Wojewodowie Siedmiogrodu

Z Felczak story
Przejdź do nawigacji Przejdź do wyszukiwania
Plik:SigismundBathory1597.jpg
herceg somlyai Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem címerpajzsa

Wojewoda Siedmiogrodu (węg. Erdélyi vajda, rum. Voievozi ai Transilvaniei) miał szczególną władzę terytorialną w średniowiecznych Węgrzech. Miało rozległe uprawnienia nad Siedmiogrodem, zastępując króla. Szersze niż palatyn, który nie miał władzy nad swoim terytorium. Mógł także wypowiadać wojnę w razie niebezpieczeństwa bez uprzedniej zgody królewskiej, uzasadnionej odległością jego terytorium od centrum. Na jego terytorium ispánie byli mu posłuszni, a nie królowi. Na Węgrzech nawet ban miał podobne uprawnienia.

Az erdélyi vajda a középkori Magyarország különleges területi hatalommal felruházott tisztségviselője volt. Erdély felett a királyt helyettesítő széles jogkörrel rendelkezett. Szélesebbel mint a nádor, akinek az ő területe felett nem is volt hatásköre. Hadat is gyűjthetett veszély esetén előzetes királyi engedély nélkül, amit területének a központtól való távolsága indokolt. Területén az ispánok neki tartoztak engedelmességgel, nem a királynak.<Forrás?> Nagy Károly közigazgatási rendszerében az őrgróf feleltethető meg neki. Magyarországon még a bánok  rendelkeztek hasonló jogkörrel.

Jednak godność Gyuli przed powstaniem państwa, a zwłaszcza jego rola przywódcy armii, którego słowiańskim tłumaczeniem jest słowo województwo / wojewodowie, z pewnością odegrały rolę w tworzeniu stanowiska [1].

A tisztség kialakulásában azonban minden bizonnyal szerepet játszott az államalapítás előtti gyula méltóság, különös tekintettel annak hadvezéri szerepére, aminek szláv fordítása a vajda/vojevod szó.[1] 

Tytuł Wojewody Siedmiogrodu prawdopodobnie pochodzi bezpośrednio z adresu ispána z Gyulafehérvár. Na początku XIII wieku statuty pokazują komitaty Fehér, Torda, Küküllő i Hunyad, ale nie wspominają o swoich ispánach. Komitatami tymi prawdopodobnie zarządzał ispán Gyulafehérvár. Tytuł wojewody (princeps) (identyczny z tytułem późniejszego księcia Transylwanii) pojawia się po raz pierwszy w statucie Kalaman Uczonego w 1111 r. w formie Mercurius princeps Ultrasilvanus. Według Makkai László może to być związane z dokumentem z 1097 roku, w którym Vincurius comes Bellegratae, tj. „Wojewoda i ispán Gyulafehérvár nie pojawiają się jednocześnie jako dwie odrębne osoby, więc tożsamość dwóch stanowisk jest tutaj potwierdzona”. Do XIII wieku wojewodowie Siedmiogrodu rządzili tylko Południową Transylwanią, a ich kompetencje rozciągnęły się na całą geograficzną Transylwanię dopiero pod koniec tego wieku, już wykraczając daleko poza granice geograficzne Transylwanii w erze Andegawenów. W 1366 r. kompetencje Lackfi Dénesa rozszerzyły się na Cisę i się na Zemplén na północy.

Az erdélyi vajda cím azonban valószínűleg közvetlenül a gyulafehérvári ispán címéből alakult ki. A 13. század elején feltűnnek az oklevelekben Fehér, Torda, Küküllő és Hunyad megyék, de ispánjaikról nincs szó bennük. Ezeket a megyéket feltehetőleg a gyulafehérvári ispán igazgatta. A vajda cím (princeps) formában (amely azonos a későbbi erdélyi fejedelem címével) először 1111-ben, Könyves Kálmán egyik oklevelében tűnik fel, Mercurius princeps Ultrasilvanus alakban. Makkai László szerint ez kapcsolatba hozható egy 1097-es oklevéllel, melyben Vincurius comes Bellegratae szerepel. „A vajda és a gyulafehérvári ispán egyszerre, mint két külön személy nem fordulnak elő, a két tisztség azonossága tehát ebben is igazolást nyer.” 

A „vajda” szó csak egy 1199-es oklevélben tűnik fel először.[2] Az erdélyi vajda a 13. századig csak Délerdélyt kormányozta, hatásköre csak e század végére terjedt ki a teljes földrajzi Erdélyre, az Anjou-korban már jóval túlterjed Erdély földrajzi határain. Laczkfi Dénes vajda hatásköre 1366-ban túlnyúlt a Tiszán, északon Zemplénig terjedt.

Siedmiogród w czasach Arpadów

Nazwisko Okres Władca Uwagi
Erdőelvi Zoltán
(rum.) Zoltán Erdőelvi
1003 I. István
Vincurius(?) 1097 Könyves Kálmán Vincurius comes Bellegratae (gyulafehérvári ispán)
Merkúr
Mercurius
(rum.) Mercurius, princeps Ultrasilvanus
1111 Mercurius princeps ultrasilvanius („erdőntúl” hercege)
Leusták v. Lesták
Rátót I. Leusták
(rum.) Leustachius Rátót (Eustachius), voievod al Transilvaniei
1176 III. Béla
Legforus 1199–1200

XIII wiek

Nazwisko Okres Władca Uwagi
Geregye I. Eth
(rum.) Eth
1200 Imre
Kán I. Gyula
(rum.) Gyula Kán
1201
I. Miklós
(rum.) Nicolae
1201–1202
Benedek
(rum.) Benedict, fiul lui Conrad
1202-1206 II. András Korlát fia (pierwszy raz).
Smaragd
(rum.) Smaragdus Zsámboki
1206-1208
Benedek
(rum.) Benedict, fiul lui Conrad
1208–1209 Korlát fia (drugi raz)
Kacsics Mihály
(rum.) Mihail Kacsics
1209–1212 Kacsics
Bertold
(rum.) Berthold de Andechs-Meran, arhiepiscop de Kalocsa
1212–1213 andechs-meráni, Gertrudis királyné öccse
II. Miklós
(rum.) Nicolae
1213
Kán I. Gyula
(rum.) Gyula Kán
1214 Kán
Kacsics Simon
(rum.) Simion
1215
Bogátradvány Ipoch
(rum.) Ipoth (Ipolit)
1216–1217 Bogátradvány
Rafain
(rum.) Rafail (Rafain/Rafaion)
1217
Neuka
(rum.) Neuka (Nevke/Leuka)
1219–1221
Pál
(rum.) Paul, fiul lui Petru
1221–1222 Péter fia
Kacsics Mihály
(rum.) Mihail Kacsics
1222 Kacsics Drugi raz
Pósa
(rum.) Pósa Csáki, fiul lui Solum/Sólyom
1226–1229 Sólyom fia
Rátót I. Gyula
(rum.) Gyula Rátót
1230–1231 Rátót
Türje II. Dénes
(rum.) Dionisie Tomaj
1233–1234 Tomaj
(rum.) Serafin 1235
András
(rum.) Andrei fiul lui Serafin
1235 Szerafin fia
Pósa
(rum.) Pósa Csáki, fiul lui Solum/Sólyom
1235–1241 IV. Béla Sólyom fia
I. Lőrinc
(rum.) Laurențiu Aba
1242–1252
Ákos Ernye
(rum.) Ernye Ákos, ban al Transilvaniei
1252–1260 Ákos
Hahót I. Csák ?? 1261 Hahót
Kán II. László
(rum.) Ladislau I Kan
1260–1267 ? Kán
Geregye Miklós
(rum.) Nicolae Geregye
1267–1268 Geregye
Gutkeled II. Miklós 1268–1270 z rodu Gutkeled
Csák II. Máté
(rum.) Matei Csáki
1270–1272 V. István Pierwszy raz
Geregye Miklós
(rum.) Nicolae Geregye
1272–1273 IV. László Pierwszy raz
János z Siedmiogrodu
(rum.) Ioan Kőszegi ??
1273
Geregye Miklós 1273–1274 Drugi raz
Csák II. Máté 1274 Drugi raz
Geregye Miklós 1274 Trzeci raz
(rum.) Egidius Monoszló 1274
Csák II. Máté
(rum.) Matei Csáki
1274–1275 Trzeci raz
Csák III. Ugrin
(rum.) Ugrinus Csáki
1275 Pierwszy raz
Kán II. László
(rum.) Ladislau I Kan
1275–1276 Kán
Csák III. Ugrin
(rum.) Ugrinus Csáki
1276 Drugi raz
Csák II. Máté
(rum.) Matei Csáki
1276–1277 Czwarty raz
Pók Miklós
(rum.) Nicolae Meggyesi din neamul Pok
1277–1278 Pók
Aba Finta
(rum.) Finta Aba
1278–1280 Aba
István, syn Tekesa
(rum.) Ștefan Merai
1280 Tekus fia
(rum.) Petru, fiul lui Dominic 1280
Borsa Loránd
(rum.) Roland Borșa
1282 Borsa
Péc Apor
(rum.) Apor Péc
1283 Péc
Borsa Loránd
(rum.) Roland Borșa
1284–1285 Borsa, Borsa Kopasz öccse
Ákos I. Mojs
(rum.) Moise/Moyus Ákos
1287–1288 Ákos
Borsa Loránd
(rum.) Roland Borșa
1288–1297 III. András Borsa

Siedmiogród w czasach Andegawenów

Nazwisko Okres Władca Uwagi
Kán II. László
(rum.) Ladislau Kán al II-lea
1294–1315 "Interregnum" Kán
Kán III. László
(rum.) Ladislau Kán al III-lea
neconfirmat de rege
1297–1315 ?? 1315 tylko ! "Interregnum" Kán
Meggyesi Miklós
(rum.) Nicolae Meggyesi din neamul Pok (z rodu Pok)
1315–1316 Károly Róbert
Pók Miklós 1315–1318 Pók
Debreceni Dózsa
(rum.) Doja Debreceni
1318–1321[3] 'fiul lui Andrei
Szécsényi I. Tamás
(rum.) Toma Szécsényi
1321–1342
Sirokai Miklós
(rum.) Nicolae Sirokai
1342–1344 I. Lajos
Lackfi I. István
(rum.) Ștefan Lackfi..
1344–1350
Gönyüi Tamás
(rum.) Toma Gönyűi
1350–1351 Csór[4]
Kont Miklós
(rum.) Nicolae Raholcai Kont
1351–1356
Lackfi András
(rum.) Andrei Lackfi
1356–1359
Lackfi II. Dénes
(rum.) Dionisie Lackfi
1359–1367
Lackfi II. Miklós
(rum.) Nicolae Lackfi
1367–1369 v. 1367–1368[5]
Lackfi I. Imre
(rum.) Emeric Lackfi
1369–1372 (1367–1372[6])
Lackfi II. István
(rum.) Ștefan Lackfi al II-lea; fratele lui Emeric
1372–1376 csáktornyai (pierwszy raz)
Losonci I. László
(rum.) Ladislau Losonczi
1376–1385 (pierwszy raz)
Lackfi II. István
(rum.)
1385–1386 csáktornyai (drugi raz)
Losonci I. László
(rum.)
1386–1392 (drugi raz)
(rum.) Emeric Bebek I (Bubek) 1392–1393
(rum.) Frank Szécsényi 1393–1395

Siedmiogród w czasach różnych dynastii

Nazwisko Okres Władca Uwagi
Bebek I. Imre
(rum.) Emeric Bebek I (Bubek)
1392–1393 Luxemburgi Zsigmond
Szécsényi Frank
(rum.) Frank Szécsényi
1393–1395
Stiborici Stibor
(rum.) Stibor de Stiboricz
1395–1401

XV wiek

Nazwisko Okres Władca Uwagi
Szécsényi Simon 1401–1402 Luxemburgi Zsigmond
Csáky Miklós
Marcali Miklós
(rum.) Nicolae Csáki și Nicolae Marcali
1402–1403
Tamási János
Szántai Lack Jakab
(rum.) Ioan Tamási și Iacob Lackfi
1403–1409
Stiborici Stibor
(rum.) Stibor de Stiboricz
1409–1414
Csáky Miklós
(rum.) Nicolae Csáki
1415–1426
Csáky László
(rum.) Ladislau al IV-lea Csaki ; 1426 - 1435 ; syn Nicolea Csaki
1426–1437 tylko 1426-1435
Csáky László
(rum.) Ladislau al IV-lea Csaki i Petru Cseh (Cheeh)
1426–1437 tylko 1436-1437
Lévai Cseh Péter
(rum.) Petru Cseh
1436–1438 Luxemburgi Zsigmond, (Habsburg) Albert
Losonci II. Dezső
(rum.) Desideriu Losonczi
1438–1441 (Habsburg) Albert zaraz potem wojewoda Siedmiogrodu
Kusalyi Jakcs Mihály
Kusalyi Jakcs László
(rum.) Ladislau al V-lea Jakcs
1440–1441 tylko ianuarie 1441 I. Ulászló
Hunyadi János
(rum.) Ioan de Hunedoara
1441–1446 I. Ulászló, V. (Habsburg) László razem z Újlaki V. Miklósem ??
Újlaki V. Miklós 1441–1458 razem z Hunyadi Jánosem ??


Bebek III. Imre
(rum.) Emeric Bebek al II-lea
1446–1448 V. László z (rum.) Nicolae Újlaki ; 1446 - 1447 ??
(rum.) Emeric Bebek al II-lea mai - octombrie 1448 V. László z (rum.) Ioan de Hunedoara
Rozgonyi János
(rum.) Ioan Rozgonyi
1450–1458 (rum.) 1449 - 1460
(rum.) Nicolae Újlaki 1449–1458
Rozgonyi Sebestyén
(rum.) Sebastian Rozgonyi
1458–1461 I. Mátyás
(rum.) Nicolae Újlaki 1460 (rum.) 1460
Kanizsai II. László 1459–1461
Kanizsai II. Miklós 1461
Újlaki V. Miklós
(rom.) Nicolae Újlaki z Ioan Dindelegi Pongrácz
1462–1465 razem z Dengelegi Pongrác János
Szentgyörgyi Zsigmond
Szentgyörgyi János
Ellerbach Bertold
(rum.) Sigismund Szentgyörgyi și Ioan Szentgyörgyi (de Sancto Giorgia)
1465–1467
Dengelegi Pongrác János
(rom.) Ioan Dindelegi Pongrácz z Nicolae Csupor
1468–1472 razem z Monoszlói Csupor Miklós
Magyar Balázs
(rum.) Blazius Magyar
1472–1475
Dengelegi Pongrác János
(rum.) Ioan Dindelegi Pongrácz
1475–1476
Vingárti Geréb Péter
(rum.) Petru Vingárti Geréb
1478–1479
Báthori V. István
(rum.) Ștefan Bathory I de Ecsed
1479–1493 I. Mátyás, II. Ulászló ecsedi


Losonci III. László

(rum.) Ladislau Losonczi al II-lea ??
1493–1494 (rom.) 1493 - 1495 II. Ulászló
Drágffy Bertalan
(rum.) Bartolomeu Dragfi ; potomek Drag de Maramureș
1494–1498 (rom.) 1493 - 1499
Szentgyörgyi Péter
(rum.) Petru Szentgyörgyi și de Bozin
1498–1510 (rom. 1499 - 1510

XVI wiek

Nazwisko Okres Władca Uwagi
Szapolyai I. János 1510–1526 II. Ulászló, II. Lajos

Zarządzający do czasu pojawienia się księcia

H3 Bebek Ferenc, Gömör vármegye főispánja (Comes of Gömör County), Erdélyi vajda, +31.8.1558; 1m: Dorottya (Dorkó) Ráskay de Ráska; 2m: Margit Warkóczy -> Bebek Ferenc (erdélyi vajda) (†1556)[5]

Nazwisko Okres Władca Uwagi
Perényi Péter 1526–1529 I. Ferdinánd, Szapolyai János
Báthory István 1530–1534 somlyói
Laszky Jeromos 1530–1534
Majláth István 1534–1541
Balassa Imre 1538–1540
Martinuzzi Fráter György 1551
Báthori András 1552–1553
Dobó István és Kendi Ferenc 1553–1556
Báthory István 1571–1576 Báthory István 1576-tól fejedelem és lengyel király
Báthory Kristóf 1576–1581 Báthory István bátyja
Báthory Zsigmond 1581–1588 Báthory Kristóf fia

Források

  • Szablon:KMTörtLex
  • Fügedi Erik: Ispánok, bárók, kiskirályok Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1986
  • Makkai László: Erdély története, Renessaince Kiadó, 1944.
  • {{#invoke:Citation/CS1|citation

|CitationClass=journal }}

Jegyzetek

  1. Szablon:GyGyIstvánKirály
  2. Fügedi, Erik (1986). Ispánok, bárók, kiskirályok. Magvető Könyvkiadó. str. 52. ISBN 963-14-0582-6. 
  3. Markó, László (2000). A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Magyar Könyvklub. ISBN 963 547 085 1. 
  4. Fügedi, Erik (1986). Ispánok, bárók, kiskirályok. Magvető Könyvkiadó. str. 206. ISBN 963-14-0582-6. 
  5. Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc, ur. (1994). "Lackfi". Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest. ISBN 963-05-6722-9. 
  6. Bertényi Iván. "A nemesség. Egyházi társadalom.". Magyarország az Anjouk korában. Gondolat, Budapest 1987. ISBN 963-281-776-1. 

Kapcsolódó szócikkek

A magyar uralkodó osztály