|
Asztalnokmester (pol. podczaszy) był szefem kuchni i na dworze oraz opiekunem rezydencji królewskich, główny urzędnik sądowy, godność. Pierwsza wzmianka o nim pochodzi z 1148 roku. Jego odpowiednikiem na europejskich dziedzińcach w stylu frankońskim jest słowiański stolnik [1], francuski sénéchal, angielski steward.
Az az asztalnokok felügyelője az udvarban ill. a királyi udvarházak rendszere felett, udvari főtisztviselő, főméltóság. Első említését 1148-ból ismerjük. Megfelelője a frank mintára szerveződő európai udvarokban a szláv stolnik,[1] francia sénéchal, az angol steward.
Imię stolarza zmieniło się w czasach nowożytnych. Królewski mistrz żywności (dapiferorum regalium magister) podlega artykułom I i 1687 po koronacji w 1608 roku pod jednym z baronów i mniejszych flag kraju należał do głównych zakonów, był członkiem wyższego stołu kraju, a następnie odpowiednio izby głównej i izby wyższej.
Az asztalnokmester neve megváltozott az újkorban. A királyi étekfogómester (dapiferorum regalium magister) az 1608. évi koronázás utáni I. és az 1687. évi X. törvénycikk értelmében az ország báróinak és kisebb zászlósainak egyike, a főrendekhez tartozott, az ország felső
táblájának, majd a főrendiháznak, illetve a felsőháznak a tagja volt.
Lista stolników
Czasy Arpadów
Czasy Andegawenów
Czasy królów elekcyjnych
Asztalnokok
Według opisu Pétera Barona Apora, panowie posiadali także dozorcę [4], który pełnił tę samą funkcję w roli mistrza ceremonii, jak herolda.
Báró Apor Péter leírása szerint a főuraknak is volt asztalnoka,[4] melynek funkciója annak ceremónia-mesteri szerepében
megegyezett a heroldéval.
Przypis
- ↑ Györffy György: István király és műve 1977, ISBN 963-281-221-2.
- ↑ Markó, László (2000). A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Magyar Könyvklub. isbn 963 547 085 1.
- ↑ Bertényi Iván. "A nemesség. Egyházi társadalom.". Magyarország az Anjouk korában. Gondolat, Budapest 1987. ISBN 963-281-776-1.
- ↑ "…ezek előtt ment az főasztalnok, mindenkor
nagy sastollason… az főasztalnoknak az keziben rendszerint vasbuzogány." (Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae. Budapest
1987. 77. l.)
Źródło
- Györffy György: István király és műve 1977, ISBN 963-281-221-2.
- Fügedi Erik: Ispánok, bárók, kiskirályok Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1986
|