|
|
| (Nie pokazano 19 pośrednich wersji utworzonych przez tego samego użytkownika) |
| Linia 1: |
Linia 1: |
| − | [[Kategoria:2]] | + | [[Kategoria:1]] |
| | [[Kategoria:Strony przetłumaczone z węgierskiej Wikipedii]] | | [[Kategoria:Strony przetłumaczone z węgierskiej Wikipedii]] |
| | {{Uwaga| | | {{Uwaga| |
| Linia 14: |
Linia 14: |
| | |-style="vertical-align:top;" | | |-style="vertical-align:top;" |
| | | | | | |
| | + | {{Komitaty króla Stefana I}} |
| | + | {| |
| | + | | |
| | + | |} |
| | + | {{Ziemie króla Stefana}} |
| | | | |
| − | {{MagyarVármegye|
| + | '''Abaúj vármegye''' (pol. ''komitat Abaúj'', słow. ''[[Abovská župa]]'') − komitat w [[Królestwo|Królestwie Węgier]] (XIII wiek − 1881 i 1945 − 1950). Obejmował obszar od Koszyc do Szikszó wzdłuż dolnego biegu rzeki [[Hernád (folyó)|Hernád]]. |
| − | név=Abaúj vármegye|
| |
| − | térkép=Abaúj vármegye.jpg|
| |
| − | címer=Coa Hungary County Abaúj-Torna (Historical).svg|
| |
| − | év=([[13. század]]–[[1881]])|
| |
| − | székhely=[[Abaújvár]]<br/>[[Kassa]]|
| |
| − | terület=2872.71|
| |
| − | népesség=114 833 ([[1787]])<br/>158 833 ([[1828]])<br/>144 924 ([[1869]])|
| |
| − | nemzetiségek=[[magyarok]], [[szlovákok]]|
| |
| − | domborzat=|
| |
| − | }}
| |
| − | '''Abaúj vármegye''' Magyarország egyik [[vármegye|vármegyéje]] volt a 13. századtól 1881-ig, majd 1945–50 között. A [[Hernád (folyó)|Hernád]] folyó alsó szakasza mentén a [[Kassa|Kassától]] [[Szikszó]]ig terjedő területet foglalta magába. | |
| − | | |
| − | Elődje az [[I. István magyar király|I. István]] alatt, a [[11. század]] első harmadában szervezett [[Újvár megye]] volt. Ez az [[Árpád-kor]]ban a későbbi [[Heves megye|Heves]] és [[Sáros vármegye|Sáros]] területeit is magában foglalva délen a [[Tisza|Tiszáig]], majdnem [[Szolnok]]ig, északon a [[Lengyelország|lengyel]] határig ért két, [[Borsod vármegye]] által elválasztott darabban. Ezek a területek [[Aba Sámuel magyar király|Aba Sámuel]] birtokai voltak, és akkor szervezték őket egy megyébe, amikor Sámuel csatlakozott Istvánhoz.
| |
| − | | |
| − | Újvár megye két darabja Borsodtól délnyugatra illetve északkeletre a [[13. század]] közepéig ''Hevesújvár'', illetve ''Sárosújvár megye'' néven szerepelt. Heves és Sáros megyék a 13. század folyamán önállósodtak, az így kialakult maradék terület ettől kezdve szerepelt ''Abaújvár megye'' néven. Az Árpád-kor végére 257 forrásokkal adatolható település ismert a megyéből.
| |
| − | | |
| − | Abaúj vármegye székhelye [[1647]]-ig [[Abaújvár]], [[1647]] és [[1881]] között [[Kassa]] volt. Területe, határai szinte alig változtak az évszázadok során, de [[II. József magyar király|II. József]], majd [[Ferenc magyar király|I. Ferenc]] alatt, végül az 1850-es évek abszolutisztikus rendszere idején rövid időszakokra egyesítve volt [[Torna vármegye|Torna vármegyével]].
| |
| − | | |
| − | [[1881]]-ben egyesítették utolsó ízben a két megyét [[Abaúj-Torna vármegye]] néven. Ezt az elnevezést azonban az 1945-ös megyerendezéskor egyszerűsítették, így rövid 5 éves időszakra ismét felkerült az önálló Abaúj vármegye Magyarország közigazgatási térképére. Abaúj egykori területéből a Magyarországnál maradt rész 1950 óta [[Borsod-Abaúj-Zemplén megye|Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez]] tartozik, míg az elcsatolt rész 1996 óta a [[Kassai kerület]]hez.
| |
| − | | |
| − | == Abaúj vármegye története 1881-ig ==
| |
| − | === Mohácsig===
| |
| − | A honfoglalás után Heves-, Abaúj- és Sáros-vármegye területén az [[Aba nemzetség]] telepedett le. Aba Sámuel, a nemzetség ősatyja, a Mátraalján volt birtokos. Az első Aba birtokok 13. századi összeírásából kitűnnek birtokaik határai: Borsodtól délnyugatra az Eger vizén túl, a Mátra aljában Tiszáig terjedt, illetve Borsodon túl éjszak-keletre a Hernád völgyében, Zempléntől nyugatra terült el. Szent István a vármegyék megszervezésénél ez a terület vált Újvár vármegyévé. A nagy kiterjedésű vármegyét a kevés lakos indokolta. I. Béla királlyá koronázása előtt birtokolta a vármegye területét.
| |
| − | | |
| − | Az [[I. István magyar király|(Szent) István]]-kori államszervezés során létrehozott Újvár határvármegye területén a 12. században három [[erdőispánság]]: nyugaton a tornai, keleten a pataki, északon a sárosi alakult ki, melyekből a 13. század második felében, a tatárjárás után [[Torna vármegye|Torna]] és [[Sáros vármegye|Sáros]] vármegyék különültek el, illetve szintén a valamikori óriási Újvár vármegyéből jött létre [[Heves vármegye]] (Heves-Újvár) is.<ref>Magyarország Történeti Statisztikai Helységnévtára, 9. kötet, Borsod-Abaúj-Zemplén megye</ref> Abaúj nemesi vármegye 1263-tól szerepel az oklevelekben.
| |
| | | | |
| − | A 11-14. században az országot északról védelmező határmegye volt, ez határozta meg a megyeközpont, az abaújvári vár helyét is a Zempléni-hegység északi peremén, közvetlenül a Hernád partján, egy alacsony, külön álló dombon.<ref>[http://abaujvar.gportal.hu/gindex.php?pg=32510522 Abaújvár története]</ref>
| + | Jego poprzednikiem był komitat [[Újvár]], utworzony przez [[I. István|Stefana I]] w pierwszej tercji XI wieku. W okresie [[Arpadowie|Arpadów]], |
| | + | * obejmujący późniejsze tereny [[Heves]] i [[Sáros]], |
| | + | * docierał do rzeki [[Tisa|Cisy]], |
| | + | * na południu prawie do [[Szolnok]] i |
| | + | * na północy do [[Borsod]] w dwóch częściach do granicy z Polską. |
| | | | |
| − | Legnagyobb középkori birtokos családjai az Aba nembeli [[Amadék]], a [[Drugeth család|Drugeth]]ek, a [[Perényi család|Perényiek]], a [[Rozgonyi]]ak, a [[Czudar család|Czudarok]] és a jászói premontrei prépostság voltak.
| + | Obszary te były posiadłościami [[Aba Samuel|Samuela Aby]] i zostały zorganizowane w komitat, gdy Samuel dołączył do Stefana. |
| | | | |
| − | Abaúj vármegye első jelentős eseménye [[1046]]-ban történt, mikor az [[Péter magyar király|Orseolo Péter]] ellen szövetkező urak az év szeptemberében [[Abaújvár]]on találkoztak. A [[Vata-féle pogánylázadás]] vezetői találkoztak Abaújváron a hazatérő Szár László (más források szerint Vazul) fiaival, Endre és Levente hercegekkel és pogány hit visszaállítását követelték. A hercegek belementek, hiszen csak így biztosíthatták, hogy a pogány csapatok mellettük álljanak a Péter elleni harcban.
| + | Dwie części komitatu [[Újvár]] znajdowały się na południowy zachód i północny wschód od [[Borsod]] do połowy XIII wieku jako odpowiednio komitaty [[Hevesújvár]] i [[Sárosújvár]]. Komitaty [[Heves]] i [[Sáros]] uzyskały niepodległość w XIII wieku, a pozostały obszar nazwano komitatem [[Abaújvár]]. Pod koniec epoki Arpadów można było doszukać się 257 osad w dokumentach. |
| | | | |
| − | 1106-ban egy másik Árpád-házi herceg, a bátyja ellen lázadó Álmos foglalta el a várat Lengyelországból kapott katonai segítséggel. Könyves Kálmán ostrom alá vette Újvárat, mire a megrettent Álmos herceg megadta magát a királynak. 1217-ben a vármegye királynéi birtok lett és 10 településen német telepesek telepedtek le (Gönc, Perény, Vizsoly). Ez idő tájt alapítják a jászói premontrei káptalant.
| + | Siedzibą komitatu Abaúj był [[Abaújvár]] (do 1647) i od 1667 r. [[Kassa]] (Koszyce). Jego terytorium i granice prawie się nie zmieniły na przestrzeni wieków, ale za Józefa II, potem Franciszka I i wreszcie w okresie absolutystycznym w latach pięćdziesiątych XIX wieku, na krótkie okresy połączony był z komitatem [[Torna]]. |
| − | [[Fájl:Oligarchs in the Kingdom of Hungary 14th century-hu.svg|Kiskirályok területei a XIV. század elején|bélyegkép|250px]] | |
| − | A tatárjárás során a mongol csapatok átvonultak a vármegye területén, a szomszédos megyében zajlott le a muhi csata, mely után a királynak menekülnie kellett. Miután a tatár csapatok elhagyták az országot IV. Béla Fájt adományozza Barnabásnak és Doynnak (Dánnak), Rugacs fiainak, akik segítették őt menekülésében, lovukat adták neki. Kécsi Detre, a király hű szolgája, aki súlyos sebek árán mentette a királyt jutalmul sárosan kapott birtokot.<ref>Fejér György, Codex diplomaticus V. VI.</ref> A tatár elleni harcokban esett el Bende vitéz Perényben.<ref>Wenczel Gusztáv. Új Árpád-kori Okmánytár VII</ref> Béla igyekezett a vármegye népességét pótolni; Buzitára és Szinára hospeseket telepített, akiknek földet adományoz. A várrendszert megerősíti (Abaújvár), illetve fejleszti: ekkoriban épültek a füzéri, boldogkői Amádé várak. Az újabb háborúra nem kellett sokáig várni; IV. László a vármegye területén viselt hadat Finta nádor ellen. László elfoglalta többek között Szalánc és Gede várát (Gömör vármegye) valamint Göncöt. Károly Róbert Kassa városát Omode (Amádé) nádornak adja hűségéért, amiért kitartott mellette Vencellel és Ottóval szemben. Amadé ellen a város lakó fellázadnak és megölik. Később fiaitól<ref>[https://books.google.hu/books?id=J1YYAAAAMAAJ&pg=PA137&lpg=PA137&dq=kassa+omod%C3%A9&source=bl&ots=KafnrZzcVR&sig=nmJbunOfbRwogIzHddkHsTps5Ng&hl=hu&ei=aXhoSrLfHtKssgaJyJmDBw&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=9] János, Dávid, Miklós, László, Amádé, Dominik</ref> a király- hogy a lázongókat megbékítse- elveszi korábban adott adományait (Újvár, Zemlén vármegyéket, Munkács és Lubló várát).<ref>Fejér György, Codex diplomaticus VIII</ref> Ezért Csák Máté pártjára állnak és a rozgonyi csatában a király elleni harcban hal meg kettejük, Dávid és Miklós. Az 1312-es csata után Károly Róbert szétverette a Gönci Amádé várat. A rozgonyi csatát az okiratokon kívül egy falfestmény is megörökíti a szepesváraljai prépostságban, a festményen Semsey Frank lakja is látható<ref>{{MEK|00800/00893/html/doc/c400216.htm.}}</ref> A harcokban Drugeth Fülöp, az akkori ispán is részt vett, kivívta Regéc várát és a Szepességben is összecsapott Csák Mátéval. Harcok folynak továbbá Trencsény, Fülek és Sirok várainál is, a harcokban Ite fia János tünteti ki magát. Jutalmul Zemplénben és Abaújban kapott birtokot, Drugeth pedig a regéci és dédesi vár várnagyává emeli. János fia Péter is Csák ellen harcol és Trencsény és Tapolcsánynál súlyos sebeket szerez (két nyíl találja el és egy kő zuhan rá), jutalmul Széplakot kapja. Szintén Drugeth oldalán vett részt a harcokban Perényi Miklós és testvére János, aki a harcokban esik el. Később Amádé fiai is átálltak az oldalára, egyikük baranyai, bácsi, majd soproni ispán lett.
| |
| | | | |
| − | Az uralkodó, Lajos király lengyel kapcsolatai révén gyakran tartózkodik a vidéken így Abaúj vármegyében is. 1352-ben a Lengyelországból hazatérő Erzsébet királyné Vizsolyban szállt meg<ref>Pesty Frigyes:Az eltűnt régi vármegyék (1880</ref>), Lajos 1362-ben Kassán tartózkodik,<ref>Kassa város nyilvános levéltára, lajstromozatlan</ref> majd 1374. szeptemberében Vizsolyban van, ugyanezen évben Kassán tart országgyűlést<ref>A Magyar Nemzet Története. Szerkesztette: Szilágyi Sándor</ref> Kassa 1374-ben szabad királyi város jogcímet kapott Nagy Lajostól.
| + | W 1881 roku oba komitaty zostały po raz ostatni zjednoczone pod nazwą [[Abaúj-Torna]]. Jednak nazwa ta została uproszczona w czasie nowego podziału w 1945 r., więc na krótki okres 5 lat została ponownie umieszczona na mapie administracyjnej jako niezależny komitat Abaúj na Węgrzech. Część dawnego terytorium Abaúj, która pozostała jako część Węgier, od 1950 r. należy do komitatu [[Borsod-Abaúj-Zemplén]], a pozostała należąca do Słowacji od 1996 r. do [[Kraj koszycki|kraju koszyckiego]]. |
| | | | |
| − | Az Ulászló és V. László közötti versengésben a vármegye László mellé állt. László anyja, Erzsébet pedig a vármegye és egész felvidék irányítását Giskra Jánosra bízta. A csehek fosztogatásai ellen, a harmincaddal és tizeddel való visszaéléssel kapcsolatban sok panasz érkezett. A helyzetet az érintett vármegyék 1445-ben a Szinán tartott országgyűlés kísérlik megoldani. A felek megállapodtak, de a cseh csapatok betörései nem szűntek meg; Kassa mellett állította fel székhelyét Axamith, aki szintén zaklatta a felvidék népét. 1456-ban Rozgonyi László egyezséget köt Axamithtal és így Jászó Kassa kezére jut.
| + | === Walki królów === |
| | | | |
| − | [[Fájl:Hungary 1490.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|[[Csánki Dezső]]–[[Kogutowicz Manó]]: Magyarország [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] halálakor]] | + | W 1526 r. [[I. János|János Szapolyai]] poinformował przywódców komitatu, że został wybrany królem kraju i zażądał od nich pobrania podatku w wysokości 1 forinta za "dym" na potrzeby kraju. [[Ferdynand I|Ferdynand]] stwierdzał w drukowanych apelach, że wybór Szapolyai był nielegalny i piętnował jego zwolenników jako buntownikóœ. Naczelnym ''[[főispán]]em'' komitatu Abaúj w tym czasie był [[Perényi Péter|Piotr Perényi]], który stał po stronie Ferdynanda, wraz z zastępcą [[Némethy Miklós|Miklósem Némethy]]. Perényi przez pewien czas trzymał powierzoną mu koronę w zamku Füzér, a następnie przekazał ją Habsburgom. Rozpoczęły się walki między dwoma królami i jego zwolennikami. Początkowo [[Szandrő]] w sąsiednim komitacie było oblegane przez wojska króla Jana, ale zostają one odparte przez [[Bebek Ferenc|Ferenca Bebka]]. Walki szybko rozprzestrzeniły się na komitat Abaúj. W 1527 roku Ferenc Bebek zajął [[Szádvár]], a później zamek Torna. W 1528 roku Jan osobiście wziął udział w [[Szinai csatá|bitwie pod Szinai]], ale wojska Ferdynanda zadały im decydującą klęskę. Ferdynand przejął później zamek Torna. |
| | | | |
| − | Az 1490-es években Albert lengyel herceg próbálkozik többször Kassa meghódításával, sikertelenül. II. Ulászló halála után öccse, János Albert is igényt támasztott a magyar trónra és Magyar Balázs által vezetett seregei betörtek az országba, hozzájuk csatlakozott [[Perényi Imre (nádor)|Perényi Imre]] (zempléni, nógrádi főispán) hada is. János Albertet Kassa alatt felvert táborban királlyá választják. A következő évben, 1491-ben János Albert újra az országra tör, ezúttal Szapolyi István óvta meg a Felvidéket és János Albert lemondott törvényes királlyá választásáról.<ref>{{MEK|01900/01918/html/index936.html}}</ref>
| + | W 1529 roku Péter Perényi wraz z żoną i synem zostali pojmani przez Szapolyai i w zamian za wolność przeszedł na stonę Szapolyai. Król Jan i jego wojska zajęły zamek [[Boldogkő]], Ferenc Bebek nie był w stanie go odzyskać po 6 tygodniach oblężenia. W 1553 roku Ferdynand mianował Feledy Eustacha głównym kapitanem Górnych Węgier. W 1538 r. obaj królowie zawarli [[Váradi béke|pokój w Waradynie]]. Wkrótce potem większość komitatu znalazła się w rękach Jánosa, wspieranego przez Pétera Perényi i Ferenca Bebeka. |
| | | | |
| − | A Dózsa-féle parasztfelkelésben nem volt számottevő a vármegyei jobbágyok száma, viszont két fővezérei Kecskés Tamás aszalói származású és Mészáros Lőrinc meggyaszói ember volt. A fő gyülekező helyek Enyickén és Szikszón (Bereck plébános) voltak. A lázadók lecsillapítására Perényi Istvánt és Gagyi Demete alispánt küldték.<ref>Kassa város nyilv. levéltára, lajstromozatlan</ref>
| + | Wojska tureckie po raz pierwszy wtargnęły do komitatu w latach pięćdziesiątych XV wieku, kiedy zaatakowały [[Szikszó]]. Wycofujące się wojska zostały złapane w Sajókaza przez głównego kapitana Górnych Węgier [[Thelekessy Imre|Imre Thelekessy]]. W 1567 r. przebywał w sąsiedztwie tureckich Gagybátor i Felsővadász. W 1588 roku [[Rákóczi Zsigmond|Zsigmond Rákóczi]] pokonał licznijsze wojska tureckie pod [[Szikszói csata|Szikszó]]. Za panowania króla [[Miksa|Miksy]] zjazdy komitatowe odbywały się w Vámosnémeti, Gönc, Garadna i Nagynémeti. Za panowania Rudolfa arcyksiążę Miksa zebrał wojsko z komitatu na wyprawę do Polsce. Większość armii poległa w bitwie pod [[Pitchen csatá|Pitchen]]. Kiedy Rudolf zakazał przesłuchań parlamentarnych w sprawach religijnych, komitat stanął po stronie [[Bocskai István|Stefana Bocskaia]] i odegrał znaczącą rolę w walce o wolność wyznania i ideały narodowe. Károli został ukończony w 1590 roku wraz z węgierskim tłumaczeniem całej Biblii. István Bocskai został wybrany na księcia Węgier i Siedmiogrodu w 1605 roku w parlamencie Lucky. Po śmierci Bocskaya komitat poddało się [[Rudolf]]owi. |
| | | | |
| − | ===Királyviszályok===
| + | W 1619 roku [[Bethlen Gábor|Gábor Bethlen]] wypowiedział wojnę w parlamencie w Kassa przeciw królowi Ferdynandowi II. W pokoju, który zakończył wojnę, Abaúj przypadł Bethlenowi, a Torna królowi. Kiedy Bethlen zmarł w 1629 roku, Abaúj przeszedł w ręce króla. |
| − | 1526-ban [[I. János magyar király|Szapolyai János]] közli a vármegye vezetőivel, hogy az ország királyává választották, és kérte a vármegyét, hogy portánként 1 forint adót vessen ki az ország céljaira. Ferdinánd nyomtatott felhívásokban közli, hogy Szapolyai megválasztása jogtalan volt és híveit pártütőnek bélyegzi. Abaúj vármegye főispánja ekkor [[Perényi Péter (koronaőr)|Perényi Péter]] volt, aki Ferdinánd oldalán állt, az alispánnal, Némethy Miklóssal együtt. Perényi egy ideig a rábízott koronát a [[füzéri vár]]ban őrizte, majd átadta a Habsburgoknak. Harcok kezdődtek a két király és hívei között. Először a szomszédos vármegyében lévő Szandrőt ostromolja János király serege, de [[Bebek Ferenc]] visszaveri. A harcok hamar átterjedtek Abaúj vármegyére. 1527-ben Bebek Ferenc elfoglalta többek között Szádvárat, később pedig Torna várát. 1528-ban János személyesen vett részt a Szinai csatában, de Ferdinánd csapatai döntő vereséget mértek rájuk. Ferdinánd később bevette a Tornai várat.
| |
| − | | |
| − | 1529-ben Perényi Péter feleségével és fiával Szapolyai fogságába esett és szabadságáért cserébe Szapolyai pártjára állt. János király és csapatai beveszik [[Boldogkői vár|Boldogkő várát]], Bebek Ferencnek 6 heti ostrom után sem sikerül visszavívnia. 1553-ban Ferdinánd Felső-Magyarország főkapitányává Feledy Eustachot nevezi ki. 1556-ban nagyidai is feladja a harcot és Ferdinánd pártjára áll. 1538-ban a két király békét kötött Váradnál. Nem sokkal később a megye nagyobbik része János kezében volt, visszapártolt hozzá Perényi Péter és Bebek Ferenc is.
| |
| − | | |
| − | A török csapatok először az 1550-es években törtek be a megye területére, mikor is Szikszót támadták. A visszavonuló csapatokat Sajókazánál érte utol Felső-Magyarország főkapitánya Thelekessy Imre. 1567-ben a török [[Gagybátor]] és [[Felsővadász]] környékén tartózkodott. 1588-ban [[Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem|Rákóczi Zsigmond]] verte szét a létszámfölényben lévő török hadakat [[Szikszói csata|Szikszónál]].
| |
| − | Miksa király uralkodása alatt a vármegyei gyűléseket Vámosnémetiben, Göncön, Garadnán és Nagynémetiben tartották. Rudolf uralkodása alatt Miksa főherceg a vármegye területéről gyűjtött sereget lengyelországi hadjáratára. A sereg nagy része a pitcheni csatában esett el. Amikor Rudolf megtiltotta a vallási ügyek országgyűlési tárgyalását, a vármegye Bocskay táborába áll és jelentős szerepet vállalt a vallásszabadságért és a nemzeti eszményekért folytatott küzdelemben. [[Károli Gáspár|Károli]] 1590-re készült el a [[Vizsolyi Biblia|teljes Biblia magyar fordításával]]. [[Bocskai István]] 1605-ben, a szerencsi országgyűlésen választották Magyarország és Erdély fejedelmévé. Bocskay halála után a vármegye meghódolt [[Rudolf magyar király|Rudolfnak]].
| |
| − | | |
| − | 1619-ben [[Bethlen Gábor]] Kassán tartott országgyűlésen hirdettek háborút [[II. Ferdinánd magyar király|II. Ferdinánd]] király ellen. A háborút lezáró békében Abaúj Bethlennek, Torna pedig a királynak jutott. Mikor Bethlen 1629-ben meghalt Abaúj is a király kezére jutott. | |
| − | | |
| − | ===Az 1631-32-es parasztlázadás===
| |
| − | | |
| − | 1526 óta a vidéken magyar és oszmán csapatok is tartózkodtak és nemcsak a törökök fosztogatták a jobbágynépet, ehhez társultak az osztrák csapatok is. A további megszállókat a parasztság nem tűrte tovább és 1631-ben lázadásban tört ki.
| |
| − | | |
| − | Eleinte Tornában és Borsodban lázadtak fel, de hamar tovaterjedt a szomszédos vármegyékre, így Abaújra is, és nemsokára a szervezkedések egyik főfészke lett. A lázadók feje (főkapitánya) [[Császár Péter]], a Fáncsy család, [[Bükkaranyos]]ról származó jobbágya volt, rajta kívül vezér volt még Nagy Ambrus, és az abaúji lázadók kapitányai: Pap György és Vince János.
| |
| − | A lázongó jobbágyok [[Gönc]]ön gyülekezetek, megbékítésükre követeket küldtek. Ugyanakkor a kassai alkapitányt, Bornemissza Jánost is értesítették, aki közölte velük, hogy ő már lecsendesítette a lázongókat követeléseik teljesítésével.
| |
| − | Ezek a követelések következők voltak: a 40-es évek óta tartó katonai garázdálkodások szűnjenek meg, az ország védelmére történő katonai összeírások szabályosan, fegyelmezetten történjenek, a felkelők kapjanak amnesztiát, a fogvatartott társaikat - többek között [[Szalonna (település)|Szalonnán]]- engedjék szabadon. Legfőbb kívánságuk az volt, hogy az alkapitány szerezzen nyilatkozatot a fentiek betartására a nádortól, valamint a katonai kihágások szűnjenek meg, illetve a hadak oszoljanak fel.
| |
| − | | |
| − | Egy hónap múlva azonban sem a nádori nyilatkozat nem érkezett meg, sem a katonai zaklatás nem szűnt meg, ezért újra panaszt emeltek. A válasz erre az volt, hogy hagyjanak fel a lázadás szításával és minden bajukat igyekeznek majd orvosolni. A levelet kiküldték az Alsógagyon tartózkodó Császár Péternek és nagy Ambrusnak, valamint a [[szikszó]]n tartózkodó Pap Györgynek és Vincze Jánosnak. A lázadók egyre többen voltak, ezért a nádor a felkelés leverésére szólította fel a megyét, ezt indokolta az is hogy Császár közben az egri pasával is tárgyalásokba kezdett.
| |
| − | | |
| − | A vármegye igyekezett elkerülni a vérontást, ezért felajánlotta a vármegye népének, ha leteszi a fegyvert, visszatér földesuraik szolgálatába, a további zaklatások ellen ne fegyverrel kelnek fel, hanem jelentik az incidenseket a vármegyéknek (akik megteszik a szükséges intézkedéseket), akkor a kapitány akár másokkal szemben is megvédi őket. Amennyiben nem fogadják el ezeket a feltételeket a vármegye fegyverrel fordul ellenük. Döntésüket a Nagyidai (1632. március 19.) megyei gyűlésig kellett meghozniuk. A lázadók nem válaszoltak, amiben része volt annak is, hogy időközben Forgách Mihály kapitány elfogatta Császár Pétert és 1632. március 4-én Kassán kivégeztette, felnégyeltette.
| |
| − | | |
| − | A lázongások fokozódtak egyre több falura kiterjedt, és a kegyetlenkedések is történtek, a parasztokhoz küldött Mackó György hírnököt megkínozták és megölték. A lázadások lecsendesítésével a király [[Rákóczi Pál]] országbírót bízza meg, aki a felajánlott békepontokat a vármegyével és a parasztsággal is elfogadtatta. A vonakodókat pénzbírsággal sújtotta, csakúgy mint a felkelt falvak és mezővárosokat is. Nagy Ambrus csapatait Nyírbátornál verték szét, ahol Nagy is elesett.
| |
| − | | |
| − | ===Az egyesítésig===
| |
| − | [[III. Ferdinánd magyar király|III. Ferdinánd]] uralkodása alatt újabb területeken jelentek meg a törökök. A király vonakodott orvosolni az újabb foglalásokat, ezért 1634-ben újabb lázadás tört ki. A törökök újra és újra betörtek a falvakba és sokakat elvittek rabszolgának, vagy megölték, akik pedig túlélték fizették a sarcot.
| |
| − | | |
| − | [[I. Rákóczi György]] 1644-ben vonult be Kassára. [[Nagyszalánc]]nál és Somosnál győzelmet aratott a császári csapatok felett és elfoglalta a [[Regéci vár]]at.
| |
| − | 1703-ban kitört a [[Rákóczi-szabadságharc]], melynek ideje alatt a vármegye elnéptelenedett, számos falu elpusztult. A helyzetet tovább súlyosbította az 1710-es pestisjárvány. A lakosság pótlására betelepítések kezdődtek; 1714-ben az újonnan letelepülők részére 3 évi adómentességet ígértek. A vármegye területén 1715-ben csupán 922 portát találtak. [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] uralkodása alatt a Sziléziáért folytatott harcokban a vármegye lakossága is részt vett.
| |
| − | | |
| − | 1783-ban [[II. József magyar király|II. József]] látogatást tett Abaújban és két évre rá először egyesítette a vármegyét Tornával, megszüntetve a vármegyei és városi önkormányzatokat. A két vármegye 1790-ben vált szét, Abaújt az addigi négy helyett öt járásra osztották, és bevezették a magyar nyelvet a közigazgatásban.
| |
| − | | |
| − | [[Ferenc magyar király|I. Ferenc]] uralkodása idején a vármegye 4 század lovasságot és 3 század gyalogságot állított ki a franciák ellen, melyek a [[győri csata|győri csatában]] is részt vettek. 1809-ben az osztrák császár gyermekei Kassára menekültek. Az 1827-es összeíráskor egy szabad királyi városa (Kassa), 11 mezővárosa, 239 községe és 107 pusztája volt.
| |
| − | | |
| − | 1831-ben súlyos [[kolera]]járvány pusztította a vármegye lakosságát. A nép azt hitte, hogy a földesurak mérgezték meg a kutakat, ezért több faluban lázadás tört ki ([[koleralázadás]]). Valójában csak bizmutporral akarták fertőtleníteni a kutakat. [[Szalánc]]on Brezinai János lázította az embereket, lovasság vonult ki és Brezinait két társával együtt kivégezték. A vármegye más területein is leverték a felkeléseket, amin csak könnyített, hogy egyszerre maximum egy-két falu lázadt fel.
| |
| − | | |
| − | A [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharcban]] Abaúj vármegye 2 zászlóalj gyalogos és 3 század lovas nemzetőrt állított ki, emellé jött még a [[Vörössipkások|vörössipkás honvédek zászlóalja]] (kilencedik), valamint az önkéntesekből kiállított 2 gyalogos és egy lovas század. Szintén részt vett a forradalomban az abaújmegyei 34. sorgyalog három zászlóalja is. A forradalom ideje alatt a vármegye területén három nagy csata és több kisebb ütközet zajlott. Kassa közelében két csata volt, 1848. december 11-én és [[Kassai ütközet|1849. január 4-én]]. A szikszói csata nagy jelentőséggel bírt, hiszen ebben az összeütközésben állították meg az előrenyomuló [[Franz von Schlik|Schlik tábornok]] csapatait. Szintén a vármegye területén zajlott le a [[hidasnémeti ütközet]] (1849. február 8.) és februárjában [[Görgey Artúr|Görgey]] és [[Klapka György (tábornok)|Klapka]] csapatai Kassán egyesültek. Az oroszok 1849. június 24-én vonultak be Kassára, ezzel a vármegye számára véget ért a forradalom.
| |
| − | | |
| − | A forradalom után, 1850-ben az új rendszer ([[Bach-korszak|Bach]]) kereteiben, Magyarországról leválasztották [[Erdély]]t, [[Horvátország]]ot, a [[Határőrvidék]]et és a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság|Szerb Vajdaságot és a Temesi bánságot, fennmaradó területen pedig öt kerületet alakítottak ki. A kassai közigazgatási kerületbe tartozott Abaúj, Torna, Gömör, Szepes, Sáros, Zemplén, Ung Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegye. A kialakított kerület élére megyefőnököket tettek; 1850-ben Szirmay Sándort, 1853-ban Máriássy Ádámot (1805-1879). A korszakban nagy németesítés indult, így a kassai középiskolákban is a német lett a hivatalos nyelv.
| |
| − | | |
| − | 1857-ben [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] látogatást tett a vármegyében, szeptember 2-án érkezett [[Jászó]]ra, majd két nap múlva Kassán volt. 1860. október 30-án a kialakított kerületeket felosztották, így Abaúj és Torna újra önálló lett.
| |
| | | | |
| | ==Főispánok== | | ==Főispánok== |
| | {| {{széptáblázat}} | | {| {{széptáblázat}} |
| − | ! Sorszám !! Név !! Szolgálati idő!!Megjegyzés | + | ! Numer !! Nazwisko !! Czas służby !! Uwaga |
| | |- | | |- |
| | | 1.||Fancisca||1068-1071|| | | | 1.||Fancisca||1068-1071|| |
| Linia 191: |
Linia 133: |
| | |- | | |- |
| | | 42||Perényi Péter||1519-1570||Több Péterről lehet szó. Egyikük Imre fia (1502. k. – 1548 január), koronaőr és erdélyi vajda. De 1528-ban Bebek Ferencet, 1540-ben Perényi Ferencet is említik főispánként | | | 42||Perényi Péter||1519-1570||Több Péterről lehet szó. Egyikük Imre fia (1502. k. – 1548 január), koronaőr és erdélyi vajda. De 1528-ban Bebek Ferencet, 1540-ben Perényi Ferencet is említik főispánként |
| − | |-
| + | |
| − | | 43||[[Perényi Gábor (országbíró)|Perényi Gábort]]||1549-1565||Tárnokmester, az ország főkapitánya, a király tanácsosa
| |
| − | |-
| |
| − | | 44||Perényi György||1570-1665||Apáról és fiáról van szó. Perényi György, meghalt 1597-ben; özvegye Thurzó Anna, fia György (főispán: 1598-1638), a bárói cím elnyerője, Zempléni főispán volt. Első neje bribéri Melith Zsuzsa, a második Bornemisza Kata (özvegy Kállay Jánosné) volt .
| |
| − | |-
| |
| − | | 45||Perényi Gábor||1666-1676||Báró Perényi György fia, Abaúj vármegye örökös és Ugocsa vármegye főispánja volt.
| |
| − | |-
| |
| − | | 46||Perényi István||1676-1694||György Zsigmond fiától származó unokája, elődjének, Perényi Gábornak unokaöccse.
| |
| − | |-
| |
| − | | 47||Perényi Pál||1694/5-1697||Szintén György unokája, Imre fia. Ugocsa főispánja is. 1699-1700-ban báró Perényi Imre is szerepel főispánként.
| |
| − | |-
| |
| − | | 48||Csáky Zsigmond (1665-1738)||1702/1707-1738||Csáky István országbíró fia. Szepes és Abaúj vármegyék főispánja, Szendrő vár örökös kapitánya és főtárnokmester. 1732-ben ő iktatta be Lotaringiai Ferencet a pestmegyei főispánságba.<ref>http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/022/pc002291.html</ref> Ő építtette Hidasnémeti hídját és ő állíttatta a Nepomuki János szobrot is, amelyen az 1748-as építés éve, valamint az építtető monogramja A. C. szerepel.<ref>https://www.kozterkep.hu/~/9267/Nepomuki_Szent_Janos_Hidasnemeti_1994.html</ref><ref>Vélhetően azonos azzal a rézkarcoló művésszel, aki 1733 körül működött http://www.antikregiseg.hu/magyar_rezmetszok_listaja_nevjegyzeke.php</ref>
| |
| − | |-
| |
| − | | 49||Csáky Antal (Lőcse 1702. május 18. – Kassa, 1764. február 24.)<ref>(Csáky Antal) A melly meg-másolhatatlan halálos törvényt az egész emberi nemzetre kiadot a’ felséges Ur Isten, imé ki-vette már abbul maga részét az én édes férjem-is, néhai… Csáky Antal., midön most folyó hólnapnak 24dik napján, …életének 62dik…eszendejében lelkét Teremtőjének által atta…Kassán, (27-dik Aprilis) 1764… (Árva g. Berinyi Anna.) (Kassa 17964), [Akadémiai betükkel.] [1] lev – 2° Bp MOL http://www.arcanum.hu/oszk/lpext.dll/Petrik/fc54/100f5/10194?fn=document-frame.htm&f=templates&2.0{{Halott link|url=http://www.arcanum.hu/oszk/lpext.dll/Petrik/fc54/100f5/10194?fn=document-frame.htm&f=templates&2.0 |date=2018-11 }})</ref>||1739-1764||Valóságos belső titkos tanácsos, a szepesi kamara elnöke<ref>http://www.mke.hu/lyka/08/261-272-kronika.htm</ref> Neje Berényi Anna volt<ref>Csáky Antalné özv., Berényi Anna E’ folyó Kiss-Aszszony havának 9dik napja volt az a’ leg-szomorubb nap, mellyben…Berényi Anna…Csáky Antal’… édes atyánk’ urunk öszvegye,…szerelmes édes anyánk…életének 81dik esztendőjében…lelkét…Teremtőjének… által-adta… Kassán, Kiss-Aszszony havának 20kán 1800. … (G. Csáky Antal.) (Kassa 1800), [Landerer.] [1] lev – 2° Bp MOL</ref>
| |
| − | |-
| |
| − | | 50||báró [[Orczy Lőrinc]]||1764-1784||Főispán, költő, tábornok
| |
| − | |-
| |
| − | | 51||báró [[Orczy László]] (1750. április 14. - 1807. április. 15)||1785/1790-1807||Előbbinek Podmaniczky Judittól született fia. Császári és királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, alkincstárnok és Abauj vármegyei főispán volt. Feleségétől, Theresia von Abensberg–Trauntől gyermekei nem születtek.
| |
| − | |-
| |
| − | | 52||[[Semsey András]]||1807-1814||1778-ban részt vett mint királyi biztos a Maroson túl fekvő úgynevezett bánsági három megye vissza-csatolásában és szervezésében, és Torontál megye alispánjává nevezték ki. 1786-ban királyi táblai ülnök, majd a hétszemélyes tábla bírája. Innen 1789-ben a magyar királyi udvari kancelláriához, 1791-ben a császári birodalmi kamarához került, és ott tanácsos lett. 1797-ben Ugocsa megye főispáni helyettese 1803-ban főispánja. 1802-ben február 26-án királyi személynök (Personalis), 1807-ben Abaúj vármegyei főispán, 1808-ban kamarai elnök lett, valóságos belső titkos tanácsos, és országos és értekezleti tanácsos.<ref>http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=5066A</ref> Szent István rend középkeresztes vitéze. Támogatta a Szirmay-féle vármegye-monográfiák elkészítését és megjelenését,<ref>http://www.balmazujvaros.hu/balmazujvaros/hires-szulotteink.html?view=19{{Halott link|url=http://www.balmazujvaros.hu/balmazujvaros/hires-szulotteink.html?view=19 |date=2018-11 }}</ref> Neje Perényi Anna volt (meghalt 1804. április 9-én, 41 éves korában). Lajos fiától származott unokája [[Semsey Andor]] volt
| |
| − | |-
| |
| − | | 53||Barkóczy Ferenc||1814-1820||Barkóczy János és Sztáray Leopoldina fia. [[Barkóczy Ferenc (érsek)|Barkóczy Ferenc]] Hercegprímás unokaöccse. Feleségétől Themelly Máriától (meghalt Kassán, 94 évesen, 1867-ben) egy fia született János (1798-1872)
| |
| − | |-
| |
| − | | 54||[[Eötvös Ignác (politikus, 1763–1838)|Eötvös Ignác]]||1821-1837||Királyi főpohárnok, valóságos belső titkos tanácsos.
| |
| − | |-
| |
| − | | 55||Comáromi István||1838-1841||György főjegyző fia. Királyi tanácsos, főispáni helyettes, helytartó. 1845-ben halt meg 69 éves korában, Tornyosnémetiben temették el. Felesége Bárczay Borbála volt.
| |
| − | |-
| |
| − | | 56||[[Károlyi Lajos (főispán)|Károlyi Lajos]] (Bécs, 1799. szeptember 15 - Bécs, 1863. augusztus 28)||1841-1845||[[Károlyi József (főispán)|Károlyi József]] és Waldstein Erzsébet fia. Jogtudorságra 1819. november 21-én emeltetett. Császári és királyi kamarás, Csongrád megyének főispáni helyettese, 1836-ban a magyar gazdasági egyesület elnöke volt. 1841-ben Abaúj vármegye főispánjává nevezték ki, és 1842-ben iktatták be méltóságba. 1822. november 4-én feleségül vette Kaunitz-Rittberg Alajos herceg leányát, Ferdinandinát (1805-1862), akitől László (1824-52) és Alajos (1825-89) nevű fiai születtek.
| |
| − | |-
| |
| − | | 57||Vitéz János (1782. 1862. június. 24.)<ref>{{pim|219747}})</ref>||1845 - 1848. április 16.||Született Felsőmérán, 1797. április 7-én. Másod, 1842-től első alispán Abaúj megyében, 1832/36-ban követ. 1842-ben királyi tanácsos lett.<ref>{{Nagy Iván}}</ref>
| |
| − | |-
| |
| − | | 58||Semsey Béla||1848. április 20. – december 18.||Albertként is szerepel
| |
| − | |-
| |
| − | | 57||[[Jakabfalvy András]] (1804-1859)||1848. december 18. - 1849||Református vallású földbirtokos Gagybátorban, 1836-ban országgyűlési követ, 1848-ban helyettes alispán és kormánybiztos,<ref>http://www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/je6n_38_.htm</ref> amiért internálták is pár hónapra.
| |
| − | Az abaúji egyházmegyének még ifjan tanácsbírája lett. Jelen volt az 1848 évi pesti protestáns értekezleten. Egyházi irányú cikkei vannak a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban, hol egyebek közt főként a reformáció kezdetbeli mozzanataival foglalkozott (1842–44), és a Sárospataki Füzetekben, ahol különösen a francia és a skót egyházalkotmány fejlődését tárgyalta (1857–58.). Önállóan megjelent posztumusz műve: Egyházi politika különösen Magyarhonban. (Budapest, 1886.),<ref>{{MProtETL|3||1280}}</ref>
| |
| − | |-
| |
| − | | 58||Comáromi József||1849. május 16. - június 24.||Comáromi István és Bárczay Borbála fia. Alispánból lépett elő, de nem sikerült azonnal találni valakit az alispáni tisztre ezért rövid ideig mindkét tisztet vitte. Felesége Bárczay Klementína, [[Bárczay Albert]] főispán testvére volt. Meghalt Kassán, 1889. június 3-án, 72 éves korában,<ref>Vasárnapi Ujság 1889. 36. évf. 23. sz. junius 9.</ref>
| |
| − | |-
| |
| − | | ||Olasz János||1849 június- 1850
| |
| − | |-
| |
| − | | 59||Szirmay Sándor (1797. május 3.-1877. április 5.)<ref>{{pim|543078}}</ref>||||1849. novemberében az országon új közigazgatást vezettek be, melynek során katonai kerületek, ezen belül pedig 15 polgári kerületet alakítottak ki. A Kassai kerület élére Szirmay Sándor grófot nevezték ki. Szirmay csak rövid ideig maradt hivatalában, 1850. áprilisában lemondott. Indoklása szerint a nép megnyugodott és újra hű lett a királyhoz.
| |
| − | |-
| |
| − | | 60||Máriássy Ádám (1805-1879)||1851. március 21. - 1860. december 18.||Máriássy János és Görgey Zsuzsánna fia
| |
| − | |-
| |
| − | | 61||[[Péchy Manó]]||1860-1861||Lemondása után a főispáni címet 1864-ig viselte.
| |
| − | |-
| |
| − | | 62||Lánczy József (Felsőlánc, 1808. augusztus 18. – Kassa, 1866. november 27.)||1861. november 23.- 1865||Főispáni helytartó 1864, majd 1865-ig főispán. Kassa város díszpolgára. Cikkei a Magyar Gazdában (1844. I. Üszögorvosság), a Gazdasági Lapokban (1857-58. Évszaki tudósítások Abauj-megye Homrogd vidékéről, A sertéstenyésztésről.) jelentek meg.<ref>http://mek.niif.hu/03600/03630/html/l/l13409.htm</ref> Első felesége Martindes Mária volt, kinek halála után Kenessey Jankát (1814-1883)<ref>http://epa.oszk.hu/00000/00030/01522/pdf/01522.pdf</ref> vette feleségül. Két gyermeke volt; a fiatalon elhunyt Imre és Ilona, Tomka Mór neje.
| |
| − | |-
| |
| − | | 62||[[Péchy Manó]]||1865-1867||
| |
| − | |-
| |
| − | | 63||[[Bárczay Albert|Bárczy Albert]]||1867-77||1871-ig főispáni helytartó, utána főispán. 1867-ben Péchy Manóval egy időben vezette a vármegyét. Ez volt az egyetlen alkalom a vármegye történetében, viszont csak rövid ideig állt fenn, mivel Péchy visszalépett.
| |
| − | |-
| |
| − | | 64||[[Darvas Imre (főispán)|Darvas Imre]]||1877-1881||
| |
| − | |-
| |
| − | | 65||[[Péchy Zsigmond]]||1881-1905||
| |
| − | |-
| |
| − | | 66||Pongrácz Ferenc||1905-1906||
| |
| − | |-
| |
| − | | 67||Rakovszki András||1906. április - 1906. szeptember||
| |
| − | |-
| |
| − | | 68||Puky András||1906-1907||Főispáni teendőkkel megbízott alispán
| |
| − | |-
| |
| − | | 69||Szalay László||1907-1910||
| |
| − | |-
| |
| − | | 70||Sziklay Ede||1910-1917||
| |
| − | |-
| |
| − | | 71||Szalay László||1917-1918||
| |
| − | |-
| |
| − | | 72||Hammersberg László||1918. március - október||
| |
| − | |-
| |
| − | | 73||Gedeon Aladár||1918. október - november||
| |
| − | |-
| |
| − | | 74||Horváth Elemér||1918. november - 1919||
| |
| − | |-
| |
| − | | ||Patay Sámuel (1884-1966)||
| |
| | |} | | |} |
| | | | |
| Linia 272: |
Linia 140: |
| | * [[Torna vármegye]] | | * [[Torna vármegye]] |
| | | | |
| − | == Jegyzetek == | + | == Przypisy == |
| − | {{jegyzetek}} | + | {{izvori}} |
| | | | |
| | == Források == | | == Források == |
| Linia 287: |
Linia 155: |
| | *Erik Stenpien: Abaúj és Torna vármegyék szervezetének átalakítása 1848 és 1918 között | | *Erik Stenpien: Abaúj és Torna vármegyék szervezetének átalakítása 1848 és 1918 között |
| | | | |
| − | {{DEFAULTSORT:Abaujvarmegye}} | + | | |
| − | [[Kategoria:Komitaty Stefana I]] | + | {{Historia komitatu |
| | + | |tytuł = Komitat |
| | + | |grafika = |
| | + | |opis grafiki = |
| | + | |okres 0 = Okres |
| | + | |forma 0 = Podmiot polityczny |
| | + | |okres 1 = XIw.-XIIIw. |
| | + | |forma 1 = [[Królestwo|Królestwo Węgier]], początkowo jego obszar wchodził w skład komitatu [[Újvár]] |
| | + | |okres 2 = XIIIw.-1526 |
| | + | |forma 2 = [[Królestwo|Królestwo Węgier]] |
| | + | |okres 3 = 1526-1570 |
| | + | |forma 3 = [[Wschodnie Królestwo Węgier]] |
| | + | |okres 4 = 1570-1711 |
| | + | |forma 4 = [[Księstwo Siedmiogordu]] |
| | + | |okres 5 = 1711-1867 |
| | + | |forma 5 = [[Królestwo Wegier]] |
| | + | |okres 6 = 1867-1881 |
| | + | |forma 6 = Austro-Węgry |
| | + | |okres 7 = 1881-1920 |
| | + | |forma 7 = Królestwo Węgier jako [[Abaúj-Torna vármegye|Abaúj-Torna]] |
| | + | |okres 8 = 1920-1938 |
| | + | |forma 8 = Węgry (część), Słowacja (część) |
| | + | |okres 9 = 1938-1950 |
| | + | |forma 9 = Węgry − całość jako [[Abaúj]] |
| | + | |okres 10 = 1950− |
| | + | |forma 10 = Węgry (jako [[Borsod-Abaúj-Zemplén]]) i Słowacja (jako [[Kraj Koszycki]]) |
| | + | }} |
| | + | [[Plik:Hungary_1490_Abaúj.png|thumb|300px|[[Csánki Dezső]]–[[Kogutowicz Manó]]: Królestwo Wegier po śmierci króla [[I. Mátyás|Macieja Korwina]]]] |
| | + | |} |
| | + | |
| | + | {{SORTUJ:Komitaty, Abaúj}} |
| | + | |
| | + | [[Kategoria:Komitaty]] |
| | + | [[Kategoria:Komitaty XI wiek]] |
| | + | [[Kategoria:Komitaty Świętego Stefana]] |
| | + | [[Kategoria:Komitaty zlikwidowane XIX wiek]] |
| | + | [[Kategoria:Historia]] |
| | + | [[Kategoria:Historia Królestwa Węgier]] |
| | + | [[Kategoria:Historia Słowacji]] |
.svg){kind=link}
