|
Kis-Küküllő vármegye (pol. komitat Kis-Küküllő, niem. Komitat Klein-Kokelburg, rum. Comitatul Târnava-Mică) a Magyar Királyság erdélyi részén fekvő vármegye volt 1876 után, székhelye Dicsőszentmárton volt. Jelenleg Románia része.
Földrajz
Kis-Küküllő az egyik legkisebb vármegye volt Erdély területén belül. Területe többnyire hegyes-dombos, akadnak völgyek is azonban. Természeti kincsei miatt a Magyar Királyság egyik leggazdagabb vármegyéje volt: rengeteg erdeje, a folyók völgyeiben termékeny földjei, nagy kaszálói és látványosságai is voltak. A vármegyének három fontos folyója volt: a Kis-Küküllő, a Nagyküküllő és a Maros.
Határai keleten Udvarhely és Nagy-Küküllő vármegyék, délen Nagy-Küküllő vármegye és a Nagy-Küküllő folyó, mely a két vármegye határfolyója, nyugaton Alsó-Fehér vármegye, Északon Torda-Aranyos és Maros-Torda vármegyék.
Történelem
Plik:Kis-Küküllő (1876).png Założenie komitatu Kis-Küküllő w 1876 r. (kolor fioletowy wskazuje obszar powiatu Küküllő przed osadą, a czarna linia nową granicę Kis-Küküllő)
A vármegye 1876-ban jött létre az addigi Küküllő vármegye (két község kivételével), továbbá a megszűnő Medgyesszék néhány községe és Erzsébetváros összevonásával.[1][2] Nevét a Kis-Küküllő folyóról kapta az ekkor alakult Nagy-Küküllő vármegye elnevezés párjaként.
1920-tól Románia része. 1940-ben a második bécsi döntéssel újra magyar fennhatóság alá került hajdani területéből Balavásár és környéke, de ez az átmeneti helyzet 1944-ben megszűnt, amikor visszaállt az 1940 előtti állapot.
Területe az 1968-as romániai megyerendezés óta Maros, Fehér és Szeben megyék között van felosztva.
Közigazgatás
1910-ben a vármegye négy járásra volt felosztva:
Hivatkozások
Források
|
|