Mistrz skarbu: Różnice pomiędzy wersjami
m (Zastępowanie tekstu - "fl " na "fl. ") |
|||
| Linia 21: | Linia 21: | ||
== Gazdasági szerepe == | == Gazdasági szerepe == | ||
[[Plik:Nekcsei Demeter címere.jpg|left|300px|[[I. Károly magyar király|I. Károly]] tárnokmesterének [[Nekcsei Demeter]] tárnokmesternek a címere a [[Nekcsei-biblia]] miniatúráján]] | [[Plik:Nekcsei Demeter címere.jpg|left|300px|[[I. Károly magyar király|I. Károly]] tárnokmesterének [[Nekcsei Demeter]] tárnokmesternek a címere a [[Nekcsei-biblia]] miniatúráján]] | ||
| − | |||
| − | + | Niestety dyplomy króla Istvána ledwo wspominają o jednym lub dwóch dostojnikach, o godnościach dworskich wiemy tylko z statutu Tihany. Zarządzającym dochodami królewskimi był naczelny steward (camerarius), który stał na czele stewardów organizacji dworskiej. Zarządzał „komnatą” króla, więc później nazwano ją główną komnatą. [3] | |
| − | 1200 tájától a [[királyi udvarház|királyi birtokok]] jövedelmei veszíteni kezdtek jelentőségükből. Ekkortól a tárnokmester kezelte a többi kincstári bevételt ([[regálé]]k, királyi városok adói, stb.).<ref name="Fogalomtár">{{cite book|others=szerkesztette Bán Péter |title=Magyar történelmi fogalomtár |pages=194-195 |publisher=Gondolat, Budapest |year=1989 |id=ISBN 963 282 202 1}}</ref> | + | Sajnos [[I. István magyar király|István király]] oklevelei alig egy-két méltóságviselőt említenek, a tihanyi alapítólevélből tudunk csak valamit az udvari méltóságokról. A királyi jövedelmek kezelője a '''főtárnok''' ''(camerarius)'' volt, aki az [[udvari szervezet]] tárnokainak vezetője - [[Tárnok (település)|Tárnok]] nevű helyiségeink államalapításkori foglalkozásokat űző személyek [[királyi udvarház]] körüli falvaira utalnak -, de ezentúl nyilván a révészek, vámosok, sószállítók és pénzverők is alája tartoztak. Ő kezelte a király "kamaráját", ezért később '''főkamarás''' néven is illették.<ref>{{cite book|last=Györffy |first=György |title=István király és műve |publisher=Gondolat, Budapest |year=1983 |pages=241 |edition=2. kiadás |isbn=963-281-221-2 |}}</ref> |
| + | |||
| + | Po raz pierwszy został wymieniony w 1148 r. Jako prezes izby królewskiej (presidens camere regie), następnie w 1198 r. I kilkakrotnie później posiadał tytuł mistrza komnat (magister cubiculariorum). Po raz pierwszy pojawił się w 1214 roku jako magister tavarnicorum. początkowo palatyn kierujący dworem nie był już w stanie wykonywać wszystkich swoich obowiązków i potrzebni byli nowi dygnitarze specjalizujący się w niektórych zadaniach [4]. | ||
| + | |||
| + | Legkorábban [[1148]]-ban a '''királyi kamara elnöke'''ként ''(presidens camere regie)'' emlitik, majd [[1198]]-ban és többször később '''kamarások mestere''' ''(magister cubiculariorum)'' címet viseli. [[1214]]-ben jelenik meg először, mint '''tárnokmester''' (''magister tavarnicorum''. Ez utóbbi a magyarországi latinság terméke volt, és külföldön nem értették, ezért az [[1271]]-es békekötésben mint '''kamarás''' ''(camerarius)'' szerepel. Az elnevezés változékonysága mögött a kialakulás kezdeti nehézségei állhatnak, ahogy a kezdetben az udvarért felelős [[nádor]] már nem tudta ellátni minden feladatát és szükség lett új főméltóságokra akik egyes feladatokra specializálódtak.<ref name="Fügedi Ispánok">{{cite book|last=Fügedi |first=Erik |title=Ispánok, bárók, kiskirályok |pages=47-48 |publisher=Magvető |year=1986 |isbn=963-14-0582-6}}</ref> | ||
| + | |||
| + | Około 1200 roku dochody majątków królewskich zaczęły tracić na znaczeniu. Odtąd steward zarządzał innymi dochodami skarbowymi (królewskie, królewskie podatki miejskie itp.). [5] Dénes, jeden z mistrzów początku XIII wieku, syn (m) strąka, odegrał ważną rolę w kształtowaniu nowej polityki gospodarczej opartej na dochodach pieniężnych. [6] Reformy Károlya Róberta znacznie zwiększyły jego rolę w pierwszej połowie XIV wieku [7], kiedy był on już szefem finansów publicznych, faktycznym kierownikiem polityki finansowej i gospodarczej oraz głównym organem administracyjnym i sądowniczym powiązanych organizacji. Obejmował również dobra koronne i pozostałe folwarki zamkowe. W jego działalności gospodarczej pomagał mu porucznik i generał porucznik. W drugiej połowie XIV w. Obowiązki gospodarcze stopniowo, ostatecznie całkowicie, przejmował jego zastępca, skarbnik (tezaurarius). [5] [6] | ||
| + | |||
| + | 1200 tájától a [[királyi udvarház|királyi birtokok]] jövedelmei veszíteni kezdtek jelentőségükből. Ekkortól a tárnokmester kezelte a többi kincstári bevételt ([[regálé]]k, királyi városok adói, stb.).<ref name="Fogalomtár">{{cite book|others=szerkesztette Bán Péter |title=Magyar történelmi fogalomtár |pages=194-195 |publisher=Gondolat, Budapest |year=1989 |id=ISBN 963 282 202 1}}</ref> | ||
A [[13. század]] eleje egyik tárnokmesterének, [[Apod fia Dénes|A(m)pod fia Dénesnek]] nagy szerepe volt a pénzjövedelmekre épülő új gazdaságpolitika kialakításában.<ref name="Korai magyar">{{cite book|title=Korai magyar történeti lexikon (9-14- század) |pages=662 |editor=Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc |publisher=Akadémiai Kiadó, Budapest |year=1994 |isbn=963-05-6722-9}}</ref> | A [[13. század]] eleje egyik tárnokmesterének, [[Apod fia Dénes|A(m)pod fia Dénesnek]] nagy szerepe volt a pénzjövedelmekre épülő új gazdaságpolitika kialakításában.<ref name="Korai magyar">{{cite book|title=Korai magyar történeti lexikon (9-14- század) |pages=662 |editor=Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc |publisher=Akadémiai Kiadó, Budapest |year=1994 |isbn=963-05-6722-9}}</ref> | ||
[[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] reformjai a [[14. század]] első felében nagyon megnövelték szerepét,<ref name="Károly Róbert emlékezete">{{cite book |author= [[Kristó Gyula]], [[Makk Ferenc]] |title= Károly Róbert emlékezete |chapter= Előszó. |publisher= Európa Könyvkiadó Budapest 1988 |isbn= 963-07-4394-9}}</ref> | [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] reformjai a [[14. század]] első felében nagyon megnövelték szerepét,<ref name="Károly Róbert emlékezete">{{cite book |author= [[Kristó Gyula]], [[Makk Ferenc]] |title= Károly Róbert emlékezete |chapter= Előszó. |publisher= Európa Könyvkiadó Budapest 1988 |isbn= 963-07-4394-9}}</ref> | ||
Wersja z 14:18, 28 gru 2020
| Strona | Autorzy | Nota |
| [1] | [2] | Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku węgierskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku węgierskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach. |
|
A tárnokmester (magister tavernicorum regalium[1]) vagy főtárnok (camerarius) a bárói méltóságok egyike, kezdetben a királyi udvarházak tárnokainak felügyelője, pénzügyeinek intézője, kincseinek őrzője. A középkor végére fokozatosan bírói tisztséggé is alakult, a 20. századra funkció nélküli címmé vált. A tisztség maga a frank államszervezet mintájára született az államalapításkor, a környező országokban, Kelet-Közép-Európában camerarius volt a neve.[2] Spis treściGazdasági szerepeNiestety dyplomy króla Istvána ledwo wspominają o jednym lub dwóch dostojnikach, o godnościach dworskich wiemy tylko z statutu Tihany. Zarządzającym dochodami królewskimi był naczelny steward (camerarius), który stał na czele stewardów organizacji dworskiej. Zarządzał „komnatą” króla, więc później nazwano ją główną komnatą. [3] Sajnos István király oklevelei alig egy-két méltóságviselőt említenek, a tihanyi alapítólevélből tudunk csak valamit az udvari méltóságokról. A királyi jövedelmek kezelője a főtárnok (camerarius) volt, aki az udvari szervezet tárnokainak vezetője - Tárnok nevű helyiségeink államalapításkori foglalkozásokat űző személyek királyi udvarház körüli falvaira utalnak -, de ezentúl nyilván a révészek, vámosok, sószállítók és pénzverők is alája tartoztak. Ő kezelte a király "kamaráját", ezért később főkamarás néven is illették.[3] Po raz pierwszy został wymieniony w 1148 r. Jako prezes izby królewskiej (presidens camere regie), następnie w 1198 r. I kilkakrotnie później posiadał tytuł mistrza komnat (magister cubiculariorum). Po raz pierwszy pojawił się w 1214 roku jako magister tavarnicorum. początkowo palatyn kierujący dworem nie był już w stanie wykonywać wszystkich swoich obowiązków i potrzebni byli nowi dygnitarze specjalizujący się w niektórych zadaniach [4]. Legkorábban 1148-ban a királyi kamara elnökeként (presidens camere regie) emlitik, majd 1198-ban és többször később kamarások mestere (magister cubiculariorum) címet viseli. 1214-ben jelenik meg először, mint tárnokmester (magister tavarnicorum. Ez utóbbi a magyarországi latinság terméke volt, és külföldön nem értették, ezért az 1271-es békekötésben mint kamarás (camerarius) szerepel. Az elnevezés változékonysága mögött a kialakulás kezdeti nehézségei állhatnak, ahogy a kezdetben az udvarért felelős nádor már nem tudta ellátni minden feladatát és szükség lett új főméltóságokra akik egyes feladatokra specializálódtak.[4] Około 1200 roku dochody majątków królewskich zaczęły tracić na znaczeniu. Odtąd steward zarządzał innymi dochodami skarbowymi (królewskie, królewskie podatki miejskie itp.). [5] Dénes, jeden z mistrzów początku XIII wieku, syn (m) strąka, odegrał ważną rolę w kształtowaniu nowej polityki gospodarczej opartej na dochodach pieniężnych. [6] Reformy Károlya Róberta znacznie zwiększyły jego rolę w pierwszej połowie XIV wieku [7], kiedy był on już szefem finansów publicznych, faktycznym kierownikiem polityki finansowej i gospodarczej oraz głównym organem administracyjnym i sądowniczym powiązanych organizacji. Obejmował również dobra koronne i pozostałe folwarki zamkowe. W jego działalności gospodarczej pomagał mu porucznik i generał porucznik. W drugiej połowie XIV w. Obowiązki gospodarcze stopniowo, ostatecznie całkowicie, przejmował jego zastępca, skarbnik (tezaurarius). [5] [6] 1200 tájától a királyi birtokok jövedelmei veszíteni kezdtek jelentőségükből. Ekkortól a tárnokmester kezelte a többi kincstári bevételt (regálék, királyi városok adói, stb.).[5] A 13. század eleje egyik tárnokmesterének, A(m)pod fia Dénesnek nagy szerepe volt a pénzjövedelmekre épülő új gazdaságpolitika kialakításában.[6] Károly Róbert reformjai a 14. század első felében nagyon megnövelték szerepét,[7] ekkor már az államháztartás feje, a pénzügyi és gazdaságpolitika tényleges irányítója, az ezekhez kapcsolódó szervezetek legfőbb igazgatási és bírói hatósága. Alá tartoztak még a koronajavak és a megmaradt várgazdaságok is. Gazdasági tevékenységét az altárnokmester és az altárnoknagy segítette. A 14. század második felében gazdasági feladatait fokozatosan, végül teljesen átvette helyettese, a kincstartó (thesaurarius).[5][6] Bírói szerepeW grupie wolnych miast królewskich, tzw. W miastach dworu królewskiego mistrz królewski osądzał Budę jeszcze przed 1376 r., Ale w tym czasie nawet palatyn i sędzia kraju byli w stanie rozpatrywać ich sprawy. W wyniku reform Lajosa Nagya w latach 1376–1378 oddzielny sędzia sądu miejskiego, zachowując swój urząd sędziego, działał po 1378 r., Gdy funkcję sędziego wspierał sędzia i notariusz [6]. W sprawach cywilnych miast miast królewskich odwołanie musiało zostać złożone na dworze królewskim u prezydentów cywilnych. W XV wieku Buda, Bratysława, Trnawa, Sopron, Koszyce, Preszów i Bardiów składały się z miast pogańskich. Jeszcze zanim Mohács dołączył do nich Pest, a ich liczba stale rosła, szczególnie w XVI-XVII wieku. wieku. W 1848 r. Było ich 28. Podczas okupacji tureckiej królewskie krzesło znajdowało się w Bratysławie[5]. A szabad királyi városok egy csoportjában, az ún. tárnoki városokban a tárnokmester bíráskodott Budán már 1376 előtt is, de ekkor még a nádor és az országbíró is eljárhatott ügyeikben. Nagy Lajos reformjai következtében 1376 és 1378 között külön, a városi ügyekben illetékes bíró intézkedett – országbírói tisztének megtartása mellett –, majd 1378 után kialakult a tárnoki szék, ahol a tárnokmester bírói tevékenységét a tárnoki ítélőmester és a tárnoki jegyzők segítették.[6] A tárnoki városok polgári pereiben a fellebbezést a polgári ülnökökkel működő tárnoki székhez kellett benyújtani. A 15. században a tárnoki városok körét Buda, Pozsony, Nagyszombat, Sopron, Kassa, Eperjes és Bártfa alkotta. Még Mohács előtt csatlakozott hozzájuk Pest, majd számuk tovább nőtt különösen a 16-17. században. 1848-ban 28-an voltak. A török hódoltság idején a tárnoki szék Pozsonyban ülésezett.[5] Od początku XVI wieku Mistrz Mistrz był czwartą świecką godnością. Palatyn lub. w przypadku przeszkody dla sędziego kraju przewodniczył on również posiedzeniom izby wyższej, a następnie Rady Siedmiu Siedzib. Po 1867 roku nadal istniał jako niewyłączny tytuł batalionu. [5] A 16. század elejétől a tárnokmester a negyedik világi főméltóság volt. A nádor ill. az országbíró akadályoztatása esetén ő elnökölt a felsőtábla, később a Hétszemélyes Tábla ülésein is. 1867 után minden hatáskör nélküli zászlósúri címként létezett tovább.[5] Árpád-korOsl Beled pohárnokmester, tárnokmester (1216–1236) Meggyesi Móricz, Tárnokmester (magister tavernicorum), (fl. 1241-69 Ákos I. Mojs 1291 D1. Hahót Jakab, Királynéi tárnokmester, (fl. 1267-1301, +before 1309; m.Anna (fl. 1296-1309), dau.of László N E1. II. Egyed / Egidije II. Moslavački († 1313) (ft 1265–1313; d. 1313), mistrz skarbu (1270–1272; 1274–1275), Anjou-korB1 I. István de Pelsőc († przed 23.6.1369), Országbíró (1360-69), Tárnokmester (1359-60), főispán Heves i Liptó, (fl. 1330-69 B2. Domoszlói Péter, Tárnokmester, +1320; m.N, dau.of Sándor Kárászi B3 Bebek György de Vámos, Tárnokmester, (fl. 1330-90, +before 5.5.1390 B1 Bebek II. István de Pelsőc, Országbíró (1360-69), Tárnokmester (1359-60) C1 Bebek László, Királynéi tárnokmester, (fl. 1370-1403, +before 22.1.1404 D1. Kanizsai I. Miklós (bd-1404), skarbnik, Tárnokmester (1367–1404), (fl. 1367-1404, †III.1404; m.Margit N (fl. 1404-17), zalai, mosoni, vasi és soproni ispán, C1 Bebek I. Imre Országbíró (1386-92), Ban Chorwacji i Dalmacji Bán of Croatia and Dalmatia (1380-83), Vajda of Halicz (1383-85), Ban Slawonii Bán of Slavonia (1386), Tárnokmester, Főispán of Torna, Sáros, Szepes, Bereg, Liptó, Turóc and Borsod, (fl. 1370-95 ->
Vegyesházi királyok koraXV wiek
A2. Serkei Dezső († 1415), Tárnokmester; żona: N Margit (fl. 1412-13); jego następcy używali nazwiska Dezsőfi de Serke C1 Bebek László († przed 22.1.1404), Királynéi tárnokmester, (fl. 1370-1403; żona: Rupolújvári Nn, teść: Rupolújvári Tamás (Vásári and N) -> Bebek László (ispán) († 1403/1404), Bebek István országbíró fia[3] Karlo Kurjaković Master of the treasury (1408), D6 Bebek III. Miklós, Királynéi tárnokmester, (fl. 1404-30 Kórógyi Fülpös, Tárnokmester, +1432/33; m.Ilona Josvay (fl. 1433-36) Rozgonyi I. János, Tárnokmester (magister tavernicorum), +ca 1438; m.Apollónia (fl. 1406-1425), dau.of Demeter Domoszlói and Ilona Debreceni B1. Guthi Országh János, Tárnokmester, +1457; 1m: N, dau.of Tamás Kolozsvári; 2m: Erzsébet Pósa de Szer G4. Rozgonyi Rénold, Tárnokmester, +1472; 1m: Dorottya Garai (fl. 1434-43); 2m: Elizabeth von Maynberg
ÚjkorTavernicorum regalium magistri, Königliche Ober–Schatzmeister[10]
Királynéi tárnokmesterekAnjou-kor (királynéi)
Kapcsolódó szócikkekA magyar uralkodó osztály
Jegyzetek
További információk
|
