|
Az örökös főispán (latin: supremus et perpetuus comes) olyan főispán, aki a tisztségét azért töltötte be automatikusan, mert valamilyen főpapi vagy országos világi méltóságot kapott.[1]
Elsőnek 1270-ben az esztergomi érsek lett Esztergom vármegye örökös főispánja.
A 14. században a macsói báni címet kapcsolták össze Bács, Bodrog, Baranya, Szerém és Valkó ispánságával.[2]
A 15. században örökös főispán lett a veszprémi, győri, nyitrai, váradi, pécsi és egri püspök, valamint a kalocsai érsek. A mindenkori nádor is a 15. század óta egyben Pest vármegye főispánja.[1]
I. Mátyás kezdett egyes bárói családoknak birtok helyett „örökös”, pontosabban örökletes főispáni (haereditarius) hivatalt adományozni. Mivel a magyar ispáni tisztség a frank grófi tisztség megfelelője volt, az örökletes ispáni tisztség német mintára – ahol a gróf már örökletes cím volt ekkor – magyar grófi címmé alakult.[1]
Bronisław Komorowski lengyel elnök őse is Mátyástól kapta az árvai és liptói örökletes főispánságot, s ez alapján később Lengyelországban grófként ismerték el őket. A 16. századtól a Habsburg-uralkodók is folytatták a korábbi hagyományt, azonban a tényleges hivatalba lépéshez királyi kinevezésre is szükség volt. Egyes esetekben az uralkodó szabadon választhatott az adott család tagjai közül, vagy maga a család döntött, más esetekben meghatározott rend szerint öröklődött a cím (pl. primogenitúra, szeniorátus). Amennyiben a cím viselője kiskorú volt, vagy más okból nem tölthette be ténylegesen a főispáni hivatalt, helyette főispáni jogkörrel rendelkező adminisztrátort neveztek ki. A hivatalt ténylegesen viselő jogosultat örökös és valóságos főispánnak nevezték.
A 18. században a nádoron kívül 9 egyházi örökös és 14 (16[3])
világi főúri családi örökletes főispánság volt.[1]
Az örökös főispáni rang, illetve tisztség a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870. évi XLII. törvénycikk alapján megszűnt, puszta címmé vált, hivatalviselésre többé nem jogosított. Az örökös főispáni címet az 1947. évi IV. törvény[4] megszüntette és használatát megtiltotta.
Az örökös főispán a magyar irodalomban is megjelent, így például Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényében a Baradlay család viselte a vármegye örökletes főispáni címét, s Rideghváry Bence szerepelt főispáni adminisztrátorként.
Örökös és örökletes főispánságok a Magyar Királyságban
Az alábbi felsorolásban szerepelnek a magyar történelem során adományozott – főpapi vagy világi méltósághoz kötött – örökös és – főúri családokhoz kötött – örökletes főispáni tisztségek vármegyék (ispánságok) szerint.
Szerepel jó néhány korábbi nemzetség és vármegye, ahol egy időre a király szokásává vált az ispánt az adott nemzetségből vagy családból választani, ezek azonban nem voltak örökletes ispánságok.
- Abaúj: perényi báró és herceg Perényi család – Perényi Imre (nádor) volt az első örökletes főispánja
- Alsó-Fehér: az erdélyi vajda, később az erdélyi fejedelem
- Arad: alsólindvai hrabia Bánffy család
- Árva: hrabia Komorowski család, bethlenfalvi hrabia Thurzó család, késmárki hrabia Thököly család
- Baranya: a pécsi püspök a 15. század óta
- Bács, a kalocsai érsek a 15. század óta
- Bereg: hrabia Schönborn-Buchheim-Wolfsthal család
- Berzence: a zágrábi püspök
- Beszterce: vajdahunyadi hrabia Hunyadi-család, horogszegi hrabia Szilágyi család, hunyadi hrabia és liptói herceg Corvin család
- Bihar: a váradi püspök a 15. század óta
- Csanád: a csanádi püspök
- Dubica: a vránai johannita perjel
- Esztergom: az esztergomi érsek 1270-től
- Fogaras szúnyogszegi hrabia Majláth család, nádasdi és fogarasföldi hrabia Nádasdy család, kornyáti hrabia Békes család
- Gömör: pelsőci báró Bebek család
- Győr: a győri püspök a 15. század óta
- Heves és Külső-Szolnok: az egri püspök – a 19. század óta érsek – a 15. század óta
- Hont: csábrági és szitnyai hrabia i książę Koháry család
- Hunyad: vajdahunyadi hrabia Hunyadi-család, hunyadi hrabia és liptói herceg Corvin család, enyingi hrabia Török család, iktári hrabia i książę Bethlen család
- Komárom: nádasdi és fogarasföldi hrabia Nádasdy család
- Korbávia: korbáviai hrabia Korbáviai család, hrabia Zinzendorf család
- Közép-Szolnok és Kraszna: Debreczeni család, bélteki báró Drágffy család, somlyai hrabia Báthori-család
- Lika: hrabia Ricciardi család, hrabia Zinzendorf család
- Liptó: hrabia Komorowski család, illésházi hrabia Illésházy család
- Máramaros: iktári hrabia i książę Bethlen család, kisrhédei hrabia Rhédey család, késmárki hrabia Thököly család
- Modrus: modrusi és vegliai őrhrabia Frangepán család
- Moson: a király
- Nyitra: a nyitrai püspök a 15. század óta
- Orbász: hrabia Blagay család
- Pest-Pilis-Solt-Kiskun: a nádor
- Pozsega: főherceg Habsburg-család, schitarói hrabia Joannovich család, buzini hrabia Keglevich család
- Pozsony: erdődi hrabia i książę Pálffy család
- Sáros: rákóci és felsővadászi hrabia i książę Rákóczi-család
- Somogy: zerinvári hrabia Zrínyi család
- Sopron: galánthai hrabia i książę Esterházy család
- Szabolcs: ecsedi és somlyai hrabia Báthori-család
- Szana: hrabia Blagay család
- Szatmár: nagykárolyi hrabia Károlyi család
- Szepes: szepesi hrabia Szapolyai-család, hrabia Łaski család, bethlenfalvi hrabia Thurzó család, körösszegi és adorjáni hrabia Csáky család
- Szerém: újlaki herceg Újlaki család, szerémi herceg Odescalchi család
- Tolna: a pécsi püspök
- Torna: tornai Thekus család
- Trencsén: illésházi hrabia Illésházy család
- Turóc: csáktornyai báró Ernuszt család, révai, szklabinai és blatnicai báró és hrabia Révay család
- Ung: homonnai és gerényi hrabia Drugeth család
- Valkó: trakostyáni hrabia Draskovich család
- Varasd: monyorókeréki és monoszlói hrabia i książę Erdődy család
- Vas: kanizsai és neuburgi hrabia Kanizsai család, németújvári hrabia i książę Batthyány(-Strattmann) család
- Verőce: monoszlói báró Csupor család, alsólindvai hrabia Bánffy család, korbáviai hrabia Korbáviai család, schitarói hrabia Joannovich család
- Veszprém: a veszprémi püspök a 15. század óta
- Zala: zerinvári hrabia Zrínyi család, goldburgi és muhrstetteni hrabia Althann család
- Zaránd: albisi Zólyomy család
Források
- ↑ 1,0 1,1 1,2 1,3 Magyar történelmi fogalomtár. szerkesztette Bán Péter. Gondolat, Budapest. 1989. str. 194-195. ISBN 963 282 202 1.
- ↑ Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc, ur. (1994). Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest. str. 662. ISBN 963-05-6722-9.
- ↑ Mezey Barna (2003). Magyar alkotmánytörténet. Osiris Kiadó, Budapest. ISBN 963-389-532-4.
- ↑ Az 1947. évi IV. törvény egyes rangok és címek megszüntetéséről
További információk
|
