Mistrz skarbu: Różnice pomiędzy wersjami

Z Felczak story
Przejdź do nawigacji Przejdź do wyszukiwania
Linia 15: Linia 15:
 
  |
 
  |
  
A '''tárnokmester''' (''magister tavernicorum regalium''<ref>[http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/80-02/ch19.html Országzászlósok az újkorban. Az országbíró, a horvát bán és a tárnokmester], tankonyvtar.hu</ref>) vagy '''főtárnok''' ''(camerarius)'' a [[A régi Magyarország főméltóságai|bárói méltóságok]] egyike, kezdetben a királyi [[udvarház]]ak tárnokainak felügyelője, pénzügyeinek intézője, kincseinek őrzője. A középkor végére fokozatosan bírói tisztséggé is alakult, a [[20. század]]ra funkció nélküli címmé vált.
+
Mistrz (magister tavernicorum regalium [1]) lub wódz (camerarius) to jeden z dostojników baronialnych, początkowo nadzorca dworów królewskich, zarządca jego finansów, kustosz jego skarbów. Pod koniec średniowiecza stopniowo przekształcił się w urząd sędziowski, który w XX wieku stał się niefunkcjonalną funkcją.
  
A tisztség maga a [[frank államszervezet]] mintájára született az államalapításkor, a környező országokban, Kelet-Közép-Európában ''camerarius'' volt a neve.<ref>{{cite book|last=Györffy |first=György |title=István király és műve |publisher=Gondolat, Budapest |year=1983 |pages=524 |edition=2. kiadás |isbn=963-281-221-2 |}}</ref>
+
A '''tárnokmester''' (''magister tavernicorum regalium''<ref>[http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/80-02/ch19.html Országzászlósok az újkorban. Az országbíró, a horvát bán és a tárnokmester], tankonyvtar.hu</ref>)  vagy '''főtárnok''' ''(camerarius)'' a [[A régi Magyarország főméltóságai|bárói méltóságok]] egyike, kezdetben a királyi [[udvarház]]ak tárnokainak felügyelője, pénzügyeinek intézője, kincseinek őrzője. A középkor végére fokozatosan bírói tisztséggé is alakult, a [[20. század]]ra funkció nélküli címmé vált.
 +
 
 +
Stanowisko wzorowane było na samej frankońskiej organizacji państwowej z czasów powstania państwa, w krajach sąsiednich, w Europie Środkowo-Wschodniej, nazywane było camerarius.
 +
 
 +
A tisztség maga a [[frank államszervezet]] mintájára született az államalapításkor, a környező országokban, Kelet-Közép-Európában ''camerarius'' volt a neve.<ref>{{cite book|last=Györffy |first=György |title=István király és műve |publisher=Gondolat, Budapest |year=1983 |pages=524 |edition=2. kiadás |isbn=963-281-221-2 |}}</ref>
 +
 
 +
== Rola ekonomiczna ==
  
== Gazdasági szerepe ==
 
 
[[Plik:Nekcsei Demeter címere.jpg|left|300px|[[I. Károly magyar király|I. Károly]] tárnokmesterének [[Nekcsei Demeter]] tárnokmesternek a címere a [[Nekcsei-biblia]] miniatúráján]]
 
[[Plik:Nekcsei Demeter címere.jpg|left|300px|[[I. Károly magyar király|I. Károly]] tárnokmesterének [[Nekcsei Demeter]] tárnokmesternek a címere a [[Nekcsei-biblia]] miniatúráján]]
  

Wersja z 14:20, 28 gru 2020

Mistrz (magister tavernicorum regalium [1]) lub wódz (camerarius) to jeden z dostojników baronialnych, początkowo nadzorca dworów królewskich, zarządca jego finansów, kustosz jego skarbów. Pod koniec średniowiecza stopniowo przekształcił się w urząd sędziowski, który w XX wieku stał się niefunkcjonalną funkcją.

A tárnokmester (magister tavernicorum regalium[1])  vagy főtárnok (camerarius) a bárói méltóságok egyike, kezdetben a királyi udvarházak tárnokainak felügyelője, pénzügyeinek intézője, kincseinek őrzője. A középkor végére fokozatosan bírói tisztséggé is alakult, a 20. századra funkció nélküli címmé vált.

Stanowisko wzorowane było na samej frankońskiej organizacji państwowej z czasów powstania państwa, w krajach sąsiednich, w Europie Środkowo-Wschodniej, nazywane było camerarius.

A tisztség maga a frank államszervezet mintájára született az államalapításkor, a környező országokban, Kelet-Közép-Európában camerarius volt a neve.[2]

Rola ekonomiczna

Niestety dyplomy króla Istvána ledwo wspominają o jednym lub dwóch dostojnikach, o godnościach dworskich wiemy tylko z statutu Tihany. Zarządzającym dochodami królewskimi był naczelny steward (camerarius), który stał na czele stewardów organizacji dworskiej. Zarządzał „komnatą” króla, więc później nazwano ją główną komnatą. [3]

Sajnos István király oklevelei alig egy-két méltóságviselőt említenek, a tihanyi alapítólevélből tudunk csak valamit az udvari méltóságokról. A királyi jövedelmek kezelője a főtárnok (camerarius) volt, aki az udvari szervezet tárnokainak vezetője - Tárnok nevű helyiségeink államalapításkori foglalkozásokat űző személyek királyi udvarház körüli falvaira utalnak -, de ezentúl nyilván a révészek, vámosok, sószállítók és pénzverők is alája tartoztak. Ő kezelte a király "kamaráját", ezért később főkamarás néven is illették.[3]

Po raz pierwszy został wymieniony w 1148 r. Jako prezes izby królewskiej (presidens camere regie), następnie w 1198 r. I kilkakrotnie później posiadał tytuł mistrza komnat (magister cubiculariorum). Po raz pierwszy pojawił się w 1214 roku jako magister tavarnicorum. początkowo palatyn kierujący dworem nie był już w stanie wykonywać wszystkich swoich obowiązków i potrzebni byli nowi dygnitarze specjalizujący się w niektórych zadaniach [4].

Legkorábban 1148-ban a királyi kamara elnökeként (presidens camere regie) emlitik, majd 1198-ban és többször később kamarások mestere (magister cubiculariorum) címet viseli. 1214-ben jelenik meg először, mint tárnokmester (magister tavarnicorum. Ez utóbbi a magyarországi latinság terméke volt, és külföldön nem értették, ezért az 1271-es békekötésben mint kamarás (camerarius) szerepel. Az elnevezés változékonysága mögött a kialakulás kezdeti nehézségei állhatnak, ahogy a kezdetben az udvarért felelős nádor már nem tudta ellátni minden feladatát és szükség lett új főméltóságokra akik egyes feladatokra specializálódtak.[4]

Około 1200 roku dochody majątków królewskich zaczęły tracić na znaczeniu. Odtąd steward zarządzał innymi dochodami skarbowymi (królewskie, królewskie podatki miejskie itp.). [5] Dénes, jeden z mistrzów początku XIII wieku, syn (m) strąka, odegrał ważną rolę w kształtowaniu nowej polityki gospodarczej opartej na dochodach pieniężnych. [6] Reformy Károlya Róberta znacznie zwiększyły jego rolę w pierwszej połowie XIV wieku [7], kiedy był on już szefem finansów publicznych, faktycznym kierownikiem polityki finansowej i gospodarczej oraz głównym organem administracyjnym i sądowniczym powiązanych organizacji. Obejmował również dobra koronne i pozostałe folwarki zamkowe. W jego działalności gospodarczej pomagał mu porucznik i generał porucznik. W drugiej połowie XIV w. Obowiązki gospodarcze stopniowo, ostatecznie całkowicie, przejmował jego zastępca, skarbnik (tezaurarius). [5] [6]

1200 tájától a királyi birtokok jövedelmei veszíteni kezdtek jelentőségükből. Ekkortól a tárnokmester kezelte a többi kincstári bevételt (regálék, királyi városok adói, stb.).[5]

A 13. század eleje egyik tárnokmesterének, A(m)pod fia Dénesnek nagy szerepe volt a pénzjövedelmekre épülő új gazdaságpolitika kialakításában.[6] Károly Róbert reformjai a 14. század első felében nagyon megnövelték szerepét,[7] ekkor már az államháztartás feje, a pénzügyi és gazdaságpolitika tényleges irányítója, az ezekhez kapcsolódó szervezetek legfőbb igazgatási és bírói hatósága. Alá tartoztak még a koronajavak és a megmaradt várgazdaságok is. Gazdasági tevékenységét az altárnokmester és az altárnoknagy segítette. A 14. század második felében gazdasági feladatait fokozatosan, végül teljesen átvette helyettese, a kincstartó (thesaurarius).[5][6]

Bírói szerepe

W grupie wolnych miast królewskich, tzw. W miastach dworu królewskiego mistrz królewski osądzał Budę jeszcze przed 1376 r., Ale w tym czasie nawet palatyn i sędzia kraju byli w stanie rozpatrywać ich sprawy.

W wyniku reform Lajosa Nagya w latach 1376–1378 oddzielny sędzia sądu miejskiego, zachowując swój urząd sędziego, działał po 1378 r., Gdy funkcję sędziego wspierał sędzia i notariusz [6].

W sprawach cywilnych miast miast królewskich odwołanie musiało zostać złożone na dworze królewskim u prezydentów cywilnych.

W XV wieku Buda, Bratysława, Trnawa, Sopron, Koszyce, Preszów i Bardiów składały się z miast pogańskich. Jeszcze zanim Mohács dołączył do nich Pest, a ich liczba stale rosła, szczególnie w XVI-XVII wieku. wieku. W 1848 r. Było ich 28. Podczas okupacji tureckiej królewskie krzesło znajdowało się w Bratysławie[5].

A szabad királyi városok egy csoportjában, az ún. tárnoki városokban a tárnokmester bíráskodott Budán már 1376 előtt is, de ekkor még a nádor és az országbíró is eljárhatott ügyeikben.
Nagy Lajos reformjai következtében 1376 és 1378 között külön, a városi ügyekben illetékes bíró intézkedett – országbírói tisztének megtartása mellett –, majd 1378 után kialakult a tárnoki szék, ahol a tárnokmester bírói tevékenységét a tárnoki ítélőmester és a tárnoki jegyzők segítették.[6]
A tárnoki városok polgári pereiben a fellebbezést a polgári ülnökökkel működő tárnoki székhez kellett benyújtani.
A 15. században a tárnoki városok körét Buda, Pozsony, Nagyszombat, Sopron, Kassa, Eperjes és Bártfa alkotta. Még Mohács előtt csatlakozott hozzájuk Pest, majd számuk tovább nőtt különösen a 16-17. században. 1848-ban 28-an voltak. A török hódoltság idején a tárnoki szék Pozsonyban ülésezett.[5] 

Od początku XVI wieku Mistrz Mistrz był czwartą świecką godnością. Palatyn lub. w przypadku przeszkody dla sędziego kraju przewodniczył on również posiedzeniom izby wyższej, a następnie Rady Siedmiu Siedzib. Po 1867 roku nadal istniał jako niewyłączny tytuł batalionu. [5]

A 16. század elejétől a tárnokmester a negyedik világi főméltóság volt. A nádor ill. az országbíró akadályoztatása esetén ő elnökölt a felsőtábla, később a Hétszemélyes Tábla ülésein is. 1867 után minden hatáskör nélküli zászlósúri címként létezett tovább.[5] 

Árpád-kor

Osl Beled pohárnokmester, tárnokmester (1216–1236)

Meggyesi Móricz, Tárnokmester (magister tavernicorum), (fl. 1241-69

Ákos I. Mojs 1291

D1. Hahót Jakab, Királynéi tárnokmester, (fl. 1267-1301, +before 1309; m.Anna (fl. 1296-1309), dau.of László N

E1. II. Egyed / Egidije II. Moslavački († 1313) (ft 1265–1313; d. 1313), mistrz skarbu (1270–1272; 1274–1275),

Nazwisko
(Urodziny–Śmierć)
Okres Monarcha
(Lata panowania)
Uwagi
Ják I. Mika 1099-1201 [8] I. László
Miska, syn Salamona 1214[6] II. András
Atyusz Salamon 1214–1215
Dénes, syn Apoda 1215–1222[4] / (1224–1230[6])
Tomaj Dénes 1224–1230[4] Tomaj
Miklós, syn Miklósa 1231–1235[6]
Csák Pósa
(Pous, Pózs)
1235[4][6] IV. Béla Csák
Rátót I. Domokos 1238–1241[4][6] Rátót
wakat 1241–1242
Csák I. Máté[4] 1242–1246[4][6] Csák I. Máté
Türje II. Dénes 1246–1248[4][6] Türje
Hahót I. Csák 1248–1260[4][6] Hahót
Pok Móric 1260–1270[4][6] Pok
Ákos Ernye 1272[6] V. István Ákos
Gutkeled Joakim (pierwszy raz) 1272–1273[6] IV. László Gutkeled
Rátót I. István 1273[6] Rátót
Gutkeled Joakim (drugi raz) 1273–1274[6] Gutkeled
Monoszló II. Egyed (pierwszy raz) 1274[6] Monoszló
Gutkeled Joakim (trzeci raz) 1274[6] Gutkeled
Monoszló II. Egyed (drugi raz) 1274–1275[6] Monoszló
Gutkeled Joakim (czwarty raz) 1275[6] Gutkeled
Csák II. Máté[4] 1275–1276[6] Csák II. Máté
Kőszegi Iván (János) 1276–1277[6] Héder, Kőszegi
Csák III. Ugrin[4] 1277–1279[6] Csák, újlaki ág
Aba II. Lőrinc (pierwszy raz) 1279–1280[6] Aba
Aba Péter 1281–1283[6] Aba
Aba II. Lőrinc (drugi raz) 1284–1286[6] Aba
Kőszegi Iván (drugi raz) 1290–1291[6] Héder, Kőszegi
Porc István 1291–1292[6] Rátót
Rátót I. Domokos 1293–1301[6] (1302[9]) Rátót, Porc István fia, a Pásztói őse

Anjou-kor

B1 I. István de Pelsőc († przed 23.6.1369), Országbíró (1360-69), Tárnokmester (1359-60), főispán Heves i Liptó, (fl. 1330-69

B2. Domoszlói Péter, Tárnokmester, +1320; m.N, dau.of Sándor Kárászi

B3 Bebek György de Vámos, Tárnokmester, (fl. 1330-90, +before 5.5.1390

B1 Bebek II. István de Pelsőc, Országbíró (1360-69), Tárnokmester (1359-60)

C1 Bebek László, Királynéi tárnokmester, (fl. 1370-1403, +before 22.1.1404

D1. Kanizsai I. Miklós (bd-1404), skarbnik, Tárnokmester (1367–1404), (fl. 1367-1404, †III.1404; m.Margit N (fl. 1404-17), zalai, mosoni, vasi és soproni ispán,

C1 Bebek I. Imre Országbíró (1386-92), Ban Chorwacji i Dalmacji Bán of Croatia and Dalmatia (1380-83), Vajda of Halicz (1383-85), Ban Slawonii Bán of Slavonia (1386), Tárnokmester, Főispán of Torna, Sáros, Szepes, Bereg, Liptó, Turóc and Borsod, (fl. 1370-95 ->

Nazwisko
(Urodziny–Śmierć)
Okres Monarcha
(Lata panowania)
Uwagi
Kőszegi II. Henrik 1302–1305 Kőszegi
Kőszegi III. Miklós 1307 Kőszegi
Csák III. Ugrin 1307–1309[6] I. Károly Csák újlaki ága
Csák III. Máté 1310–1311[6] Csák trencséni ága, III. Máté
Kőszegi III. Miklós 1311–1314[6] Kőszegi
Borsa Beke 1314–1315[6] Borsa
Nekcsei Demeter 1315–1338[6][7] Aba
Szécsényi I. Tamás (pierwszy raz) 1339–1342[6] (1341-ig procurator, megbízott[9]) Szécsényi
Sirokai Miklós 1341[9]
Lackfi I. István (pierwszy raz) 1342[6] I. Lajos Lackfi
Szécsényi I. Tamás (drugi raz) 1342–1343[6] Szécsényi
Lackfi I. István (drugi raz) 1343–1344[6] Lackfi
Tót Lőrinc 1344–1346[6] Kont Miklós apja
Paksi Olivér (pierwszy raz) 1347–1352[6]
Lackfi I. István (trzeci raz) 1353[6]
Pomázi Cikó 1353–1359[6]
Paksi Olivér (drugi raz) 1359–1360[6]
Zsámboki János (pierwszy raz) 1360–1371[6] ifjabb?
Dunajeci János 1371–1372[6]
Zsámboki János (drugi raz) 1373–1376[6] ifjabb?
Szepesi Jakab 1376[6]
Szentgyörgyi IV. Tamás 1378–1382[6]
Zámbó Miklós (pierwszy raz) 1382–1384[6] Mária
Treutel János 1384–1385[6]
Zámbó Miklós (drugi raz) 1385–1388[6]

Vegyesházi királyok kora

XV wiek

A2. Serkei Dezső († 1415), Tárnokmester; żona: N Margit (fl. 1412-13); jego następcy używali nazwiska Dezsőfi de Serke

C1 Bebek László († przed 22.1.1404), Királynéi tárnokmester, (fl. 1370-1403; żona: Rupolújvári Nn, teść: Rupolújvári Tamás (Vásári and N) -> Bebek László (ispán) († 1403/1404), Bebek István országbíró fia[3]

Karlo Kurjaković Master of the treasury (1408),

D6 Bebek III. Miklós, Királynéi tárnokmester, (fl. 1404-30

Kórógyi Fülpös, Tárnokmester, +1432/33; m.Ilona Josvay (fl. 1433-36)

Rozgonyi I. János, Tárnokmester (magister tavernicorum), +ca 1438; m.Apollónia (fl. 1406-1425), dau.of Demeter Domoszlói and Ilona Debreceni

B1. Guthi Országh János, Tárnokmester, +1457; 1m: N, dau.of Tamás Kolozsvári; 2m: Erzsébet Pósa de Szer

G4. Rozgonyi Rénold, Tárnokmester, +1472; 1m: Dorottya Garai (fl. 1434-43); 2m: Elizabeth von Maynberg

Nazwisko
(Urodziny–Śmierć)
Okres Monarcha
(Lata panowania)
Uwagi
Bebek I. János 1410-17 Bebek
Perényi III. János 1438-58 Albert, I. Ulászló, V. László Perényi

Újkor

Tavernicorum regalium magistri, Königliche Ober–Schatzmeister[10]

Nazwisko
(Urodziny–Śmierć)
Okres Monarcha
(Lata panowania)
Uwagi
Thurzó Elek 1523–1527 II. Lajos betlenfalvi; Thurzó
Báthori IV. András 1527. november 10 – 1534 I. Ferdinánd[10] Báthori ecsedi ága (†1534)
Drugeth Ferenc 1527 – 1533 I. János[10] homonnai; Drugeth
Nádasdy Tamás 1536 – 1543 I. Ferdinánd[10] Nádasdy
Kendy Ferenc 1539 I. János[10]
Báthori András 1544. január 1 – 1554 június 1. I. Ferdinánd Báthori ecsedi ága (†1566)
Perényi Gábor 1554. november 5 – 1557
Zrínyi Miklós 1557. november 23 – 1566. szeptember 7. I. Ferdinánd, I. Miksa gróf (†1566); Zrínyi
Zrínyi György 1567 – 1603 I. Miksa, Rudolf gróf (†1603); Zrínyi
Erdődy Tamás 1603. augusztus 19 – 1608 Rudolf, II. Mátyás monyorókeréki gróf (†1624); Erdődy
Forgách Zsigmond 1608. december 1 – 1610 II. Mátyás gimesi báró; Forgách
Draskovich János 1610. január 25 – 1613. május 11.
üresedés 1613 – 1615
Erdődy Tamás 1615. április 27 – 1624. január 15. II. Mátyás, II. Ferdinánd monyorókeréki gróf (†1624); Erdődy
üresedés 1624. január – 1625. október II. Ferdinánd
Bánffy Kristóf 1625. október 8 – 1643 II. Ferdinánd, III. Ferdinánd alsólendvai gróf; Bánffy
Csáky István 1644. március 15 – 1662. november 5. III. Ferdinánd, I. Lipót körösszegi gróf; Csáky
Erdődy György 1662. november 22 – 1663 I. Lipót monyorókeréki gróf (†1663); Erdődy
Forgách Ádám 1663. június 8 – 1679 gimesi gróf; Forgách
Erdődy Imre 1679. augusztus 21 – 1690 gróf; Erdődy
Zichy István 1690. június 12 – 1693 vázsonykői gróf; Zichy
Erdődy György 1693. április 7 – 1704. január 15. gróf
üresedés 1704 – 1705
Csáky Zsigmond 1706. november 17 – 1739 I. József, III. Károly gróf; Csáky
Nádasdy Lipót Flórián 1739. május 9 – 1746. augusztus 2. III. Károly, Mária Terézia Nádasdy
Esterházy Ferenc 1746. augusztus 3 – 1754. augusztus Mária Terézia galántai gróf (†1754); Esterházy
Illésházy József 1755. november 24 – 1759. augusztus 21. gróf; Illésházy
Batthyány Ádám 1759. augusztus 21 – 1782. Mária Terézia, II. József Batthyány
Csáky János 1782. október 18 – 1783. augusztus 14. II. József körösszegi gróf; Csáky
Niczky Kristóf 1783. augusztus 14 – 1786. december 21. gróf; Niczky
Jankovics Antal 1786. december 21 – 1789 daruvári gróf (†1789); Jankovics
Végh Péter 1789. április 27 – 1795. július 21. II. József, II. Lipót, Ferenc
Majláth József 1795. július 23 – 1797 Ferenc székhelyi; Majláth
Szentiványi Ferenc 1797. október 21 – 1802. április 16. szentiványi; Szentiványi
Brunszvik József 1802. április 16 – 1825. március 18. korompai gróf; Brunszvik
Cziráky Antal Mózes 1825. április 3 – 1827 ciráki gróf; Cziráky
Pálffy Fidél 1828. március 18 – 1836 Ferenc, V. Ferdinánd erdődi gróf; Pálffy
Eötvös Ignác 1836. augusztus 9 – 1841 V. Ferdinánd vásárosnaményi gróf; Eötvös
Keglevich Gábor 1842. január 12 – 1848 buzini gróf; Keglevich

Királynéi tárnokmesterek

Anjou-kor (királynéi)

Nazwisko
(Urodziny–Śmierć)
Okres Monarcha
(Lata panowania)
Uwagi
Rátót László 1302[9] Rátót
Rátót Domokos 1313–1314[6] (1302[9]) Rátót, Porc István fia, a Pásztói őse
Szécsényi Tamás 1320–1321[9] Szécsényi
Drugeth Fülöp 1321–1323[9] Drugeth
Ákos Mikcs 1323–1326[9] Ákos
Babonić János 1326–1333[9] Babonić, Vodicsai Babonjeg fia
Rátót Olivér Rátót
Lackfi András 1355-56 I. Lajos król Lackfi
Bebek István 1359–1360 I. Lajos król Bebek
Bebek György 1362-89 I. Lajos król Bebek
Bebek Imre 13931395 Zsigmond król Bebek

Kapcsolódó szócikkek

A magyar uralkodó osztály

Jegyzetek

  1. Országzászlósok az újkorban. Az országbíró, a horvát bán és a tárnokmester, tankonyvtar.hu
  2. Györffy, György (1983). István király és műve (2. kiadás izd.). Gondolat, Budapest. str. 524. ISBN 963-281-221-2. 
  3. Györffy, György (1983). István király és műve (2. kiadás izd.). Gondolat, Budapest. str. 241. ISBN 963-281-221-2. 
  4. 4,00 4,01 4,02 4,03 4,04 4,05 4,06 4,07 4,08 4,09 4,10 4,11 Fügedi, Erik (1986). Ispánok, bárók, kiskirályok. Magvető. str. 47-48. ISBN 963-14-0582-6. 
  5. 5,0 5,1 5,2 5,3 5,4 Magyar történelmi fogalomtár. szerkesztette Bán Péter. Gondolat, Budapest. 1989. str. 194-195. ISBN 963 282 202 1. 
  6. 6,00 6,01 6,02 6,03 6,04 6,05 6,06 6,07 6,08 6,09 6,10 6,11 6,12 6,13 6,14 6,15 6,16 6,17 6,18 6,19 6,20 6,21 6,22 6,23 6,24 6,25 6,26 6,27 6,28 6,29 6,30 6,31 6,32 6,33 6,34 6,35 6,36 6,37 6,38 6,39 6,40 6,41 6,42 6,43 6,44 6,45 6,46 6,47 6,48 6,49 6,50 6,51 Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc, ur. (1994). Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest. str. 662. ISBN 963-05-6722-9. 
  7. 7,0 7,1 Kristó Gyula, Makk Ferenc. "Előszó.". Károly Róbert emlékezete. Európa Könyvkiadó Budapest 1988. ISBN 963-07-4394-9. 
  8. Szablon:Lefele link
  9. 9,0 9,1 9,2 9,3 9,4 9,5 9,6 9,7 9,8 Markó, László (2000). A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Magyar Könyvklub. isbn 963 547 085 1. 
  10. 10,0 10,1 10,2 10,3 10,4 Fallenbüchl, Zoltán (1988). Magyarország főméltóságai. Maecenas. ISBN 963-02-5536-7. 

További információk