL: A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság Közlönye 1898/4 és 1901/1
  35. ↑ TURUL: A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság Közlönye 1892/1
  36. ↑ (Engel Pál: Középkori magyar genealógia szerint Izsáknak csak egy István nevű fia volt, viszont Aba Amadénak apja, Dávid Izsák unokatestvére volt.)
  37. ↑ 37,0 37,1 Magyar életrajzi lexikon
  38. ↑ Engel Pál:Középkori magyar
  39. ↑ Engel Pál:Magyarország világi archontológiája 1301–1457
  40. ↑ Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott, Magyar Könyvklub, Bp, 2003. 345, 349. oldal

Források

  • Katolikus lexikon
  • Magyarország és Erdély, szerk. Hunfalvy János, Európa Kiadó reprint 1986. (Darmstadt, 1864)
  • Történelmi közlemények Abaúj-Torna vármegye és Kassa múltjából. - Kassa, 1910-1918
  • Abaúj vármegye és társadalma 1931-ben. Szikszó, 1932.
  • Abaúj-Torna vármegye, 1939
  • Szablon:MNL
  • 1631Szablon:Halott link
  • TÖRTÉNELMI KÖZLEMÉNYEK ABAUJ-TORNA VÁRMEGYE ÉS KASSA MULTJÁBÓL (III. évfolyam. 1912. szeptember. 2. szám)
  • TÖRTÉNELMI KÖZLEMÉNYEK ABAUJ-TORNA VÁRMEGYE ÉS KASSA MULTJÁBÓL (V. évfolyam. 1914-1945 1. szám)
  • Erik Stenpien: Abaúj és Torna vármegyék szervezetének átalakítása 1848 és 1918 között

Komitat

Okres Podmiot polityczny
XIw.-XIIIw. Królestwo Węgier, początkowo jego obszar wchodził w skład komitatu Újvár
XIIIw.-1526 Królestwo Węgier
1526-1570 Wschodnie Królestwo Węgier
1570-1711 Księstwo Siedmiogordu
1711-1867 Królestwo Wegier
1867-1881 Austro-Węgry
1881-1920 Królestwo Węgier jako Abaúj-Torna
1920-1938 Węgry (część), Słowacja (część)
1938-1950 Węgry − całość jako Abaúj
1950− Węgry (jako Borsod-Abaúj-Zemplén) i Słowacja (jako Kraj Koszycki)
Plik:Hungary 1490.jpg
Csánki Dezső–Kogutowicz Manó: Królestwo Wegier po śmierci króla Macieja Korwina
Źródło: „http://natusiewicz.pl/felczak/index.php?title=Abaúj&oldid=55323”