Ákos Ernye

Źródło: Ákos Ernye

Poprzednik:	Koniuszy królewski (1248-1251)	Następca:
Hahót I. Csák		Majs ???

Poprzednik:	Wojewoda Siedmiogrodu (1252-1260)	Następca:
I. Lőrinc		Kán II. László

Poprzednik:	Sędzia królewski (1267-1270)	Następca:
Lőrinc		Monoszló III. Miklós

Poprzednik:	Skarbnik królewski (1272)	Następca:
Pok Móric		Gutkeled Joakim

Poprzednik:	Sędzia królewski (1274)	Następca:
Gutkeled II. Miklós		Gutkeled II. Miklós

Poprzednik:	Sędzia królewski (1274) powtórnie	Następca:
Gutkeled II. Miklós		Péc Dénes

Ákos Ernye Koniuszy królewski Okres od 1248 do 1252 Poprzednik Hahót I. Csák Następca Majs ??? Wojewoda Siedmiogrodu Okres od 1252 do 1260 Poprzednik I. Lőrinc Następca Kán II. László Sędzia królewski Okres od 1267 do 1270 Poprzednik Lőrinc Następca Gutkeld Miklós ??? Skarbnik królewski Okres 1272 Poprzednik Pok Móric Następca Gutkeled Joakim Dane biograficzne Klan Ákos Pochodzenie węgierskie Państwo Królestwo Węgier Urodziny ok. 1225 Śmierć po styczniu 1275 Ojciec I. Erdő Matka nieznana

Szablon:Személy infobox

IV. Béla 1250 júliusában Ernye főlovászmester számára kiállított oklevelében ez áll: „a saját menekülésére szánt lovat személyünk megmentése érdekében átadta nekünk” (illusztráció, Képes krónika 125. oldal)

Ákos Ernye vagy Erne (? – 1275. január után) országbíró háromszor is (1267. január–1270. május; 1274. június; 1274. szeptember–1275. január), ezenkívül még több tisztséget is betöltött élete során.

Élete

Az Ákos nemzetség Erne ágából származott. Ákos Erdő fia, két fiútestvére volt. Ismeretlen nevű feleségétől egyetlen fia, Ákos István nádor, tartományúr született. A történeti forrásokban 1241-től szerepel. Részt vett az 1241. április 11-én lezajlott muhi csatában. A csatából menekülve átadta lovát IV. Béla királynak, azután megint harcba indult a tatárok ellen; egy időre feltartóztatta az üldözőket, és bár súlyosan megsebesült, sikerült elmenekülnie. Felgyógyulása után követte a királyt, és Trau vára alatt kémkedett a tatárok táboránál.

1243(?)-ban, a Miskolc nembeli Domokos bán halála után ő örökölte a bán birtokait:

Borsod megyében: Vadna, Ivánka és a ma már puszta Harnócz, Barcza és Karácsonyfalva volt.

Gömör megyében a régi tornai uradalomból kialakított pelsőczi uradalom falvait: Pelsőc, Ardó, Lekenye, Kún-Taplócza, Somkút, Csetnek és az ismeretlen Mirk.

Sopron megyében: a Borsmonostori apátságnak ajándékozott birtokai voltak.

Moson megyében: 2 falu; a Pozsonytól délre eső Flancendorf és a mellette fekvő Hetesér.

Komárom megyében: 1233-ig birtoka volt a Tata melletti Szomód, Usztancs, valamint Dunaszél.

Vas megyében: egy ideig Bors birtoka volt Ivánc és Viszák és 6 másik, ismeretlen helyen fekvő falu;

és ezzel megalapozta fia, Ákos István kiskirályságát.

1246-ban részt vett a II. (Harcias) Frigyes osztrák herceg elleni háborúban. 1250-ben ismét az osztrákok ellen harcolt, 1270-ben részt vett a II. Ottokár cseh király elleni háborúban.

1248 és 1251 között lovászmester és szolgagyőri ispán, 1251 második felében varasdi ispán, 1252 augusztusa és 1260 között erdélyi vajda, 1254-ben borsodi, 1256-ban bácsi ispán, 1262–1267-ben ozorai és sói bán, 1263–1267-ben nyitrai ispán volt. 1264-ben IV. Béla a trónt követelő herceg, a majdani V. István ellen küldte, de serege élén vereséget szenvedett és elfogták, a király és fiának kibékülése után visszanyerte szabadságát. 1270–1272-ben tárnokmester, 1272-ben somogyi és varasdi, 1274-ben szatmári ispán. Birtokainak központja Borsod vármegyében volt, itt építtette fel várát, Dédest.

Emlékezete

• Karczag György Zúgó nyilak c. történelmi regénye mutatja be Ernye bán kalandos életét, az írói képzelet eszközeivel kiegészítve az ismert történelmi tényeket. A könyvet 1970-ben jelentette meg a Móra Ferenc Könyvkiadó.
• Makkai Sándor Sárga vihar c. romantikus történelmi regényének a muhi csatáról és a király visszatéréséről szóló fejezeteiben leírja Ákos Ernye cselekedeteit (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1980).

Források

• Markó László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig.
• Életrajza a Magyar Életrajzi Lexikonban
• Szilágyi Sándor:A Magyar Nemzet Története, V. fejezet, A tatárjárás, Budapest, 1894.