Rátót (ród)

Strona	Autorzy	Nota
[1]	[2]	Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku angielskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku angielskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach.

Strona	Autorzy	Nota
[3]	[4]	Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku węgierskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku węgierskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach.

Plik:Coa Hungary Clan Ráthold.svg Herb Rátót Rátót (Ráthold lub Rátold) to nazwa rodzaju (łac. „Klan”; nemzetség po węgiersku) w Królestwie Węgier. Według Simona z Kézy i innych kronikarzy przodkami klanu byli Włosi z Caserty w Neapolu, imiona Rathold i Oliver, którzy osiedlili się na Węgrzech około 1097 roku za panowania króla Węgier Colomana [1]. Przybyli na Węgry wraz z Felicją z Sycylii. Rátót (Ráthold or Rátold) was the name of a gens (Latin for "clan"; nemzetség in Hungarian) in the Kingdom of Hungary. According to Simon of Kéza and other chroniclers, the ancestors of the clan were Italians from Caserta, Naples, by name Rathold and Oliver, who settled down in Hungary around 1097 during the reign of Coloman, King of Hungary. They came to Hungary alongside Felicia of Sicily. Rodziny Lorántffy, Kakas de Kaza, Feledi, Putnoki, Jolsvai, Kakas, Gyulaffy, Elefánti, Paksi, Pásztói, Kaplai, Ráday i Tari wywodzą się z rodzaju Rátót. The Lorántffy, Kakas de Kaza, Feledi, Putnoki, Jolsvai, Kakas, Gyulaffy, Elefánti, Paksi, Pásztói, Kaplai, Ráday and Tari families were originate from the Genus Rátót. Wybitni członkowie N A1. I. Leusták (fl. 1200), wojewoda Siedmiogrodu (1176–ok.1196) B1. I. Ratolt (fl. 1203), ispán komitatu Somogy (1203) C1. I. Domokos († 1241) (fl. 1238–41), skarbnik (1238–1240), zabity podczas bitwy na równinie Mohi D1. I. Loránd (fl. 1241–77), palatyn (1248–1260; 1272–1273; 1273; 1274–1275), sędzia (1246–1248; 1277), Ban całej Slawonii (1261–1267; 1277), Ban Maczwy (1272-1273) E1. Paksi Mátyás (fl. 1278–96), żona: Visontai Nn, przodek rodziny Paksi E2. II. Ratolt (fl. 1278–96) D2. I. István Porc; fl. 1265–77), żona: Smaragd Aglent (fl. 1327), mistrz skarbu (1273), założyciel gałęzi Palatine E1. II. Domokos (fl. 1270–1320†), mistrz skarbu (1293–1301 (1302), palatyn (1314–1320), przodek rodziny Pásztói (fl. 1323–60) F1. IV. István (fl. 1323) E2. Lőrinc († 1282) E3. I. László (fl. 1283–1328 †), żona: Zagyvafői Nn, Ban całej Slawonii (1300), przodek rodziny Tari F1. Rátót II. Olivér (fl. 1325–40) G1. V. István (fl. 1347–56; fl. przed 1360) G2. Margaret (fl. 1374), mąż: Rimai Mihály F2. Tari István (fl. 1325–47) F3. Anna (fl. 1325–28), żona: Thepsen z Posega E4. Kakas († zabity po Rozgony 15.6.1312), (fl. 1290–1312), ispán Bodrog i Tolna (1300), Lovászmester, żona: Visontai Nn, przodek rodziny Kakas de Kaza/Kazai F1 János/Ivan Kakas de Kaza (fl. 1325–66) E5. III. Leusták († przed 1348) ?? ("Nagy / Wielki"; fl. 1338–40) D3. I. Olivér (fl. 1255–72), ispán Pilis (1272) E1. III. Rénold (fl. 1275–83) E2. I. Miklós Vecse; fl. 1275–1308), Pohárnokmester (1293–1296), przodek rodziny Putnoki F1. Rénold F2. László F3. János F1. János/Ivan (fl. 1282) E3. córka, mąż: Básztély II. Rénold D4. Rátót II. Leusták E1. II. Loránd († 1307), (fl. 1275–1307), palatyn (1298–1299; 1303–1307) F1. II. Dezső (fl. 1316–27); żona: Nn, teść: G1. Péter Jolsvai (fl. 1340–53), żona: Csetneki Nn F2. III. Loránd († 1336), (fl. 1321–36), ispán Vas i Sopron (1333–1336) F3. IV. Leusták († 1340), (fl. 1321–40), ispán Vas i Sopron (1336–1340) F4. III. István (fl. 1321) E2. 'I. Dezső ("Vak"; fl. 1275–1308), żona: Ákos Nn, ispán Gömör (1290–1304) i Borsod (1299–1308) F1. Benedek Kaplai (fl. 1322–26), żona: Telegdi Margit, przodek rodziny Kaplai (lub Serkei), następnie dwóch gałęzi: rodziny Lorántfi (Lorántffy) i Dezsőfi F2. László Feledi (fl. 1322–78) F3. II. Miklós (fl. 1326–58) G1. II. László (fl. 1361–71) G2. Erzsébet ∞ Nn D5. Erzsébet ?? († przed 1267), mąż: Pok II. Móric C2. I. Balduin (fl. 1229–55), Pohárnokmester (1233–1234; 1235–1238; 1247–1254) D1. István II († przed 1274) D2. II. Gyula (fl. 1274–79), Pohárnokmester (1275), sędzia (1278); ∞ Csák Kunigunde F1. Demetrius (fl. 1291–1300) F2. III. Gyula († przed 1317) (fl. 1291–1315); żona: Klára, córka magistrate Werner (fl. 1323) G1. Chuta (ostatnia w tej linii) (fl. 1323), żona: Domoszlói Gergely (fl. 1319–37) D3. II. Balduin (fl. 1275–83), ispán komitatu Zala (1275–1276; 1276) E1. Rátóti Lőrinc (fl. 1290); żona: Nn Kacsics, teść: Kacsics Mihály, przodek rodziny Rátóti, następnie rodziny Gyulafi/(Gyulaffy) C3. (?) Mátyás (fl. 1224–41†), arcybiskup Ostrzyhomia (1239–1241), zabity podczas bitwy na równinie Mohi C4. (?) I. Rénold (fl. 1237–38), ispán Veszprém (1237–1238) C5. (?) Norbert (fl. 1246–47), ispán Veszprém (1246–1247) B2. I. Gyula († 1239), (fl. 1214–39), sędzia królewski (1219–1221; 1235–1239), wojewoda Siedmiogrodu (1229–1231) A2. N B1. I. Miske (fl. 1222–27), żona: Nn Margit (fl. 1258) C1. Abraham (fl. 1258–76) C2. II. Rénold (fl. 1258–74) D1. II. Miske (fl. 1299–1323) E1. Kővágóörsi, następnie rodzina Batthyány (macierzysta gałąź) C3. II. Pál (fl. 1276) C4. Gyöngy (fl. 1276), żona: Baracs Barleus B2. Michael (fl. 1227) B3. Absa (fl. 1227) C1. I. Pál († przed 1272), żona: Nn Kela (fl. 1272) D1. córka, mąż: Örsi Mátyás (fl. 1272–99) Historia A nemzetség a Veszprém közelében fekvő Rátót helység területét nyerte a királytól szállásúl, de ezenkívül Váctól délkeletre is jókora területet kaptak adományul, ahol szintén egy Rátót nevű falut telepítettek. Klan wygrał obszar Rátót pod Veszprém z rezydencji króla, ale otrzymał także duży obszar na południowy wschód od Vác, gdzie również zainstalowano wioskę Rátót. 1 Spośród przodków rodzaju czartery po raz pierwszy wspomnieli o Ratoldu dopiero w 1219 r., Którego brat Gyula był sędzią kraju w latach 1219–1221 i małym biskupem. W 1222 r. Był biskupem Bihar, w 1225 r. Biskupem Vasvár, w latach 1229–1231 województwem transylwanii, w latach 1235–1239 ponownie był sędzią kraju, w 1235 r. Chanadi, w 1238 r. Ponownie biskupem. Od 1229 r. Bela wierzyła w młodszego króla. A nemzetség ősei közül az oklevelek csak 1219-ben említettek először egy Ratoldot, akinek testvére, Gyula 1219–1221-ben országbíró és kevei ispán volt. 1222-ben bihari, 1225-ben vasvári ispán, 1229-től 1231-ig erdélyi vajda, 1235–1239 között ismét országbíró, 1235-ben csanádi, 1238-ban újra kevei ispán. 1229-től Béla ifjabb király híve volt. 2 Od tego czasu Roland lub Loran I, który był palatynem od 1248 do 1255 roku, słowiański zakaz od 1261 do 1278 roku, był wymieniany jako należący do rodzaju i był pamiętany jako bohater inwazji tatarskiej. W 1277 r. Został sędzią kraju, a jednocześnie biskupem hrabstwa bratysławskiego i hrabstwa Zala. Jeden z jego wnuków, Oliver, był również człowiekiem godnym; W latach 1336–53 był na przemian w okręgach Fejér, Zólyom, Vas i Sopron, nadwornym władcą królowej i zastępcą króla. Ebből az időből a nemzetséghez tartozóként említették még Rolandot vagy I. Lorándot, aki 1248–1255 között nádor, 1261-től 1278-ig szlavón bán volt, és a tatárjárás egyik hőseként emlékeztek rá. 1277-ben országbíró lett és egyúttal Pozsony és Zala vármegye ispánja. Egyik unokája, Olivér szintén előkelő méltóságokat viselt; 1336–53 között felváltva volt Fejér, Zólyom, Vas és Sopron vármegyék ispánja, a királyné udvarmestere, a király tárnokmestere. 3 Domokos, z innej gałęzi rodziny, był także mistrzem w latach 1293–1300. W latach 1312–1320 wnuk Domokosa o tej samej nazwie był godnością palatyna. Wśród braci Domokosa László był stolarzem, a Kakas był wymieniany jako biskup Tolna i Bodogog. A nemzetség egy másik ágából való Domokos 1293-1300 között szintén tárnokmester volt. 1312-1320 között Domokos hasonló nevű unokája nádori méltóságot viselt. Domokos öccsei közül László asztalnokmester volt, Kakast pedig tolnai és bodrogi ispánként említették. 4 II. W latach 1283–1307 Loránd (Roland) był biskupem Gemer i Borsod. Jego wnuk, János Kaplai (1350–1377) jest pocztą głosową i sędzią Halicsiego, jego prawnuk, syn Loránda Paksa Leustáka, chociaż w latach 1349–51 był dworzaninem króla, w latach 1352–1358 był biskupem Somogy i gubernatorem Slawonii. II. Loránd (Roland) 1283–1307 között gömöri és borsodi ispán volt. Unokája, Kaplai János (1350–1387) halicsi vajda és országbíró, dédunokája, Loránd fia Paksi Leusták, pedig 1349-51 körül a király udvarmestere, 1352-1358 körül somogyi ispán és Szlavónia helytartója. 5 1336–1356 között Rátót nemzetségből Olivér, Mátyás fia, Loránd unokája a királyné udvarbírája volt, és 1347-52 között egyúttal tárnokmester, és hosszabb-rövidebb ideig Vas, Sopron, Fehér, Zólyom, Szatmár, Ugocsa vármegyék ispánja és nyalábi várnagy. Tagja volt az 1348-ban Aversából hazaküldött fogoly hercegek őrkíséretének is. W latach 1336–1356 Oliver, syn Macieja, wnuka Loranda, z rodziny Rátót, był nadwornym sędzią królowej, a w latach 1347-52 był także mistrzem, a przez dłuższy lub mniejszy okres biskupem Vas, Sopron, Fehér, Zólyom, Szatmár, Ugocsa. Był także członkiem eskorty straży książąt-więźniów odesłanych do Aversy w 1348 r. Historia Przodkowie rodziny Rátót (Rátold) byli, według Simona Handai i innych kronik, których przodkowie, Ratold i Oliver, przybyli na Węgry z Neapolu w prowincji Apulia, Caserta, pod koniec XI wieku, około 1079 roku. Rodową odznaką rodzaju był liść lipy, który można również znaleźć na herbie rodzin, które z niego pochodzą. A Rátót nemzetség (Rátold) ősei Kézai Simon és más krónikák szerint itáliaiak voltak, akiknek ősei Ratold és Olivér még a 11. század vége felé, 1079 körül Könyves Kálmán korában Nápolyból Apulia tartomány Caserta városából jöttek Magyarországra. A nemzetség ősi jelvénye a hársfalevél volt, amely a belőle származó családok címereiben is megtalálható. Ágai és családjai Oddziały i rodziny Były 4 gałęzie rodzaju od tárnokmestertől Domokosa I (1238-1240): Paks ág Pásztói ág Felebi ág Putnoki ág Z tych oddziałów hrabstwo Borsod było: Rodzina Pásztó, była właścicielem Arló i Vadna. Rodzina Kazai Kakas, której rodową posiadłością był Kazán, a jej majątek rozciąga się poza Kazán Kazinca, Igricia, Galgóca i Divény. Z czasem rodzina Rátót została podzielona na kilka gałęzi i kilka znanych rodzin; Stały się rodami Lorántffy, Kazai, Feledi, Putnoki, Jolsvai, Kakas, Gyulafi, Elefánti, Pásztói, Kaplai, Ráday, Tari Nógrád megyei ág A nemzetség úgynevezett nádori ágából származó Porcz I. István, a királyné lovászmestere, aki 1265 végén az ágasvári uradalmat nyerte adományul. Ehhez tartoztak Tar, Kutasó és Bárkány Nógrád megyei helységek is; később IV. László király Láposd faluval (ma Nógrádmegyer határában fekvő dűlő) jutalmazta szolgálatait. Kutasó és Bárkány később a Tari családé lett. Fia Domonkos, 1301-ben, III. András király halála után, az addig viselt tárnokmesteri méltóságért, kárpótlásul Nógrád vármegye ispánja lett. 1304-ben testvéreivel: Lászlóval, Kakassal és Leusztákkal együtt Károly Róbert király pártjához csatlakozott. 1308-ban újból Nógrád vármegye ispánja lett. Domonkost Károly Róbert király magas kitüntetésekkel halmozta el. Előbb nejének tárnokmesterévé nevezte ki, majd 1315-ben nádorrá lett. Domokos nevű fia a Pásztóy család őse. III. András híve volt, halála után Vencel mellé állt. 1301-ben ajtónállómester, 1301 – 02-ben nógrádi, 1303-ban Fejér vm.-i ispán. Öccsei közül László fő étekfogó, Kakast pedig tolnai és bodrogi ispánként említették. Pásztói János országbíró (1396 – 98). A Rátót nemzetség Heves vm.-ben birtokos ágából való. 1397-ben a betörő csehek ellen harcolt. A Lackfiak bukása után a király Pásztói Jánost is felmentette tisztségétől. Jolsvai Lesták nádor. A Rátót nemzetség Gömör vm.-i, Jolsván birtokos ágából származott. 1349–51-ben asztalnokmester, 1351-től 1358-ig somogyi, 1356–58-ban Fejér vármegyei ispán, 1387-től udvarmester, 1392-től 1396-ig Fejér vm.-i ispán, nádor, 1393–94-ben gömöri, 1394-ben liptói ispán. 1396. szept. 28-án Nikápolynál török fogságba esett, 1400. január 20-án még fogságban volt. Nem sikerült kiváltani, bár családja erre a célra 6000 forintért a Kanizsaiaknak elzálogosította a Bars vármegyei Hrussó várát és uradalmát. Testvére, László Kisnémedi és Selyp (ma Lőrinci város része) helységek birtokosa volt; 1325-ben azonban összetűzött az Ákos nemzetségbeli Micskkel, a későbbi bánnal, az akkori szigorú törvények szerint, a bírák fejvesztésre ítélték. László csak úgy tudott megmenekülni a halálbüntetéstől, hogy összes jószágait átengedte Micsknek. (Karácsonyi i. m. 14. 1.) Porcz I. István-tól származó Tari IV. László mester, nógrádi, hevesi ispán 1393-ban (1347-1395). Az ő fia Tari Lőrinc 1370 körül Taron született. Mária királynő udvarában nevelkedett. Itt vált lovaggá, Ilsvai Leusták segítette fiatal korában. Báró és királyi tanácsos. Rátót nembeli Tari vagy Pásztói Lőrinc, 1401 április 28-án kardot rántva védelmezte Zsigmond királyt, amikor a többi főurak fogságba vetették. 1404–06-ig királyi pohárnokmester, 1406–1413-ig honti ispán, 1407-ben nógrádi ispán, 1409-ben ő és két társa hívja össze a nógrádi közgyűlést, 1407-ben Pásztónak Buda kiváltságait kéri a királytól, 1407-1409-ben királynéi pohárnokmester, 1408-tól királynéi asztalnokmester Cillei Borbála udvarában, 1407–1408-ban étekfogómester és fősáfár. Birtokai Rátót (Ratold) első birtokait Vas, Veszprém és Pest megyében szerezte. Központja minden valószínűség szerint a Veszprém megyei Rátóton, mai nevén Gyulafirátóton lehetett. Pest megyében lévő birtokaik a mai Rátót, Kisnémedi, Hartyán és Fót területén feküdtek. A nemzetségből kialakult rátóti Gyulaffy család 1255 táján alapította a rátóti prépostságot, melynek 1420-1436 közötti időkből Tamás nevű prépostja is ismert. 1516-ban a csornai prépostság alá rendelték. A prépostság 1526 után elpusztult, javait a zabrdovici premontrei prépostság kapta meg. Kegyúri jogaikat a Gyulaffyak 1644-ig gyakorolták, utánuk azt az Eszterházyak örökölték. A Rátót nemzetség birtoka volt Somogy vármegyében a Szentgáloskérhez tartozó Lapa-puszta is, amely a Rátót nemzetség úgynevezett nádori ágának ősi birtoka volt, és amelyet az 1283 évi birtokmegosztás alkalmával I. Lóránt nádor fiai, Mátyás és Rátót, kaptak. A nemzetség tagjai valószínű, hogy még jóval a tatárjárás előtt, Nógrád megyében is szereztek birtokokat, de ottani birtokaikról okleveles adatok csak a 13. század második felétől kezdve vannak. Gömör vármegyében is hatalmas birtokrészeket kaptak, majd innen Borsod vármegyébe is átágaztak. Uwagi Címerhatározó [5] Przypisy Bibliografia Szablon:Nagy Iván A Pallas nagy lexikona Kézai Simon krónikája Borovszky Samu: Somogy és Nógrád vármegye Fejér, Codex Dipl. VII/II. 12–16 Árpádkori új Okmtár IV. 19, VII. 102. (Dl. 9815) Karácsonyi János: A magyar nemzetségek (III, Bp., 1901) János Karácsonyi: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1900–1901. Gyula Kristó (editor): Korai Magyar Történeti Lexikon – 9–14. század (Encyclopedia of the Early Hungarian History – 9–14th centuries); Akadémiai Kiadó, 1994, Budapest; .

Rátót (ród) Herb {{{dynastia}}} Kraj Królestwo Węgier — Arcybiskup Ostrzyhomia Ban całej Slawonii Palatyn Królestwa Węgier Sędzia królewski Mistrz skarbu Stolnik królewski Wojewoda Siedmiogrodu — Pierwszy Rathold i Oliver Ostatni Początek XI wiek Koniec Pochodzenie neapolitańskie Gałęzie Elefánti Feledi Gyulaffy Jolsvai Kakas Kakas de Kaz Kaplai Lorántffy Paksi Pásztói Putnoki Ráday Tari