Wojewodowie Siedmiogrodu
Przejdź do nawigacji
Przejdź do wyszukiwania
| Strona | Autorzy | Nota |
| [1] | [2] | Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku węgierskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku węgierskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach. |
| Strona | Autorzy | Nota |
| [3] | [4] | Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku rumuńskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku rumuńskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach. |
Plik:SigismundBathory1597.jpg
herceg somlyai Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem címerpajzsa
Wojewoda Siedmiogrodu (węg. Erdélyi vajda, rum. Voievozi ai Transilvaniei) miał szczególną władzę terytorialną w średniowiecznych Węgrzech. Miało rozległe uprawnienia nad Siedmiogrodem, zastępując króla. Szersze niż palatyn, który nie miał władzy nad swoim terytorium. Mógł także wypowiadać wojnę w razie niebezpieczeństwa bez uprzedniej zgody królewskiej, uzasadnionej odległością jego terytorium od centrum. Na jego terytorium ispánie byli mu posłuszni, a nie królowi. Na Węgrzech nawet ban miał podobne uprawnienia.
Az erdélyi vajda a középkori Magyarország különleges területi hatalommal felruházott tisztségviselője volt. Erdély felett a királyt helyettesítő széles jogkörrel rendelkezett. Szélesebbel mint a nádor, akinek az ő területe felett nem is volt hatásköre. Hadat is gyűjthetett veszély esetén előzetes királyi engedély nélkül, amit területének a központtól való távolsága indokolt. Területén az ispánok neki tartoztak engedelmességgel, nem a királynak.<Forrás?> Nagy Károly közigazgatási rendszerében az őrgróf feleltethető meg neki. Magyarországon még a bánok rendelkeztek hasonló jogkörrel.
Jednak godność Gyuli przed powstaniem państwa, a zwłaszcza jego rola przywódcy armii, którego słowiańskim tłumaczeniem jest słowo województwo / wojewodowie, z pewnością odegrały rolę w tworzeniu stanowiska [1].
A tisztség kialakulásában azonban minden bizonnyal szerepet játszott az államalapítás előtti gyula méltóság, különös tekintettel annak hadvezéri szerepére, aminek szláv fordítása a vajda/vojevod szó.[1]
Tytuł Wojewody Siedmiogrodu prawdopodobnie pochodzi bezpośrednio z adresu ispána z Gyulafehérvár. Na początku XIII wieku statuty pokazują komitaty Fehér, Torda, Küküllő i Hunyad, ale nie wspominają o swoich ispánach. Komitatami tymi prawdopodobnie zarządzał ispán Gyulafehérvár. Tytuł wojewody (princeps) (identyczny z tytułem późniejszego księcia Transylwanii) pojawia się po raz pierwszy w statucie Kalaman Uczonego w 1111 r. w formie Mercurius princeps Ultrasilvanus. Według Makkai László może to być związane z dokumentem z 1097 roku, w którym Vincurius comes Bellegratae, tj. „Wojewoda i ispán Gyulafehérvár nie pojawiają się jednocześnie jako dwie odrębne osoby, więc tożsamość dwóch stanowisk jest tutaj potwierdzona”. Do XIII wieku wojewodowie Siedmiogrodu rządzili tylko Południową Transylwanią, a ich kompetencje rozciągnęły się na całą geograficzną Transylwanię dopiero pod koniec tego wieku, już wykraczając daleko poza granice geograficzne Transylwanii w erze Andegawenów. W 1366 r. kompetencje Lackfi Dénesa rozszerzyły się na Cisę i się na Zemplén na północy.
Az erdélyi vajda cím azonban valószínűleg közvetlenül a gyulafehérvári ispán címéből alakult ki. A 13. század elején feltűnnek az oklevelekben Fehér, Torda, Küküllő és Hunyad megyék, de ispánjaikról nincs szó bennük. Ezeket a megyéket feltehetőleg a gyulafehérvári ispán igazgatta. A vajda cím (princeps) formában (amely azonos a későbbi erdélyi fejedelem címével) először 1111-ben, Könyves Kálmán egyik oklevelében tűnik fel, Mercurius princeps Ultrasilvanus alakban. Makkai László szerint ez kapcsolatba hozható egy 1097-es oklevéllel, melyben Vincurius comes Bellegratae szerepel. „A vajda és a gyulafehérvári ispán egyszerre, mint két külön személy nem fordulnak elő, a két tisztség azonossága tehát ebben is igazolást nyer.”
A „vajda” szó csak egy 1199-es oklevélben tűnik fel először.[2] Az erdélyi vajda a 13. századig csak Délerdélyt kormányozta, hatásköre csak e század végére terjedt ki a teljes földrajzi Erdélyre, az Anjou-korban már jóval túlterjed Erdély földrajzi határain. Laczkfi Dénes vajda hatásköre 1366-ban túlnyúlt a Tiszán, északon Zemplénig terjedt.
Spis treści
Siedmiogród w czasach Arpadów
| Nazwisko | Okres | Władca | Uwagi |
|---|---|---|---|
| Erdőelvi Zoltán (rum.) Zoltán Erdőelvi |
1003 | I. István | |
| Vincurius(?) | 1097 | Könyves Kálmán | Vincurius comes Bellegratae (gyulafehérvári ispán) |
| Merkúr Mercurius (rum.) Mercurius, princeps Ultrasilvanus |
1111 | Mercurius princeps ultrasilvanius („erdőntúl” hercege) | |
| Leusták v. Lesták Rátót I. Leusták (rum.) Leustachius Rátót (Eustachius), voievod al Transilvaniei |
1176 | III. Béla | |
| Legforus | 1199–1200 |
XIII wiek
| Nazwisko | Okres | Władca | Uwagi |
|---|---|---|---|
| Geregye I. Eth (rum.) Eth |
1200 | Imre | |
| Kán I. Gyula (rum.) Gyula Kán |
1201 | ||
| I. Miklós (rum.) Nicolae |
1201–1202 | ||
| Benedek (rum.) Benedict, fiul lui Conrad |
1202-1206 | II. András | Korlát fia (pierwszy raz). |
| Smaragd (rum.) Smaragdus Zsámboki |
1206-1208 | ||
| Benedek (rum.) Benedict, fiul lui Conrad |
1208–1209 | Korlát fia (drugi raz) | |
| Kacsics Mihály (rum.) Mihail Kacsics |
1209–1212 | Kacsics | |
| Bertold (rum.) Berthold de Andechs-Meran, arhiepiscop de Kalocsa |
1212–1213 | andechs-meráni, Gertrudis királyné öccse | |
| II. Miklós (rum.) Nicolae |
1213 | ||
| Kán I. Gyula (rum.) Gyula Kán |
1214 | Kán | |
| Kacsics Simon (rum.) Simion |
1215 | ||
| Bogátradvány Ipoch (rum.) Ipoth (Ipolit) |
1216–1217 | Bogátradvány | |
| Rafain (rum.) Rafail (Rafain/Rafaion) |
1217 | ||
| Neuka (rum.) Neuka (Nevke/Leuka) |
1219–1221 | ||
| Pál (rum.) Paul, fiul lui Petru |
1221–1222 | Péter fia | |
| Kacsics Mihály (rum.) Mihail Kacsics |
1222 | Kacsics Drugi raz | |
| Pósa (rum.) Pósa Csáki, fiul lui Solum/Sólyom |
1226–1229 | Sólyom fia | |
| Rátót I. Gyula (rum.) Gyula Rátót |
1230–1231 | Rátót | |
| Türje II. Dénes (rum.) Dionisie Tomaj |
1233–1234 | Tomaj | |
| (rum.) Serafin | 1235 | ||
| András (rum.) Andrei fiul lui Serafin |
1235 | Szerafin fia | |
| Pósa (rum.) Pósa Csáki, fiul lui Solum/Sólyom |
1235–1241 | IV. Béla | Sólyom fia |
| I. Lőrinc (rum.) Laurențiu Aba |
1242–1252 | ||
| Ákos Ernye (rum.) Ernye Ákos, ban al Transilvaniei |
1252–1260 | Ákos | |
| Hahót I. Csák ?? | 1261 | Hahót | |
| Kán II. László (rum.) Ladislau I Kan |
1260–1267 ? | Kán | |
| Geregye Miklós (rum.) Nicolae Geregye |
1267–1268 | Geregye | |
| Gutkeled II. Miklós | 1268–1270 | z rodu Gutkeled | |
| Csák II. Máté (rum.) Matei Csáki |
1270–1272 | V. István | Pierwszy raz |
| Geregye Miklós (rum.) Nicolae Geregye |
1272–1273 | IV. László | Pierwszy raz |
| János z Siedmiogrodu (rum.) Ioan Kőszegi ?? |
1273 | ||
| Geregye Miklós | 1273–1274 | Drugi raz | |
| Csák II. Máté | 1274 | Drugi raz | |
| Geregye Miklós | 1274 | Trzeci raz | |
| (rum.) Egidius Monoszló | 1274 | ||
| Csák II. Máté (rum.) Matei Csáki |
1274–1275 | Trzeci raz | |
| Csák III. Ugrin (rum.) Ugrinus Csáki |
1275 | Pierwszy raz | |
| Kán II. László (rum.) Ladislau I Kan |
1275–1276 | Kán | |
| Csák III. Ugrin (rum.) Ugrinus Csáki |
1276 | Drugi raz | |
| Csák II. Máté (rum.) Matei Csáki |
1276–1277 | Czwarty raz | |
| Pók Miklós (rum.) Nicolae Meggyesi din neamul Pok |
1277–1278 | Pók | |
| Aba Finta (rum.) Finta Aba |
1278–1280 | Aba | |
| István, syn Tekesa (rum.) Ștefan Merai |
1280 | Tekus fia | |
| (rum.) Petru, fiul lui Dominic | 1280 | ||
| Borsa Loránd (rum.) Roland Borșa |
1282 | Borsa | |
| Péc Apor (rum.) Apor Péc |
1283 | Péc | |
| Borsa Loránd (rum.) Roland Borșa |
1284–1285 | Borsa, Borsa Kopasz öccse | |
| Ákos I. Mojs (rum.) Moise/Moyus Ákos |
1287–1288 | Ákos | |
| Borsa Loránd (rum.) Roland Borșa |
1288–1297 | III. András | Borsa |
Siedmiogród w czasach Andegawenów
| Nazwisko | Okres | Władca | Uwagi |
|---|---|---|---|
| Kán II. László (rum.) Ladislau Kán al II-lea |
1294–1315 | "Interregnum" | Kán |
| Kán III. László (rum.) Ladislau Kán al III-lea neconfirmat de rege |
1297–1315 ?? 1315 tylko ! | "Interregnum" | Kán |
| Meggyesi Miklós (rum.) Nicolae Meggyesi din neamul Pok (z rodu Pok) |
1315–1316 | Károly Róbert | |
| Pók Miklós | 1315–1318 | Pók | |
| Debreceni Dózsa (rum.) Doja Debreceni |
1318–1321[3] | 'fiul lui Andrei | |
| Szécsényi I. Tamás (rum.) Toma Szécsényi |
1321–1342 | ||
| Sirokai Miklós (rum.) Nicolae Sirokai |
1342–1344 | I. Lajos | |
| Lackfi I. István (rum.) Ștefan Lackfi.. |
1344–1350 | ||
| Gönyüi Tamás (rum.) Toma Gönyűi |
1350–1351 | Csór[4] | |
| Kont Miklós (rum.) Nicolae Raholcai Kont |
1351–1356 | ||
| Lackfi András (rum.) Andrei Lackfi |
1356–1359 | ||
| Lackfi II. Dénes (rum.) Dionisie Lackfi |
1359–1367 | ||
| Lackfi II. Miklós (rum.) Nicolae Lackfi |
1367–1369 v. 1367–1368[5] | ||
| Lackfi I. Imre (rum.) Emeric Lackfi |
1369–1372 (1367–1372[6]) | ||
| Lackfi II. István (rum.) Ștefan Lackfi al II-lea; fratele lui Emeric |
1372–1376 | csáktornyai (pierwszy raz) | |
| Losonci I. László (rum.) Ladislau Losonczi |
1376–1385 | (pierwszy raz) | |
| Lackfi II. István (rum.) |
1385–1386 | csáktornyai (drugi raz) | |
| Losonci I. László (rum.) |
1386–1392 | (drugi raz) | |
| (rum.) Emeric Bebek I (Bubek) | 1392–1393 | ||
| (rum.) Frank Szécsényi | 1393–1395 |
Siedmiogród w czasach różnych dynastii
| Nazwisko | Okres | Władca | Uwagi |
|---|---|---|---|
| Bebek I. Imre (rum.) Emeric Bebek I (Bubek) |
1392–1393 | Luxemburgi Zsigmond | |
| Szécsényi Frank (rum.) Frank Szécsényi |
1393–1395 | ||
| Stiborici Stibor (rum.) Stibor de Stiboricz |
1395–1401 |
XV wiek
| Nazwisko | Okres | Władca | Uwagi |
|---|---|---|---|
| Szécsényi Simon | 1401–1402 | Luxemburgi Zsigmond | |
| Csáky Miklós Marcali Miklós (rum.) Nicolae Csáki și Nicolae Marcali |
1402–1403 | ||
| Tamási János Szántai Lack Jakab (rum.) Ioan Tamási și Iacob Lackfi |
1403–1409 | ||
| Stiborici Stibor (rum.) Stibor de Stiboricz |
1409–1414 | ||
| Csáky Miklós (rum.) Nicolae Csáki |
1415–1426 | ||
| Csáky László (rum.) Ladislau al IV-lea Csaki ; 1426 - 1435 ; syn Nicolea Csaki |
1426–1437 tylko 1426-1435 | ||
| Csáky László (rum.) Ladislau al IV-lea Csaki i Petru Cseh (Cheeh) |
1426–1437 tylko 1436-1437 | ||
| Lévai Cseh Péter (rum.) Petru Cseh |
1436–1438 | Luxemburgi Zsigmond, (Habsburg) Albert | |
| Losonci II. Dezső (rum.) Desideriu Losonczi |
1438–1441 | (Habsburg) Albert | zaraz potem wojewoda Siedmiogrodu |
| Kusalyi Jakcs Mihály Kusalyi Jakcs László (rum.) Ladislau al V-lea Jakcs |
1440–1441 tylko ianuarie 1441 | I. Ulászló | |
| Hunyadi János (rum.) Ioan de Hunedoara |
1441–1446 | I. Ulászló, V. (Habsburg) László | razem z Újlaki V. Miklósem ?? |
| Újlaki V. Miklós | 1441–1458 | razem z Hunyadi Jánosem ??
| |
| Bebek III. Imre (rum.) Emeric Bebek al II-lea |
1446–1448 | V. László | z (rum.) Nicolae Újlaki ; 1446 - 1447 ?? |
| (rum.) Emeric Bebek al II-lea | mai - octombrie 1448 | V. László | z (rum.) Ioan de Hunedoara |
| Rozgonyi János (rum.) Ioan Rozgonyi |
1450–1458 (rum.) 1449 - 1460 | ||
| (rum.) Nicolae Újlaki | 1449–1458 | ||
| Rozgonyi Sebestyén (rum.) Sebastian Rozgonyi |
1458–1461 | I. Mátyás | |
| (rum.) Nicolae Újlaki | 1460 (rum.) 1460 | ||
| Kanizsai II. László | 1459–1461 | ||
| Kanizsai II. Miklós | 1461 | ||
| Újlaki V. Miklós (rom.) Nicolae Újlaki z Ioan Dindelegi Pongrácz |
1462–1465 | razem z Dengelegi Pongrác János | |
| Szentgyörgyi Zsigmond Szentgyörgyi János Ellerbach Bertold (rum.) Sigismund Szentgyörgyi și Ioan Szentgyörgyi (de Sancto Giorgia) |
1465–1467 | ||
| Dengelegi Pongrác János (rom.) Ioan Dindelegi Pongrácz z Nicolae Csupor |
1468–1472 | razem z Monoszlói Csupor Miklós | |
| Magyar Balázs (rum.) Blazius Magyar |
1472–1475 | ||
| Dengelegi Pongrác János (rum.) Ioan Dindelegi Pongrácz |
1475–1476 | ||
| Vingárti Geréb Péter (rum.) Petru Vingárti Geréb |
1478–1479 | ||
| Báthori V. István (rum.) Ștefan Bathory I de Ecsed |
1479–1493 | I. Mátyás, II. Ulászló | ecsedi
|
| Losonci III. László (rum.) Ladislau Losonczi al II-lea ?? |
1493–1494 (rom.) 1493 - 1495 | II. Ulászló | |
| Drágffy Bertalan (rum.) Bartolomeu Dragfi ; potomek Drag de Maramureș |
1494–1498 (rom.) 1493 - 1499 | ||
| Szentgyörgyi Péter (rum.) Petru Szentgyörgyi și de Bozin |
1498–1510 (rom. 1499 - 1510 |
XVI wiek
| Nazwisko | Okres | Władca | Uwagi |
|---|---|---|---|
| Szapolyai I. János | 1510–1526 | II. Ulászló, II. Lajos |
Zarządzający do czasu pojawienia się księcia
H3 Bebek Ferenc, Gömör vármegye főispánja (Comes of Gömör County), Erdélyi vajda, +31.8.1558; 1m: Dorottya (Dorkó) Ráskay de Ráska; 2m: Margit Warkóczy -> Bebek Ferenc (erdélyi vajda) (†1556)[5]
| Nazwisko | Okres | Władca | Uwagi |
|---|---|---|---|
| Perényi Péter | 1526–1529 | I. Ferdinánd, Szapolyai János | |
| Báthory István | 1530–1534 | somlyói | |
| Laszky Jeromos | 1530–1534 | ||
| Majláth István | 1534–1541 | ||
| Balassa Imre | 1538–1540 | ||
| Martinuzzi Fráter György | 1551 | ||
| Báthori András | 1552–1553 | ||
| Dobó István és Kendi Ferenc | 1553–1556 | ||
| Báthory István | 1571–1576 | Báthory István | 1576-tól fejedelem és lengyel király |
| Báthory Kristóf | 1576–1581 | Báthory István bátyja | |
| Báthory Zsigmond | 1581–1588 | Báthory Kristóf fia |
Források
- Szablon:KMTörtLex
- Fügedi Erik: Ispánok, bárók, kiskirályok Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1986
- Makkai László: Erdély története, Renessaince Kiadó, 1944.
- {{#invoke:Citation/CS1|citation
|CitationClass=journal }}
- http://lexikon.katolikus.hu
- http://www.freeweb.hu/gyurkovics/vajdak_h.htmSzablon:Halott link
- https://web.archive.org/web/20061012015112/http://www.e-scoala.ro/istorie/voievozi_translivania.html
Jegyzetek
- ↑ Szablon:GyGyIstvánKirály
- ↑ Fügedi, Erik (1986). Ispánok, bárók, kiskirályok. Magvető Könyvkiadó. str. 52. ISBN 963-14-0582-6.
- ↑ Markó, László (2000). A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Magyar Könyvklub. ISBN 963 547 085 1.
- ↑ Fügedi, Erik (1986). Ispánok, bárók, kiskirályok. Magvető Könyvkiadó. str. 206. ISBN 963-14-0582-6.
- ↑ Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc, ur. (1994). "Lackfi". Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest. ISBN 963-05-6722-9.
- ↑ Bertényi Iván. "A nemesség. Egyházi társadalom.". Magyarország az Anjouk korában. Gondolat, Budapest 1987. ISBN 963-281-776-1.
Kapcsolódó szócikkek
A magyar uralkodó osztály
- Árpád-ház
- Erdélyi fejedelmek listája 1526 – 1711 között
- Magyarország uralkodóinak listája
- Nádor vagy nádorispán
- Országbíró
- Tárnokmester
- Horvát bánok listája
- Magyarország államfőinek listája (Itt található a kormányzók listája is.)
- Magyarország kormányfőinek listája
