Wojewodowie Siedmiogrodu: Różnice pomiędzy wersjami

Z Felczak story
Przejdź do nawigacji Przejdź do wyszukiwania
Linia 310: Linia 310:
 
  |
 
  |
 
  |-
 
  |-
−
  | ifj. [[Lackfi II. Miklós]]
+
  | [[Lackfi II. Miklós]]
 
  | 1367–1369 v. 1367–1368<ref name="Korai magyar:Lackfi">{{cite book|chapter=Lackfi |title=Korai magyar történeti lexikon (9-14- század) |editor=Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc |publisher=Akadémiai Kiadó, Budapest |year=1994 |isbn=963-05-6722-9}}</ref>
 
  | 1367–1369 v. 1367–1368<ref name="Korai magyar:Lackfi">{{cite book|chapter=Lackfi |title=Korai magyar történeti lexikon (9-14- század) |editor=Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc |publisher=Akadémiai Kiadó, Budapest |year=1994 |isbn=963-05-6722-9}}</ref>
 
  |
 
  |

Wersja z 11:07, 29 gru 2019

Strona Autorzy Nota
[1] [2] Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku węgierskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku węgierskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach.
Błąd przy generowaniu miniatury:
herceg somlyai Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem címerpajzsa

Województwo transylwanii było szczególną potęgą terytorialną w średniowiecznych Węgrzech. Miał rozległe uprawnienia nad Transylwanią, zastępując króla. Szerszy niż podniebienie, który nie miał władzy nad swoim terytorium. Mógł także zbierać wojnę w razie niebezpieczeństwa bez uprzedniej zgody królewskiej, uzasadnionej odległością jego terytorium od centrum. Na jego terytorium Hiszpanie byli mu posłuszni, a nie królowi. Na Węgrzech nawet zakaz miał podobne uprawnienia. 

Az erdélyi vajda a középkori Magyarország különleges területi hatalommal felruházott tisztségviselője volt. Erdély felett a királyt helyettesítő széles jogkörrel rendelkezett. Szélesebbel mint a nádor, akinek az ő területe felett nem is volt hatásköre. Hadat is gyűjthetett veszély esetén előzetes királyi engedély nélkül, amit területének a központtól való távolsága indokolt. Területén az ispánok neki tartoztak engedelmességgel, nem a királynak.<Forrás?> Nagy Károly közigazgatási rendszerében az őrgróf feleltethető meg neki. Magyarországon még a bánok  rendelkeztek hasonló jogkörrel.

Jednak godność Gyuli przed powstaniem państwa, a zwłaszcza jego rola przywódcy armii, którego słowiańskim tłumaczeniem jest słowo województwo / wojewodowie, z pewnością odegrały rolę w tworzeniu stanowiska [1]. 

A tisztség kialakulásában azonban minden bizonnyal szerepet játszott az államalapítás előtti gyula méltóság, különös tekintettel annak hadvezéri szerepére, aminek szláv fordítása a vajda/vojevod szó.[1]

Jednak tytuł województwa transylwanii prawdopodobnie pochodzi bezpośrednio z adresu Ispána z Gyulafehérvár. Na początku XIII wieku statuty pokazują hrabstwa White, Turda, Cyclone i Hunedoara, ale nie wspominają o swoich Hiszpanach. Powiatami tymi prawdopodobnie zarządzał biskup Gyulafehérvár. Tytuł wojewody (princeps) (identyczny z tytułem późniejszego księcia Transylwanii) pojawia się po raz pierwszy w statucie Kálmána Könyvesa w 1111 r. W formie Mercurius princeps Ultrasilvanus. Według László Makkai może to być związane z dyplomem z 1097 roku, w którym Vincurius pochodzi Bellegratae. „Wojewoda i biskup Gyulafehérvár nie pojawiają się jednocześnie jako dwie odrębne osoby, więc tożsamość dwóch stanowisk jest tutaj potwierdzona”. Do XIII wieku województwo transylwanii rządziło tylko Południową Transylwanią, a jego kompetencje rozciągały się na całą geograficzną Transylwanię dopiero pod koniec tego wieku, już wykraczając daleko poza granice geograficzne Transylwanii w erze Anjou. W 1366 r. Kompetencje Dénesa Laczkfiego rozszerzyły się na Cisę i rozszerzyły się na Zemplén na północy. 

Az erdélyi vajda cím azonban valószínűleg közvetlenül a gyulafehérvári ispán címéből alakult ki. A 13. század elején feltűnnek az oklevelekben Fehér, Torda, Küküllő és Hunyad megyék, de ispánjaikról nincs szó bennük. Ezeket a megyéket feltehetőleg a gyulafehérvári ispán igazgatta. A vajda cím (princeps) formában (amely azonos a későbbi erdélyi fejedelem címével) először 1111-ben, Könyves Kálmán egyik oklevelében tűnik fel, Mercurius princeps Ultrasilvanus alakban. Makkai László szerint ez kapcsolatba hozható egy 1097-es oklevéllel, melyben Vincurius comes Bellegratae szerepel. „A vajda és a gyulafehérvári ispán egyszerre, mint két külön személy nem fordulnak elő, a két tisztség azonossága tehát ebben is igazolást nyer.”

A „vajda” szó csak egy 1199-es oklevélben tűnik fel először.[2] Az erdélyi vajda a 13. századig csak Délerdélyt kormányozta, hatásköre csak e század végére terjedt ki a teljes földrajzi Erdélyre, az Anjou-korban már jóval túlterjed Erdély földrajzi határain. Laczkfi Dénes vajda hatásköre 1366-ban túlnyúlt a Tiszán, északon Zemplénig terjedt.

Siedmiogród w czasach Arpadów

Nazwisko Okres Władca Uwagi
Erdőelvi Zoltán 1003 I. István
Vincurius(?) 1097 Könyves Kálmán Vincurius comes Bellegratae (gyulafehérvári ispán)
Merkúr
Mercurius 		1111 Mercurius princeps ultrasilvanius („erdőntúl” hercege)
Leusták v. Lesták
Rátót I. Leusták 		1176 III. Béla
Legforus 1199–1200

XIII wiek

Nazwisko Okres Władca Uwagi
Geregye I. Eth 1200 Imre
Kán I. Gyula 1201
I. Miklós 1201–1202
Benedek 1202-1206 II. András Korlát fia (pierwszy raz).
Smaragd 1206-1208
Benedek 1208–1209 Korlát fia (drugi raz)
Kacsics Mihály 1209–1212 Kacsics
Bertold 1212–1213 andechs-meráni, Gertrudis királyné öccse
II. Miklós 1213
Kán I. Gyula 1214 Kán
Kacsics Simon 1215
Bogátradvány Ipoch 1216–1217 Bogátradvány
Rafain 1217
Neuka 1219–1221
Pál 1221–1222 Péter fia
Pósa 1226–1229 Sólyom fia
Rátót I. Gyula 1230–1231 Rátót
Türje II. Dénes 1233–1234 Tomaj
András 1235 Szerafin fia
Pósa 1235–1241 IV. Béla Sólyom fia
I. Lőrinc 1242–1252
Ákos Ernye 1252–1260 Ákos
Hahót I. Csák ? 1261 Hahót
Kán II. László 1260–1267 ? Kán
Geregye Miklós 1267–1268 Geregye
Gutkeled II. Miklós 1268–1270 z rodu Gutkeled
Csák II. Máté 1270–1272 V. István Pierwszy raz
Geregye Miklós 1272–1273 IV. László Pierwszy raz
János z Siedmiogrodu 1273
Geregye Miklós 1273–1274 Drugi raz
Csák II. Máté 1274 Drugi raz
Geregye Miklós 1274 Trzeci raz
Csák II. Máté 1274–1275 Trzeci raz
Csák III. Ugrin 1275 Pierwszy raz
Kán II. László 1275–1276 Kán
Csák III. Ugrin 1276 Drugi raz
Csák II. Máté 1276–1277 Czwarty raz
Pók Miklós 1277–1278 Pók
Aba Finta 1278–1280 Aba
István, syn Tekesa 1280 Tekus fia
Borsa Loránd 1282 Borsa
Péc Apor 1283 Péc
Borsa Loránd 1284–1285 Borsa, Borsa Kopasz öccse
Ákos I. Mojs 1287–1288 Ákos
Borsa Loránd 1288–1297 III. András Borsa

Siedmiogród w czasach Andegawenów

Nazwisko Okres Władca Uwagi
Kán III. László 1297–1315 "Interregnum" Kán
Meggyesi Miklós 1315–1316 Károly Róbert
Pók Miklós 1315–1318 Pók
Debreceni Dózsa 1318–1321[3]
Szécsényi I. Tamás 1321–1342
Sirokai Miklós 1342–1344 I. Lajos
Lackfi I. István 1344–1350
Gönyüi Tamás 1350–1351 Csór[4]
Kont Miklós 1351–1356
Lackfi András 1356–1359
Lackfi II. Dénes 1359–1367
Lackfi II. Miklós 1367–1369 v. 1367–1368[5]
Lackfi I. Imre 1369–1372 (1367–1372[6])
Lackfi II. István 1372–1376 csáktornyai (pierwszy raz)
Losonci I. László 1376–1385 (pierwszy raz)
Lackfi II. István 1385–1386 csáktornyai (drugi raz)
Losonci I. László 1386–1392 (drugi raz)

Siedmiogród w czasach różnych dynastii

Nazwisko Okres Władca Uwagi
Bebek I. Imre 1392–1393 Luxemburgi Zsigmond
Szécsényi Frank 1393–1395
Stiborici Stibor 1395–1401

XV wiek

Nazwisko Okres Władca Uwagi
Szécsényi Simon 1401–1402 Luxemburgi Zsigmond
Csáky Miklós
Marcali Miklós 		1402–1403
Tamási János
Szántai Lack Jakab 		1403–1409
Stiborici Stibor 1409–1414
Csáky Miklós 1415–1426
Csáky László 1426–1437
Lévai Cseh Péter 1436–1438 Luxemburgi Zsigmond, (Habsburg) Albert
Losonci II. Dezső 1438–1441 (Habsburg) Albert zaraz potem wojewoda Siedmiogrodu
Kusalyi Jakcs Mihály
Kusalyi Jakcs László 		1440–1441 I. Ulászló
Hunyadi János 1441–1446 I. Ulászló, V. (Habsburg) László razem z Újlaki V. Miklósem ??
Újlaki V. Miklós 1441–1458 razem z Hunyadi Jánosem ??
Bebek III. Imre 1446–1448 V. László
Rozgonyi János 1450–1458
Rozgonyi Sebestyén 1458–1461 I. Mátyás
Kanizsai II. László 1459–1461
Kanizsai II. Miklós 1461
Újlaki V. Miklós
Dengelegi Pongrác János 		1462–1465
Szentgyörgyi Zsigmond
Szentgyörgyi János
Ellerbach Bertold 		1465–1467
Dengelegi Pongrác János
Monoszlói Csupor Miklós 		1468–1472
Magyar Balázs 1472–1475
Dengelegi Pongrác János 1475–1476
Vingárti Geréb Péter 1478–1479
Báthori V. István 1479–1493 I. Mátyás, II. Ulászló ecsedi
Losonci III. László
Drágffy Bertalan 		1493–1494 II. Ulászló
Drágffy Bertalan 1494–1498
Szentgyörgyi Péter 1498–1510

XVI wiek

Nazwisko Okres Władca Uwagi
Szapolyai I. János 1510–1526 II. Ulászló, II. Lajos

Zarządzający do czasu pojawienia się księcia

H3 Bebek Ferenc, Gömör vármegye főispánja (Comes of Gömör County), Erdélyi vajda, +31.8.1558; 1m: Dorottya (Dorkó) Ráskay de Ráska; 2m: Margit Warkóczy -> Bebek Ferenc (erdélyi vajda) (†1556)[5]

Nazwisko Okres Władca Uwagi
Perényi Péter 1526–1529 I. Ferdinánd, Szapolyai János
Báthory István 1530–1534 somlyói
Laszky Jeromos 1530–1534
Majláth István 1534–1541
Balassa Imre 1538–1540
Martinuzzi Fráter György 1551
Báthori András 1552–1553
Dobó István és Kendi Ferenc 1553–1556
Báthory István 1571–1576 Báthory István 1576-tól fejedelem és lengyel király
Báthory Kristóf 1576–1581 Báthory István bátyja
Báthory Zsigmond 1581–1588 Báthory Kristóf fia

Források

  • Szablon:KMTörtLex
  • Fügedi Erik: Ispánok, bárók, kiskirályok Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1986
  • Makkai László: Erdély története, Renessaince Kiadó, 1944.
  • {{#invoke:Citation/CS1|citation

|CitationClass=journal }}

Jegyzetek

  1. ↑ Szablon:GyGyIstvánKirály
  2. ↑ Fügedi, Erik (1986). Ispánok, bárók, kiskirályok. Magvető Könyvkiadó. str. 52. ISBN 963-14-0582-6. 
  3. ↑ Markó, László (2000). A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Magyar Könyvklub. ISBN 963 547 085 1. 
  4. ↑ Fügedi, Erik (1986). Ispánok, bárók, kiskirályok. Magvető Könyvkiadó. str. 206. ISBN 963-14-0582-6. 
  5. ↑ Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc, ur. (1994). "Lackfi". Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest. ISBN 963-05-6722-9. 
  6. ↑ Bertényi Iván. "A nemesség. Egyházi társadalom.". Magyarország az Anjouk korában. Gondolat, Budapest 1987. ISBN 963-281-776-1. 

Kapcsolódó szócikkek

A magyar uralkodó osztály

Źródło: „http://natusiewicz.pl/felczak/index.php?title=Wojewodowie_Siedmiogrodu&oldid=15850”